Impresszum 2010
Acta Ethnologica Danubiana 12
Az Etnológiai Központ Évkönyve
2010
Szerkesztette
Liszka József
Nemzetközi szerkesztőbizottság
Elnök: Voigt Vilmos (Budapest, H)
Társelnök: Köstlin, Konrad (Wien, A)
Botiková, Marta (Bratislava, SK), Halász Albert (Lendava, SLOV), Keményfi Róbert (Debrecen, H), Keszeg Vilmos (Cluj–Napoca, R), Lábadi Károly (Osijek, HR), Lozoviuk, Petr (Dresden, D/Liberec, CZ) Prosser-Schell, Michael (Freiburg, D), Seifert, Manfred (Dresden, D), Silling István (Subotica, Serbia), Sopoliga, Miroslav (Svidník, SK)
A szerkesztő munkatársa
L. Juhász Ilona
Jazyková úprava
Zora Vanovièová
Tartalom
TANULMÁNYOK
L. JUHÁSZ ILONA
Vaskatona, vaskorona, vasturul. A nemzeti áldozatkészség szobrai az első világháborúban
DORIS WAGNER
Reklám a horogkereszt árnyékában (Összefoglalás)
JAKOUBEK, MAREK
A „romabunözés” okairól
FILKÓ VERONIKA
Identitás, nyelvhasználat és vallási élet. Zemplén megye szlovákságának egyéni imádságrepertoárja, imaalkalmai
JÓZSEF LISZKA
Állíttatott keresztínyi buzgóságbul? Adalékok a szakrális kisemlékek állíttatási okainak ismeretéhez (Összefoglalás)
L. JUHÁSZ ILONA
Egy temetői fénykép szerepe a lokális emlékezetben (Összefoglalás)
LISZKA JÓZSEF
A teátrális körmenettől a kimerevített teátrumig. Kálvária-együttesek a Kisalföld szlovákiai részén
KÖZLEMÉNYEK
BESZÉDES VALÉRIA
Kálváriák a Vajdaságban
KLAMÁR ZOLTÁN
A jó pásztor Domonyban. Két szakrális kisemlék az evangélikus templomkertben
NAGY ABONYI ÁGNES
Zenta környéki archaikus népi imádságok
KÖNYVISMERTETÉSEK, ANNOTÁCIÓK
KRÓNIKA
A kötet szerzőinek címjegyzéke
Beszédes Valéria
Községközi Mûemlékvédelmi Intézet Szabadka
Medjuopštinski zavod za zaštitu spomenika kulture
Trg Slobode 1.
SRB-24 000 Subotica
e-mail: valeria.devavari@gmail.com
Botiková, Marta
Katedra etnológie a kultúrnej antropológie
Filozofická fakulta Univerzity Komenského
Gondova 2
SK-81801 Bratislava
e-mail: botikova@fphil.uniba.sk
Filkó Veronika
Szabadtéri Néprajzi Múzeum
Sztaravodai út
H-2000 Szentendre
e-mail: filko.veroni@gmail.com
Heilingbrunner, Brigitte
Mitterberg 10
A-4491 Niederneukirchen
e-mail: Brigitte@Heilingbrunner.at
Hlôšková, Hana
Katedra etnológie a kultúrnej antropológie
Filozofická fakulta Univerzity Komenského
Gondova 2
SK-81801 Bratislava
e-mail: Anna.Hloskova@savba.sk
Jakoubek, Marek
Katedra antropologických a historických vìd
Západoèeské univerzity v Plzni
Sedláèkova 15
CZ-30614 Plzeò
e-mail: jakoubek@ksa.zcu.cz
Juhász Ilona, L.
Fórum Kisebbségkutató Intézet
Etnológiai Központ
P.O.BOX 154
SK-945 01 Komárno 1.
e-mail: icu@foruminst.sk
Klamár Zoltán
Petőfi Muzeális Gyûjtemény és Kiállítóhely
Szontágh lépcsõ 2.
H-2170 Aszód
e-mail: drklamarz@gmail.com
Liszka József
Selye János Egyetem
Tanárképzõ Kar
Bratislavská 3322
SK-945 01 Komárno
Fórum Kisebbségkutató Intézet
Etnológiai Központ
P.O.BOX 154
SK-945 01 Komárno 1.
e-mail: liszkajozsef@azet.sk
Lukács László
Szent István Király Múzeum
Fõ u. 6
H-8000 Székesfehérvár
e-mail: lukacslaszlo@freemail.hu
Nagy Abonyi Ágnes
Városi Múzeum – Gradski Muzej
Poštanska 18
SRB-24400 Senta
e-mail: agnes@tlkk.org
Prosser-Schell, Michael
Johannes-Künzig-Institut
Goethestraße 63
D-79100 Freiburg
e-mail: Michael.Prosser@jki.bwl.de
Schell Csilla
Johannes-Künzig-Institut
Goethestraße 63
D-79100 Freiburg
e-mail: Csilla.Schell@jki.bwl.de
Wagner, Doris
Universität Turku
Fachbereich für Deutsche Sprache
Henrikinkatu 2
FIN-20014 Turku
e-mail: dorwag@utu.fi
Vaskatona, vaskorona, vasturul
A nemzeti áldozatkészség szobrai az első világháborúban
Az első világháború idején állított szobrok közül különleges típust képviselnek a „nemzeti áldozatkészség szobra” kategóriába sorolható objektumok. Ebben az esetben persze nem beszélhetünk hagyományos értelemben vett szoborról, hiszen míg más emlékjelek esetében egy kész, befejezett alkotást avatnak fel, addig a nemzeti áldozatkészség szobrai a felavatás pillanatában nem tekinthetők befejezett műnek, az átadást követően az „alkotás” egy másik fázisában még módosul, mégpedig a megalkotójától függetlenül. Ezeket a kizárólag fából készült szobrokat bárki alakíthatta, aki jótékonysági céllal bizonyos összegért szöget, vagy fémpikkelyt vásárolt, amit aztán ő maga beleszögelhetett az alkotásba.
A nemzeti áldozatkészség szobrának első változata hársfából készült és Bécsben állították fel 1915. március 6-án a Schwarzenberg téren, alkotója Joseph Müllner volt, az ötletet pedig Theodor Hartig gróf, Ferencz Ferdinánd egykori tengerészadjutánsa vetette fel. Egy középkori lovagot ábrázolt, s a „Wehrmann im Eisen” nevet kapta (Szabó 1994, 60. Lásd még: Loidl 2004), amely a magyar szóhasználatban vashonvédként terjedt el.
A szobor ötletét az Európa-szerte elterjedt, a magyar néprajzi szakterminológiában vastuskónak nevezett objektum adta. Ennek lényege, hogy nevesebb városok bizonyos pontján álló fába a vándor-mesterlegények szöget vertek be annak emlékére, hogy megfordultak ott. Európában több vastuskóról tudunk, egy a Pozsonyi Városi Múzeum gyűjteményében is megtalálható, ahová 1930-ban került. Eredetileg a Vásártér 25. és a Lőrickapu utca 21. számú ház sarkán állt, egy fülkében. Az épületben működő egykori „vastuskóhoz” nevű vegyeskereskedést 1872-ben áruházzá bővítették, ahol kegytárgyakat árultak. A tulajdonos Kohn Adolf a ház falán kb. 130 cm magasságban egy mélyített fülkét készíttetett, s ebbe helyezte be reklámként a vastuskót. A tuskó akkor került a múzeumba, amikor ezt a házat lebontották és helyébe egy új épületet emeltek (Uzsoki 1969, 160–161). A győri vastuskó ma is látható az eredeti helyén, a Széchenyi tér 4. számú lakóház sarkán. Az egykori székesfehérvári vastuskót pedig a Szent István Király Múzeum gyűjteményében őrzik (Lukács 2007, 117).
Szabó Dániel a nemzeti áldozatkészség szobrok történetét részletesen feldolgozó tanulmányából tudjuk, hogy Bécs egyik ilyen híres látványossága, a „Stock im Eisen” inspirálta az ötletgazdát. „Mint az 1915-ös propaganda mondja, a mesterlegények szögbeveréssel fejezték ki büszkeségüket, hogy ott jártak a Birodalom fővárosában, s most mindenki szögbeveréssel fejezheti ki büszkeségét, hogy e nagy időkben osztrák lehet.” (Szabó 1994, 70). A fából készült szoborba pénzért vásárolt szögeket lehetett beverni, s a cél az volt, hogy ezek a szögek idővel teljesen beborítsák a szobrot. A befolyt összeget a Hadsegélyző Hivatal különféle jótékony célokra fordította. A bécsi szobor amellett, hogy jótékonysági célt hivatott szolgálni, megtestesítette az ideális hős alakját is, akit a katonák példaképüknek tekinthettek.
A bécsi szobor példájára a Német Birodalom központjában, Berlinben egy élő személy, Hindenburg tábornok (1847–1935) monumentális, 13 méter magas és 26 tonna súlyt nyomó alakját készítették el fából. Később a Német Birodalom, valamint az Osztrák-Magyar Monarchia egész területén megjelentek a fából készült különféle kisebb-nagyobb méretű alkotások. Ezek között meg lehetett találni a különféle történelmi alakokat és hősöket, de készültek fakeresztek, pajzsok, sasok, obeliszkek, sőt tengeralattjáró is.1 Az első bécsi szobor mintájára készült különféle objektumok Európa több országa mellett Törökországban, valamint az Amerikai Egyesült Államokban és Argentínában is megjelentek.2
Budapesten 1915. szeptember 12-én avatták fel a Deák-téren a nemzeti áldozatkészség szobrát, Sidló Ferenc Mátyás korabeli hatalmas lovasszobrát. Azzal a céllal, hogy minél jobban kiemelkedjék a környezetéből, egy magas talapzatra helyezték. A szobor felavatását megelőzően, és azt követően is országszerte felhívások jelentek meg a sajtóban a kezdeményezéssel kapcsolatban. Ezekben adakozásra szólították fel a lakosságot. Az általam kutatott területen megjelenő helyi lapokban, újságokban is megtalálhatjuk ezek többé-kevésbé átdolgozott változatait, vagy pedig az eredeti szöveget. A legterjedelmesebb szövegeket, kutatásaim jelenlegi állása alapján, elsősorban a szlovákok lakta északi városok lapjaiban közölték.3
Példaként nézzük a szlovák többségű Breznóbányán megjelent Garamvidék című lapban 1915. június 6-án közzétett első felhívás néhány részletét:
„A múlt napokban írt már a fővárosi sajtó arról a hivatásában és céljában gazdag és áldásos actióról, amelynek tárgya a jótékonyság páncéljával beborítani egy fából faragott hatalmas lovasszobrot. Ez a szobor a nemzeti áldozatkészség szobra lesz, amelynek pikkelyeit a jóság, a hála s a segítés vágya fogja a szobor fatestére reárakni.
Az actio lelkes végrehajtó bizottsága hatalmas szervezési munkájával immár elkészült, s örömmel értesít bennünket arról, hogy ő cs. és kir. Felsége apostoli királyunk legkegyelmesebben jóváhagyta az actziót s megengedte, hogy a nemes és áldásos mozgalom védőségét Auguszta kir. főherceg és Károly István kir. főherceg ő fenségeik elfogadhassák, s egyben az egész fenséges udvar támogassa, megbízván Károly István kir. főherceget különösen azzal, hogy őfelsége nevében a szobron ilyen lemezt helyezzen el.
A fenségek védősége alatt gróf Tisza István m. kir. miniszterelnök, Csernoch János bíboros hercegprímás és báró Hazai Samu m. kir. honvédelmi miniszter vállalták el az actzió díszelnöki tisztét, míg egy nagybizottságnak és hölgybizottságnak s azok többtagú elnökségének megalakulása s a végrehajtó bizottság országos szervezési munkájával kapcsolatban most van folyamatban.
(…) Úgy értesültünk, hogy a végrehajtó bizottság abból kiindulva, hogy a nemes actzióban való részvételt bárkinek is lehetővé tegye, a nevekkel ellátott lemezek árát 2 koronától kezdődőleg állapította meg: a törvényhatóságok nagyobb adományaik révén címereiket helyezhetnék el a szoborra s készséggel vétetnek figyelembe a városoknak, testületeknek, társaságoknak és egyes családoknak is ugyancsak címerrel vagy nagyobbszerű lemezeken való megörökítés iránti óhajai is. A bizottság ezen kívül még egy nemzeti múzeumban elhelyezendő s elsőrendű művészek által tervezett és készített pergament-emlékkönyvben is megörökíti mindazok neveit, akiknek pikkelyes lemezei hazafias áldozatot képviselnek, Az actzióban résztvevők még hivatalos emléklapot is kapnak, valamint egy igen ízléses kivitelű külső jelvénnyel is dokumentálni fogják az áldásos és történelmi emlékezésű actzióban való részvételüket.
A végrehajtó bizottság úgy kontemplálja, hogy a szobor ünnepélyes felavatására való tekintettel a pikkelyes lemezek elárusítását folyó évi június hó 20-án lezárja.
A bizottság helyiségi a parlamentben vannak, ahol ’A nemzeti áldozatkészség szobrának végrehajtó bizottság’ készséggel ad minden érdeklődőnek felvilágosítást. Ugyanide küldendők mindennemű pénzadományok.”4
Az idézett lapban, nagyjából két hónappal később közzétettek egy újabb, sokkal terjedelmesebb felhívást. Ebben már számos újabb, a szoborral és a kezdeményezéssel kapcsolatos részletinformációt, tudnivalót közöltek az olvasóval.5 A terjedelmes szövegben azonban nem említik a bécsi és a berlini hasonló kezdeményezést sem, ezáltal úgy tűnik, mintha eredeti ötletről lenne szó. A felhívás szövegét eleve olyan stílusban fogalmazták, hogy minél jobban hathasson az olvasók érzelmeire, mindenekelőtt adakozási kedvére. Ebben az időszakban már különböző problémák adódtak a hadiellátásban, tehát nagy szükség volt a lakosság pénzadományaira.6
A budapesti szobrot megelőzte a pozsonyi Vashonvéd felavatása, amelyre 1915. május 23-án került sor. A magyar korona országaiban tehát ez a Rigele Alajos szobrászművész által készített alkotás volt a legelső ebben a kategóriában. Más magyarországi vidéki nagyvárosokban is állítottak az év folyamán hasonlóakat, Szabó Dávid szerint a következő időrendben: Nagyszeben (augusztus 1.), a Kolozsvár (augusztus 18.), a Szeged (szeptember 8.)7, majd a Székesfehérvár (szeptember 12.) követte (Szabó 1994). A székesfehérvári szobor a Vértes Vitéz nevet kapta, s ugyancsak Rigele Lajos alkotása. Ma is megvan a székesfehérvári múzeum gyűjteményében, s Lehel Zsolt Rigele monográfiájában szerepel egy erről készült kép is (Lehel 1977, 104). Demeter Zsófia történész is említést tesz róla a székesfehérvári ezredek első világháborús emlékeiről szóló tanulmányában. A következőket írja: „Ilyen ’furcsa köztéri alkotás’ Székesfehérváron is állt, eredetileg a Városháza téren (ma a múzeum gyűjteményében van). A Vértes Vitéz szobrát Lyka Döme készíttette az adakozás céljára Rigele Alajos pozsonyi szobrásszal. A vitéz hársfából készült el, amelybe az adakozók szögeket verhettek, így alakult ki a vitéz vértje (…) A szobrot 1915. szeptember 8-án8 avatták föl a Városháza előtt, Prohászka Ottokár megyés püspök és Saára Gyula polgármester beszédével.” (Demeter 2008, 234–248) Ennek a szobortípusnak országszerte különféle változatait készítették el. „Akadt olyan kocsmáros, aki az ő üzletében iszogató pótzászlóalj emlékére ’szögezendő’ emlékpajzsot készíttetett, vagy olyan gyógyszerész, aki a falujából bevonult katonák dicsőségére állíttatott hasonlót” (Szabó 1994, 59–60). Megemlítendő, hogy a brassói Vashonvéd elkészítésére Ján Koniarik szlovák szobrászművész kapott megbízást. A szobor nem készült el, a miniatűr változatának fényképe viszont képeslapra került, így ennek köszönhetően lehetnek elképzeléseink arról, hogyan nézett ki a tervezett 4 méteres szobor kicsinyített mása. A művész elmondása szerint a szobor befejezésére és felállítására nem került sor, mert közben véget ért a háború.9 Ma már lehetetlenség lenne valamennyit számba venni, mivel egyrészt nem minden esetben beszélhetünk művészi alkotásokról, s általában a múzeumok gyűjteményébe se kerültek be.
Az általunk kutatott területen a felhívás hatására több helyen is követték a példát, egyrészt kezdeményezték a nemzeti áldozatkészség szobor felállítását, vagy pedig pénzt gyűjtöttek a budapesti szoborra elhelyezendő pikkelyekre. A továbbiakban, a felállítások időrendi sorrendjében nézzünk néhány, a mai Szlovákia területéhez kötődő kezdeményezést!
Pozsony
A pozsonyi Vashonvéd állítását Szapáry Ilona grófnő kezdeményezte, az összegyűjtött összeget pedig a rokkantak megsegítésére, a pozsonyi Invalidusotthon támogatására szánták. A kezdeményezéssel kapcsolatban a pozsonyi lapokon kívül több vidéki sajtóorgánum is beszámolt. A Nagyszombati Hetilapban például a következő hír jelent meg:
„Három-négy hét múlva egy szobor áll a pozsonyi színház előtt, hogy a jelen idők komolyságát és Pozsony áldozatkészségét hirdesse. Szapáry Ilona grófnő vetette fel az eszmét, hogy az Invalidusotthon alapjára egy szobrot állítsanak fel, amely a társadalom jótékonyságának örök emléke legyen a jövőben. A szobor fából készül s honvédet fog ábrázolni. Mintázásával a most katonai szolgálatot teljesítő Rigele Alajos szobrászművészt bízták meg, aki a maga ideái szerint faragja meg. A faszobor az adakozók kis vas szögeiből érc páncélt fog kapni. Vas szöget csak az verhet bele, aki jótékonyságot gyakorol. A szobrot a színház előtt állítják fel s a jótékonyság regisztrálása végett egy könyvet is felfektetnek, ahová az adományozók bejegyzik a nevüket. Szép emléke lesz a mai időknek ezen eredeti ötlet.”10
Hogy a Pozsonytól távolabbra eső városokban is tudomást szerezhettek a kezdeményezésről, bizonyítja a pöstyéni lapban megjelent hír is:
„A pozsonyi Invalidusotthon alapjának javára Pozsonyban egy szobrot állítanak, melynek eszméjét Szapáry Ilona grófnő vetette fel. A szobor fából készül, s honvédet ábrázol, páncélját az adakozók beléje vert vasszögei képezik, a szobrot Riegele (sic!) Alajos pozsonyi szobrász faragja, ki most katonai szolgálatot teljesít s szabad óráiban buzgón dolgozik a szobron, melyet már néhány hét múlva állítanak fel a színház előtt.”11
A Pozsonyi Színház épülete előtt felavatott szoborral kapcsolatos híreket később is rendszeresen közölték a sajtóban. A Nyugatmagyarországi Híradóból szerezhetünk tudomást például arról, hogy „minden vasár- és ünnepnapon délelőtt 11–12 óráig a pozsonyi honvédzenekar hangversenyez a vashonvéd előtt. Műsor 10 f. a honvéd rokkantalap javára.”12
Ugyanebből lapból értesülhetünk róla, hogy a szobor fölé pavilont emeltek. Aztán, hogy még jobban megvédjék a téli időjárás viszontagságaitól, úgy döntöttek, inkább zárt helyre szállítják, ahol azonban továbbra is betölti eredeti küldetését, tehát bizonyos összeg fejében szöget verhetnek a Vashonvédba, ezzel is növelve a Pozsony-megyei rokkant katonák jótékonysági alapját:
„A színház-téri kis barokk pavillon lakója tegnap ideiglenesen elhagyta helyét, melyen pünkösd vasárnapja óta állott és a testébe fogadott vasszögek ellenértékeként már több mint negyvenezer koronával gyarapította a pozsonyi és pozsonymegyei rokkant katonák alapját. A rokkantalap bizottsága, melynek élén Bartal Aurélné, városunk és vármegyénk főispánjának neje fejt ki már eddig is igen szép eredményt felmutató tevékenységet, azt tervezi, hogy a ’Vashonvéd’ majd betöltötte hivatását és egyetlen szögre sem lesz már hely Rigele Alajos művészi alkotásán, alkalmas miliőben elhelyezi azt az igazán ’vashonvéd’-dé vált faszobrot, hogy közönségünk hazafias áldozatkészségének örök emlékéül fennmaradjon. Tehát vigyázni kell a szoborra a külsőségek tekintetében is, s nehogy a szokatlanul korán beállott téli időjárás rozsdássá tegye a Vashonvédet, a hideg évszak idejére elszállították helyéről. Werner János zongoragyáros vállalkozott teljesen önzetlenül a szobor átszállítására s a Vashonvéd tegnap délelőtt óta ott áll már ideiglenes (téli) szállásában: a vármegyeháza nagytermében. Meg kell jegyeznünk, hogy a Vashonvéd átszállítása nem jelenti hazafias és jótékony missziójának szünetelését. A ’Vashonvéd’ a vármegyeházán is nyitva áll a nagyközönség előtt s ezen túl is akár egyesek, akár küldöttségek áldozhatnak szegbeveréssel a humanizmus oltárán. (Tavasszal a vashonvéd ismét viszszakerül a színház előtt lévő pavilonjába.)”13
A szóban forgó szobor egy Havas József nevű diákot is megihletett 1919-ben, versét a Pozsonyban megjelenő Turul diáklap közölte.14
A szobrot 1919-ben a csehek távolították el, ma már nem létezik, azonban a róla készült korabeli képeslapnak köszönhetően tudjuk, hogy nézett ki, s a Rigele Lajos szobrászművész munkásságát feldolgozó, fentebb már említett képzőművészeti albumban is találhatunk felvételt róla. Lehel Zsolt, a Rigele monográfia szerzője megemlíti, hogy „Jótékony célból kerültek forgalomba a szobor, különböző nagyságban készült cínváltozatai is” (Lehel 1977, 103). A magyar királyi 113. honvéd gyalogezred bronzplakettjén ugyancsak megörökítette a művész a vashonvéd alakját (Lehel 1977, 104). A Pozsonyhoz közeli Gútoron 1929-ben állított első világháborús emlékmű szoboralakja, a puskájára támaszkodó katona testtartása csak nagyon kis mértékben tér el a vashonvédtől. Ennek alkotója is Rigele Alajos (Lehel 1977, 129).
Pöstyén
Kutatásaim során az is kiderült, hogy a budapesti szobrot nem csupán a pozsonyi Vashonvéd, hanem a pöstyéni Vaskorona is megelőzte a sorban. Az eddigi adatok alapján tehát elmondhatjuk, hogy ebben a kategóriában a pöstyéni szobrot tekinthetjük a másodiknak. A híres és közkedvelt, nagy idegenforgalmat lebonyolító, zömében szlovákok-lakta fürdővárosban nagyon sok vendég megfordult az Osztrák-Magyar Monarchia különböző vidékeiről, de a Német Birodalomból is. Ennek alapján feltételezhetjük, hogy a Bécsben és Berlinben, illetve más német és osztrák városokban felállított áldozatkészség szobrok híre jóval korábban eljuthatott ide, mint a hivatalos magyarországi felhívás. Ahogy arra fentebb már utaltam, a pozsonyi Vashonvéddel kapcsolatban még annak felállítása előtt közöltek egy hírt a helyi lapban.15 Mindezek fényében érthető, hogy Pöstyénben is korán megszületett egy hasonló szobor állításának gondolata. Eredetileg Frigyes főherceg faszobrát szándékoztak felállítani, az erre vonatkozó felhívást 1915. július 5-én tették közzé az alábbi szöveggel:
„Vas-Frigyest Pöstyénnek.
Pöstyén, július 5.
A szegbeverési akció úgy a monarkiában, mint Németországban oly kiváló sikerrel jár, hogy szinte magától vetődik fel az eszme Pöstyénben hasonló mozgalmat iniciálni.
(…) Egyébként pedig a szép és minden hazafias érzésű ember legmelegebb pártolására méltó eszme annál könnyebb lesz, mert egyik kiváló szobrászművészünk, Finta Sándor, akinek a dologról említést tettünk, máris szíves volt a nemes ügyben való közreműködését felajánlani.
A szobor elhelyezésének kérdése sem okozna nagyobb nehézségeket. Azt hiszszük, hogy a közvélemény nézetét osztjuk, ha a szobor helyéül a parkot ajánljuk, annak valamely forgalmasabb pontját a zenepavillon körül. Ami már most az eszme megvalósulása esetén várható eredményeket illeti, még pesszimikus számítás mellett is jelentékeny sikerre van kilátásunk. Itt van elsősorban a számottévő pöstyéni és környékbeli közönség. A beverést 1 koronával számítva, ezen a réven legalább is 5000 korona gyűlne egybe, ugyanannyit számíthatunk az itt üdülő tisztek és fürdővendégek részéről is úgy, hogy rövid időn belül igen tekintélyes összeg, 10 000 korona állana rendelkezésre a rokkant katonák javát szolgáló intézménynek.
Ami a szobor alakját illeti, csak önmagunkat tisztelnének meg vele, ha azt dicső hadseregünk győzelmes parancsnokáról, Frigyes főhercegről mintáztatnók. Annak a határnélküli hálának, igaz meleg szeretetnek s lángoló lelkesedésnek, melyet a diadalmas, muszkaverő fővezérrel szemben táplálunk, legszebb, legmegfelelőbb kifejezője, örök időkre szóló dokumentuma volna a parkban felállított Vas-Frigyes. (f. s.)”16
Két hét múlva már arról tudósítottak, hogy mégsem Frigyes főherceget mintázzák meg, hanem szent koronát készíttetnek, amelyet „Hősök Emléke”-ként a parkban avatnak majd fel. A kezdeményezést Erdődy grófné karolta fel:
„A ’Pöstyéni Újság’ egyik közeli számában az országszerte mindnagyobb arányokat öltő szegbeverési mozgalommal kapcsolatban azt az eszmét vetette föl, hogy a fürdő – részben a hadsegély javára, másrészt azonban a nagy történelmi idők maradandó emlékeként – szobrot állítson győzelmes hadseregünk fővezérének, Frigyes főhercegnek. Az eszme társadalmunk minden rétegében és vendégeink körében is lelkes visszhangra talált, főleg azonban Erdődy Imréné grófné karolta fel az ideát, mely a vörös kereszt fiók hétfői ülésén tüzetes megbeszélés tárgyát képezte. Az egylet Erdődy Imréné grófné javaslatára hazafias készséggel vállalta az ülés folyamán a szükségszerűen némileg módosult eszme megvalósítását s elhatározta, hogy annak mielőbbi megtestesülése érdekében széleskörű akciót indít.
A gyűlésen ugyanis a szobor kivitelének kérdésénél több oldalról is aggályok merültek fel, s így abban állapodtak meg az egylet tagjai, hogy szobor helyett a magyar szent korona megfaragására adnak megbízást. A koronát, mikor már tele lesz szögekkel, márványtalapzaton, mint ’Hősök Emléké’-t fogják a parkban felállítani.17
Az újságcikkből már konkrét elképzelésekről értesülhettek az olvasók, sőt már az első szeg beverésének időpontját, azaz a korona felavatásának konkrét dátumát is kitűzték. Figyelemre méltó, hogy a korona felszentelésének ünnepségét jótékonysági rendezvénnyel kötötték össze (az előzetes program is olvasható a cikkben), amelynek bevételét egy újabb háborús emlék, a „hősök emléke” alapjára fordítják.
„A vánkoson nyugvó korona – mint értesültünk – már készülőben van. Az első szögek beverését augusztus 20-ra, Szent István napjára tervezik, amikoris fényes ünnepélyt rendez a vörös kereszt a később elkészítendő művészi alapzat javára. Az ünnepély a Golfklub helyiségeiben lesz. A sikert már eleve is biztosítja az a körülmény, hogy a védnökséget Erdődy Imre gróf és neje vállalták. Az ünnepélyről egyébként a következő komünikét kaptuk:
őméltósága Endrődy Imre gróf és neje Erdődy Imréné grófné védnöksége alatt, a magyar Szent Korona Országai Vörös kereszt Egyletének pöstyéni fiókja a parkban létesítendő „Hősök Emléke” szoboralap javára augusztus 20-án pénteken ünnepélyt rendez a következő műsorral:
1. Ünnepélyes megnyitása a kézimunka és régiségkiállításnak a Golfkulb helyiségeiben… 2. Ezzel kapcsolatban Szent István vaskoronájába az első szögek beverése. 3. Tombola a Kurszalon terrasszán. 4. este 9 órakor Konfetticsata parkban.
Az egylet ugyancsak ezzel az ünnepéllyel kapcsolatban a következő felhívással fordul a közönséghez:
A Magyar Szent Korona Országai Vörös Kereszt Egyletének pöstyéni fiókja, Erdődy Imre gróf és neje Erdődy Imréné grófné szül. Migazzi Irma grófnő őméltóságuk védnöksége alatt f. é. augusztus 20-tól 29-ig a ’Pöstyéni Golfkulb’ helyiségeiben kiállítástrendez, melynek jövedelmét a szoboralap (a parkban létesítendő ’Hősök Emlékszobra’) javára fordítja…”18
A helyi sajtóban a felavatás után is rendszeresen közöltek minden, az emlékművel kapcsolatos hírt. Ezek alapján nyomon követhető a korona további sorsa is. Megtudható például, hogy az időjárás viszontagságaitól egy üvegburával tervezték megvédeni:
„A Vörös Kereszt fiók ideiglenes alapzatot és vastag üvegburát készíttetett a vaskoronának úgy, hogy az most erős időjárásban is künn maradhat.19 A vaskorona a virágpavillon előtt lett ideiglenesen fölállítva. Szegeket a vaskoronába egész napon át lehet beverni.”20
A téli közeledtével mégis úgy döntött a város vezetősége, hogy az időjárás viszontagságaitól védendő, a Vaskoronát zárt helyiségbe szállítják, azonban ott a nagyközönségnek továbbra is lehetőséget adnak a szögelésre. A cikkből az is megtudható, hogy a korona felavatása óta milyen összeget eredményezett a szögbeverési akció.
„Az augusztus 20-án felavatott „Szent István vaskoronája” eddig 5446 korona 95 fillér tiszta jövedelmet hozott a nemes célnak. A Vaskoronát legközelebb a főszolgabírói hivatal egyik helyiségébe viszik, s ott marad egész télen át. Szögeket ugyanott naponta délelőtt 9–12-ig s délután 3-6-ig lehet beverni.”21
Ugyanezen év októberében már arról tájékoztatták a lap olvasóit, hogy Vaskorona emlékét, keletkezésének körülményeit és a felavatási ünnepséget egy albumban is megörökítik:
„Mint értesültünk, a Vörös Kereszt vezetősége a nagy napok eseményeit művészi alkotással megörökítendő elhatározta, hogy a Vaskorona albumának belső fedőlapját háborús motívumú festménnyel díszítteti. A kivitellel Remsey Jenő festőművészt, a ’Kéve’ kitűnő tagját, aki mint üdülő katona itt tartózkodik, fogják megbízni.”22
Egy másik lapszámban aprólékosan leírnak minden információt, amit erről az albumról tudni lehet, s valamennyi személy nevét is felsorolják, akinek a Vaskoronához vagy pedig az Albumhoz valamilyen köze volt. Annak ellenére, hogy egy háborús emlékjelhez kötődő kiadványról van szó, egyetlen háborúban elesett pöstyéni katona nevét sem említik meg benne. Ez a kiadvány nagyon jól példázza, hogy a háborús emlékjelek állítását nem mindig az elesettek iránti kegyelet, vagy pedig a részvét inspirálta, a politikai és társadalmi elit öncélúan sokkal inkább a saját maga emlékének megörökítésére törekedett. Az alábbiakban közöljük az ezzel kapcsolatos újságcikk teljes szövegét, hogy szemléltessük, mit is tartottak elsődlegesnek és legfontosabbnak megörökíteni az utókor számára a kezdeményezők.
„A Vaskoronához készült emlékalbum fedőlapját Remsey Jenő festőművész, a Kéve kitűnő tagja, akiről itteni művészi tevékenysége révén már többízben megemlékezett a Pöstyéni Újság, gyönyörű művészi rajzzal látta el. A rajz, mely a Corvinák stílusában van tartva, a következő kódexszerűen készült szöveget zárja körül:
’Az 1914. évben mint a pokol kísértetei támadtak reánk ősi hazánk minden ellenségei. A nemzet fiai mint a sasok küzdöttek ellenségeinkkel – és Isten kegyelméből immár győzelem int fegyvereink felé.
Hálával eltelve a hősök iránt
Mi, a magyar szt. korona orsz. vöröskeresztegyletének pöstyéni fiókegyesülete.
Erdődy Imre gróf és neje, szül. Migazzi Irma grófné védnöksége, Czocher Kálmán főszolgabíró elnöksége és dr. Fodor Kálmánné szül. Berchtold Sephine grófnő társelnöksége alatt.
Elhatároztuk, hogy a magyar szt. korona mását fából elkészítjük és a vázat ékítő érczszegek megváltásának jövedelmét, a pöstyéni járásnak a haza védelmében rokkanttá vált katonáit és az elesettek özvegyei és árvái segítésére fordítjuk.
Isten áldása azokon, kik e nemes ügyhöz kegyes adományaikkal hozzájárultak, s kiknek neveit ezen könyv örökíti meg.
Pöstyén, 1915. év Boldogasszony hava
Szent István napján.
A koronát
Seilnacht
galgóczi faragómester készítette
a pöstyéni fürdősziget egyik százados nyárfájából.
Ezen emlékkönyvet
Winter Lajos és Ármin
a pöstyéni fürdő bérlői adományozták
Ezt az oklevelet A. D. 1915.
Remsey Jenő festette.’
A szöveg, melyet művészi iniciálék díszítenek, Remsey fogalmazása.23
Trencsén
Ugyancsak fentebb már idézett Pöstyénben megjelent lapból értesülhetünk róla, hogy Trencsénben is kezdeményezték az áldozatkészség szobrának elkészítését:
„A pöstyéni vaskoronához hasonló háborús emlékmű létesítését célzó mozgalom hírét vesszük a szomszédos Trencsénből, ahonnan tegnap az a megkeresés érkezett hozzánk, hogy a „Pöstyéni Újság” azon számait, melyekben a Vaskoronáról írtunk, engedjük át a bizottságnak, amit készséggel megtettünk. A mozgalom élén Szalavszky Gyula v. b. t. t., a vármegye főispánja áll.”24
A szóban forgó trencséni kezdeményezésről a Vágvölgyi Lap már egy terjedelmesebb írást közölt, amelyből egy emlékszobor elkészítésének konkrét terve rajzolódik ki, egy bizottság megalakulásáról is értesülhetünk, azonban a szobor felállítására vonatkozó későbbi konkrét adatra ezidáig sehol sem sikerült rábukkannom. A szóban forgó cikk a kezdeményező kormánybiztos-főispán, Szalavszky Gyula érdemeinek méltatásával kezdődik, akinek személye a cikk szerzője szerint a kezdeményezés megvalósítása szempontjából garanciát jelent:
„Azon nagyarányú hivatalos tevékenység mellett, melyet a kormánybiztos-főispán urunk ő Excellenciája a háborúval kapcsolatban oly bámulatra méltó önfeláldozással kifejt, talált időt arra is, hogy kivegye részét a karitatív célokat szolgáló mozgalmakból is és azokban részben irányítólag, de jó részben kezdeményezőleg is a jóügy szolgálatába állítsa hatalmas szervező és agitatív tehetségét. Minden elismerés és hála illeti meg ezért kormánybiztos-főispán urunkat, mert az ő személyes vezetése bármely ügyénél a kimaradhatatlan siker biztos záloga.
Folyó hó 14-én is egy új, gyönyörű célú mozgalomnak adta meg az első lökést, Midőn Trencsén város minden jóra kész társadalmából értekezletre hívta meg azokat, akiknél föltételezte, hogy szívesen állítják be érdeklődésüket, idejüket, munkájukat, egy oly magasztos ügy újabb szolgálatába, mely ügyet hiszen egy vagy más formában ma mindenki szolgál, aki nincs a fronton.
(…) Ily megvalósításra érdemes és a fényes siker minden kilátásával biztató eszme egy oly szobornak a felállítása Trencsénben, melybe e vármegye áldozatkész közönségének minden egyes tagja bele verhesse a maga pikkelyes szegét, felajánlva ennek fejében a segélyezés céljára annyit, amennyi tőle kitelik. A szegek különféle nagyságban való előállítása lehetővé fogja tenni, hogy a tehetősek, pénzintézetek, vállalatok, községek nagyobb összeggel, a magánosok pedig több osztályú kisebb összeggel váltsák meg szegüket.
A kormánybiztos-főispán úr által előadottakhoz az egész értekezlet lelkes örömmel járult hozzá s elhatározta, hogy bizottsággá alakul, mely a szép eszmét kiviszi a társadalomba, s minden erejével azon lesz, hogy az mihamarább meg is valósuljon.
A szervező bizottság tagjai a következők lettek:
Elnök: Szalavszky Gyula v. b. t. t. kormánybiztos főispán.”
Tagok: [a politikai és társadalmi elit vezető képviselői, valamint a helyőrség katonai parancsnoka, az egyház képviselője, valamint ’művészek’: Hindi Szabó Kata festőművész, André Dezső festőművész, főhadnagy, Dobay Székely Andor festőművész, e. é. önkéntes, Lányi Dezső szobrász – a szerző megjegyzése].25
Nyitra
Egy másik megyei székhelyen, Nyitrán a nemzeti áldozatkészség szobraként 1915 októberében leplezték le a „Nyitrai Vasturult”. A pöstyéni Vaskoronához kapcsolódó albumhoz hasonlóan itt is emlékkönyvet alapítottak, amelyben megörökítették valamennyi adományozó nevét:
„A ’Nyitrai Vasturult’ október hó 17-én délelőtt 11 órakor leplezik le Nyitrán a Városháztéren, a nagy idők komolyságához és a kitűzött cél magasztos jellegéhez méltó ünnepies keretek között. Az adományozó nevére ellátott arany szeg (testületek, családok és magánosok részére) ára: 50 korona. Az adományozó nevével ellátott ezüst szeg (kizárólag egyesek részére) ára: 10 korona. Vasszeg ára: 1 korona. – Vasszeg tanulóifjúság és gyermekek részére: 20 fillér. Felülfizetéseket hálás köszönettel fogad és a ’Nyitrai Vasturul’ emlékkönyvében nyugtáz a rendezőség. Miután a név bevésése több időt vesz igénybe, kívánatos, hogy az ilyen szegekre szóló előjegyzések néhány nappal előbb a „Vörös Kereszt Egylet” titkáránál, dr. Szathmáry István várm. tb. főjegyzőnél jelentessenek be. A szegek megváltásából befolyó adományok a nyitramegyei illetőségű katonák özvegyeinek és árváinak támogatására fognak fordíttatni.”26
A Vasturul leleplezéséről a Nyitramegyei Szemle október 24-i száma tudósított. A cikkből kiderül, hogy a szobor fölé „oszlopos tető” került, hogy megvédjék az időjárás viszontagságaitól.
„A Nyitrai Vasturul leleplezési ünnepélye f. hó 17-én folyt le díszes keretek között. A pozsonyi honvédzenekar a Himnusz, a „Gott erhalte” és a Wacht am Rein” felemelő dallamával nyitotta meg az ünnepélyt, melynek lefolyása alatt Jeszenszky Alajos prelátus és kanonok, gróf Nemes Jánosné és dr. Thuróczy Tibor polgármester beszéltek. A polgármester a város nevében átvette az emléket gondozásba s ennek külső jele már eddig is az az oszlopos tető, mely az emlékmű fölött emelkedik és a város költségén készült. A felavatás után kezdetét vette a szegek beverése s mindjárt ez alkalommal az arany és ezüst szegek hosszú sorát verték be a Vasturul oszlopába. A szegek megváltásából eddig 26 ezer kor. folyt be.”27
Losonc
A Losoncon felállítandó nemzeti áldozatkészség szobrának – egy páncélos magyar vitéz – tervéről első alkalommal a Felsőnógrád 1915 novemberében megjelent cikkéből értesülhetünk. Ebben említést tesznek az előzményekről is: a bécsi, berlini és budapesti, szobrokról is, azonban tévesen a berlinit említik elsőként, holott azt csak a később, a bécsi után állították:
„Berlinben készült az első ’nemzeti áldozatkészség szobra’. Annak nagy sikere folytán Bécsben, majd Budapesten, s végül a vidéki városokban is felállították ezen szobrokat. A háborús jótékonyság legmaradandóbb emlékei lesznek országszerte ezek a szobrok. Értesülésünk szerint Losoncon is készül egy ilyen szobor. Friedmann József szobrász, aki jelenleg mint 29-es vadász a losonci üdülőben van, készíti a szobrot. A szobor egy páncélos magyar harcost fog ábrázolni. A szobor siloidból – egy műkőszerű anyagból – lesz kiöntve és Losonc valamelyik terén lesz kiállítva. A szobrot azután a város áldozatkész polgárai és katonái fogják szögekkel kiverni. A szobor felállítása körüli teendőket br. Vecsei őrnagy és Nádas hadnagy az ürülő parancsnokai végzik.”28
A losonci „áldozatkészség-szobor bizottsága” 1916. augusztus 18-ra hirdette meg a szobor leleplezését. A pikkelyekből befolyó összeget a losonci katonai parancsnokság területéről besorolt elesett katonák hátramaradt hozzátartozóinak támogatására szánták:
„A losonczi cs. és kir. hadkiegészítő parancsnokság területéről sorozott csapatok keretében hősi halált halt katonák özvegyei és árvái gyámolítására, a Kubínyi téren felállított áldozatkészség-szobor ünnepélyes leleplezése e hó 18-án vasárnap délelőtt fog megtartani, melyet d. e. 9 órakor ugyanott tábori mise előz meg.
Járuljon minden jó szív hozzá a hősök özvegyei és árvái könnyeinek letörléséhez! Üsse mindenki hazafias áldozatkészségének szögét a felállított emlékműbe! Minden szög egy, a haza és nemzetért éhező ajaknak nyújt enyhítő falatot s nyugodtabbá teszi a rideg földben pihenő hősök örökké áldott álmát.
Losoncz, 1916. június hó.
A bizottság.”29
A Losonci Újságban megjelent hírből már pontosabb leírást kapunk a szoborról, illetve a felszögelendő pikkelyek áráról, valamint az is kiderül, hogy a szobor nem az eredetileg tervezett anyagból, azaz sziloidból, hanem fából készült:
„…A fából kifaragott szobor egy páncélba öltözött középkori lovagot ábrázol és egy katonáskodó Friedmann nevű művész igen jól sikerült alkotása. A szobrot magát páncélpikkelyek fogják borítani és aranyozott címerek kés gombok díszítik. Minden adakozó egy-egy pikkelyt verhet a szoborba. Aki pedig 500 koronát adományoz, annak neve is bevésetik a pikkelybe. Legkisebb összeg, melyért már egy pikkely jár 50 fillér. Hisszük, hogy rövidesen már az egész szobor be lesz borítva az adakozók pikkelyeivel.”30
A Losoncon készült áldozatkészség szobra jó példa annak prezentálására, hogy egy egész régió és a környező vármegyék is figyelemmel kísérték egy ilyen vidéki szobor állításával kapcsolatos történéseket. Már a fentebb idézett újságcikkek is bizonyítják, hogy a szomszédos vármegyék nemcsak erkölcsileg, hanem anyagiak tekintetében is támogatták a kezdeményezést. Példaként idézzük a Besztercebányai Hírlapban megjelent egyik tudósítás néhány részletét:
„Nógrád, Gömör és Zólyomvármegyék közönsége aggódó szemmel kíséri mind a harcokat, melyekben a losonci hadkiegészítő parancsnokság által kiállított cs. és kir. csapatok küzdenek, hiszen ezen csapatokban harcol a családfő, az atya és fiú egyaránt. (…) A hadkiegészítő kerület székhelyén, Losoncon az áldozatkészségnek egy újabb szobrát állítja fel, melyet holnap, május hó 21-én a 25. gyalogezred által vitézül végigharcolt asperni csata évfordulóján fog ünnepélyesen leleplezni. A cs. és kir. kiegészítő parancsnokság székhelyén Wimmer Ede ezredes elnöklete alatt alakított bizottság ez úton is kéri a közönséget, hogy a leleplezés ünnepét megjelenésével tegye fényessé s adakozásaival járuljon hozzá az alap gyarapításához.”31
A Gömör Kishont című regionális lapban Szoborleleplezés Losonczon című tudósításból pontosabb részleteket is közölnek a szobor felavatására rendezett ünnepség programjáról:
„E hó 18-án, vasárnap leplezték le fényes ünnepségek között a losonczi áldozatkészség szobrot. – A szoborleleplezést megelőző este katonazene és takarodó volt s vasárnap reggel is katonazene járta be a város utczáit. Az ünnepélyes alkalomból a város zászlódíszt öltött s a szobor helye – a Kubinyi tér – a szövetségesek zászlóival pazarul volt feldíszítve. Pont kilencz órakor kezdődött a tábori mise, melyet dr. Valihora János apátplébános fényes segédlettel celebrált, s amelyen a katonai notabilitásokon kívül részt vettek a szomszédos vármegyék kiküldött képviselői s a losonczi polgári előkelőségek is. A tábori mise után Wimmer Ede ezredes beszélt, majd Losoncz város polgármestere, Wágner Sándor átvette a szobrot. A szobor Friedmann József művész közlegény rendkívül sikerült, erősen plasztikus munkája. A beszédek után a pikkelyek elhelyezése következett. Gömör és Kishont vármegyei aljegyző szögezte be s rövid beszédben hangsúlyozta, hogy a losonczi háziezred hősei, a gömöriek legendás hősei is, s özvegyeik és árvákról való gondoskodás a mi legszebb kötelességünket fogja képezni. Nógrádvármegye lemezét Török Zoltán nyugalmazott főispán, Zólyomvármegyéjét dr. Bárczy Emil vármegyei tiszti főügyész helyezte el. A szoborra eddig összegyűlt összeg túlhaladja a 2000 koronát.”32
Amint az a fent idézett újságcikk s bizonyítja, a losonci szoborra más vármegyék és városok is adakoztak. A Rozsnyón megjelenő lapban is megemlítik, hogy a város polgármestere a kezdeményezést adományok gyűjtésével támogatta:
„Gyűjtés. A losonczi áldozatkészség szobrára befolyt adományokról szóló kimutatásban olvassuk, hogy Pósch József dr., városunk polgármestere a szoboralapra 50 koronát gyűjtött és az összeget a vármegyei alispáni hivatalnak küldte be.”33
Komárom
Komáromban 1916-ban vetették fel egy köztéri vashonvéd felállítását, azonban ezt megelőzte egy másik, ugyanebbe a kategóriába sorolható tárgy, a nemzeti áldozatkészség pajzsa, amelyet még 1915. decemberében helyeztek el a helyi római katolikus plébánia épületében, a helyi leányegyesület boltjában. A szögvásárlásból összegyűlt összeget a hadiárvát támogatására kívánták fordítani:
„A fővárosi áldozatkészség szobrának pendant-ja akad nálunk, Komáromban. Nevezhetjük áldozatkészség pajzsának, mert pajzsnak tényleg pajzs. Nem nagy, s ha Komárom áldozatkész közönsége összefogna, egy nap alatt beszögezhetné területét fekete, vagy fehér szögekkel. Egy fekete szög ára 40 fillér, egy fehér szög ára 20 fillér. A csinos fapajzs a Leányegyesület boltjában (Plébánia épület) van elhelyezve, ahol naponként verhető bele a szög d. e. 9 – fél 1-ig és d. u. 3–6-ig. A majdan megtelt pajzs a Komáromi Múzeumban nyer elhelyezést, a jövedelmével pedig a komárommegyei hadiárvák alapja gyarapodik. Reméljük, hogy sokan felkeresik a Leányegyesület boltját, hogy elhelyezzék az áldozatkészség szögeit. Minden kalapácsütés nyomában egy-egy könnycsepp szárad fel, melyeket pici gyermekek szemében fakasztott a szomorú árvaság.”34
Az 1916-ban nemzeti áldozatkészség szobraként egy vashonvéd felállítását is tervezték, az ebből származó jövedelmet a komáromi rokkant katonák megsegítésére szánták. Megjegyezzük, hogy a városban a szoborállítás tervével egy időben vetették fel a budapesti mintájára egy komáromi lövészárok létesítésének ötletét is.35 A vashonvéd konkrét tervét egy rokkant honvéd 1916. márciusára készítette el:
„…Fischer Márton rokkant katona, kinek foglalkozása faszobrász, tervet dolgozott ki és nyújtott be városunk vezetőségéhez a Komáromban felállítandó vashonvédre. A szobor olajbafőtt, bronzszínű hársfából készülne, fölötte kis gloriett. A jótékonysági szögeket a közönség veri be a szoborba. A munkát ingyen végzi el a szobrász, csak előzetes költségei megtérítését kéri.
A város vezetősége felkarolta a tervet, s a vashonvédet Komárom valamely forgalmas utcájában fel fogja állítani. A vashonvéd ügye kizárólag a komáromi katonák rokkantalapja javára fog szolgálni. A nemes akció élén Gaál Gyula dr. városi tanácsos áll, aki a vashonvéd előzetes költségeit, mintegy 1200–1400 koronát társadalmi úton fogja összegyűjteni. Már érkezett hozzá e célra 200 kor. adomány…”36
A sajtóban gyakran közöltek a különféle rendezvényekhez, vagy a háborúhoz és az emlékművekhez kötődő alkalmi verseket. A Komáromi Lapok április 16-i számának címlapján a nemzeti áldozatkészség szobrához kapcsolódóan Somlyó Zoltán fahonvédről szóló verse olvasható.37
A komáromi honvédszoborra vonatkozó elképelés közzététele után a május végén megjelent következő hírből már arról értesülhetünk, hogy a nagyszabású tervben gondolkodó vashonvéd szoborbizottság már kétszer is ülésezett, s a szobor megtervezésébe és kivitelezésébe neves képzőművészeket is – pl. Hajós Alfrédot – bevonnak, s a felállítását júniusra tervezik:
„A héten két ízben tartott ülést a komáromi vashonvéd szoborbizottsága F. Szabó Géza polgármester elnöklete alatt a városházán. Az értekezleteken ott láttuk az elnöklő polgármesteren kívül Gaál dr. (a szobor eszméjének megpendítője s az ügy lelkes propagálója) és Szijj dr. városi tanácsosokat, Madurkay Miklós dr. plébánost, Vargha Sándor ref. lelkészt, B.-Janovits Józsefet, Aranyossy László dr.-t, Fried Jenőt, Milch Dezsőt és másokat.
A helyben állomásozó katonaság képviseletében Tormássy Dezső ezredes jelent meg. Jelen volt továbbá Hajós Alfréd tart. mérnök-hadnagy, a kiváló műépítő is, aki a szobor építészeti részének kidolgozását a hazafias ügyre való tekintettel teljesen díjtalanul vállalta. A hely kérdésében körülbelül megállapodásra jutott a bizottság. A vashonvéd alkalmasint a kultúrpalota telkére kerül, az Iskola-utca és a Nádor-utca sarkára, arra a helyre, ahová annak idején a palota tervezője: Hültl professzor már eredetileg is szánt valami szoborművet, amelynek felállítását azonban fedezet híján jobb időkre halasztották. A szoborminta elkészítésére Fischer Márton fa-szobrász vállalkozott, aki városunkban teljesít szolgálatot. A fába faragást ugyancsak Fischer fogja végezni, aki a szobor megmintázásával már a közeli napokban elkészül. A bizottság azt hiszi, hogy a szobor, amely fölé Hajós Alfréd művészi tervei szerint stílusos gloriet kerül, június végén fel lesz állítandó.”38
A helyi sajtó alapján úgy tűnik, ezt követően hosszabb ideig nem foglalkoztak a Vashonvéd szobrának ügyével, de egy év múlva, 1917. júliusában A honvédszobor címmel már egy másik művész által elkészített szobortervről számolnak be a Komáromi Hírlapban:
„A Komáromban felállítandó honvédszobor gipszmodelljét vasárnap, f. hó 24-én d. e. mutatta be felsőeőri Fülöp Elemér szobrász az ez alkalomra egybehívott szoborbizottságnak. Az egy méteres magas gipszszobor a Kárpátokban őrködő honvédnépfölkelőt ábrázol, amint feltűrt gallérral téli köpenyben, szuronyos fegyverére támaszkodva éles figyelemmel kémleli a határt. A művészi modell július hó 1-től kezdve megtekinthető a városház nagytermében a hivatalos órák alatt. A szobor melletti persely a szoborköltségeket van hivatva összegyűjteni. – adakozzék ki-ki tehetsége szerint, hogy a szép eszme megvalósulását lehetővé tegye.”39
Novemberben ismét megjelentettek egy verset a készülő szoborral kapcsolatban, ezúttal A vaskatona címmel Follinus Ervin nevű szerző tollából.40 Ezt követően már semmilyen hírt sem találunk egyetlen komáromi sajtótermékben sem a szoborral kapcsolatban. Az eddigi kutatási eredmények alapján úgy tűnik, hogy a nagyszabású tervek ellenére a komáromi vashonvéd felállítása mégsem valósult meg. 41 az eredeti céllal, de 1918-ban a Komáromi Lapokban Forradalmi est és képkiállítás címmel megjelent egy írás, amelyben egy Komáromban rendezett képzőművészeti kiállítás kapcsán egy félmondatban megemlítik, hogy „…a vernisage után egy faemlékművet lepleznek le…”42 Az emlékmű formájára és küldetésére vonatkozó más hírt egyetlen lapban sem találtam, így csak feltételezhetjük, hogy esetleg a nemzeti áldozatkészég szobraként elkészült honvédről lehet szó. Mivel a rendezvényt a háború végén, 1918 novemberében szervezték, egy Vashonvéd felállítása ekkor már egyáltalán nem lett volna időszerű.43
A kezdeményezés kudarca több okkal is magyarázható. Egyrészt 1915-ben már elkészült a fentebb már említett „áldozatkészség pajzsa”, tehát ezt a fajta adakozás már megvalósult a városban. Másrészt a tervezett katona elkészítését sok, előre nem várt különféle háborús esemény befolyásolhatta, az ország egyre szegényebb lett, egyre több áru számított hiánycikknek, s a város lakosainak nagyon sok más célra is adakozniuk kellett. Ráadásul 1916 őszén erdélyi menekültek is érkeztek a városba és környékére, az ő ellátásukról elszállásolásukról ugyancsak a lakosságnak kellett gondoskodnia, majd ismét gyűjtést (pénzadományok, ruházat, élelmiszer), kellett szervezniük hogy elegendő élelmiszert biztosítsanak nekik a visszautazásukra.44
***
A nemzeti áldozatkészség Budapesten felállított úgynevezett központi szobrára az ország különböző pontjairól érkeztek adományok a pikkelyekre, sokszor egészen kis összegek is. Liptó vármegyéből például 5 koronát küldtek be (Szabó 1994, 7).
Több vidéki városban is megalakult az úgynevezett Nemzeti Áldozatkészség Szobrának helyi bizottsága azzal a céllal, hogy a gyűjtéseket szervezte a szoborra kerülő pikkelyek megvásárlására. Breznóbányán is alakult egy ilyen bizottság, amelynek tevékenységéről rendszeresen tájékoztatták a nagyközönséget:
„…Breznóbányán is megalakult a nemzeti áldozatkészség szobrának helyi bizottsága Kuhn János városi főjegyző, polgármester helyettes elnöklete alatt. E bizottság révén városunk közönségének is módjában lesz kivenni részét az országos kiterjedésű hazafias mozgalomból. Szentül meg vagyunk győződve róla, hogy annak a városnak a lakossága, mely eddig is ezreket tett le a jótékonyság oltárára, eddigi áldozatkészségét messze fölülmúló fellángolással veendi ki részét a nemzeti áldozatkészség szobrának fölépítéséből s igy fogja demonstrálni az ország színe előtt is a hazafias lelkesedését, áldozatkészségét, hogy senki se mondhassa soha Breznóbányáról, hogy ennek lakóssága önző módon elzárkózott kötelességeinek becsületes teljesítése elől a nagy háború megpróbáltatásának nehéz napjaiban. Úgy legyen!”45
A helyi bizottság egyik következő üléséről szóló beszámolóból kiderül, hogy a szervezők többek közt szóvá tették az ifjúság kezdeményezéssel szembeni passzív hozzáállását is:
„…a Nemzeti Áldozatkészség Szobrának helyi bizottsága a város hölgyközönségének bevonásával e hó 1-én d. u. a városháza tanácstermében Kuhn János polgármester helyettes elnöklete alatt ülést tartott. Városunk hölgyközönsége igen szép számban jelent meg a gyűlésen, szokott lelkesedésével felkarolandó a nemescélú mozgalom ügyét. Annál elszomorítóbb volt azonban, hogy Breznóbánya itthonmaradt kevés számú ifjúsága, akinek közreműködésére szintén számított a helyi bizottság, távollétével tündökölt. Válaszul Mazarek Róbertné igen helyes indítványára a mozgalomból való részvételből kihagyattak. A gyűjtést a jelenvolt lányok nagy készséggel teljesen magukra vállalták s a pikkelyek árusítása a nemzeti áldozatkészségét hirdető lovas vitéz beborítására már folyamatban van.”46
A mai Szlovákia különböző városaiból küldtek adományokat, általában a megyeszékhelyeken szervezték a gyűjtéseket. Többek közt a zömében szlovák és német lakosságú szepességi városból, Iglóról is érkeztek adományok. A Szepesi Lapok című regionális lapból értesülhetünk róla, hogy ebben a városban is egy bizottság karolta fel a kezdeményezést:
„Münnich Kálmán udvari tanácsos orsz. képviselő elnöklete alatt f. hó 21-én ülésezett, mely alkalommal elhatározta, hogy Igló városa és közönsége együttesen, egy lemezen kíván szerepelni a Nemzeti áldozatkészség Szobrán és erre a célra igyekezni fog a város, testületek, intézetek, gyárak és magánosok részéről 500 koronát összegyűjteni. Ez a tekintélyes összeg méltóan fogja kifejezni a város közönségének hazafias áldozatkészségét. Természetesen, ha valaki külön is akar szerepelni, ez módjában áll és a kibocsátandó gyűjtőíven részére az egyik rovat rendelkezésére áll….” 47
A bizottság munkája sikerrel járt, egy szűk hónap alatt 722 koronát gyűjtöttek össze, s a lap hasábjain nyilvánosan is közölték, hogy pontosan milyen pikkelyeket és milyen összegért szögeltek fel a budapesti nemzeti áldozatkészség szobrára:
„A Nemzeti Áldozatkészség Szobrának Végrehajtó Bizottsága iglói helyi Bizottsága által eszközölt gyűjtésnek eredményeképpen 4 darab pikkelyt helyeztek el a szoborra: ’Igló Város és Polgársága’ felírással és Igló Város címerével ellátva 1 darab pikkely 500 kor. ’Igló Polgári Olvasókör’ felírással, 1 darab pikkely 100 kor. ’Münnich Kálmán kerti tennis társasága Iglón’ felírással 1 darab pikkely 72 kor. ’Szepes Iglói Takarék és Hitelintézet’ felírással 1 darab pikkely 50 kor. Összesen 722 kor. A közös nagy pikkelyre adakoztak…: [itt közlik a teljes névsort. L.J.I. megj.]
…A gyűjtéssel járt költséget, valamint a portó kiadásokat az elnök fedezte. A szíves adakozóknak az Iglói Végrehajtó Bizottság nevében köszöntet mond Launer János bizottsági pénztáros, Münnich Kálmán bizottsági elnök.”48
Gyakran tették közzé a lapokban a szoborra összegyűjtött összeg gyarapodásáról szóló beszámolót, közölve az adakozók névsorát, valamint az általuk adományozott pénzösszeget és feltüntették. Az Ipolyságon megjelenő Honti Lapok 1916. januári számában olvasható, hogy „A gyűjtés eddigi eredménye: 1559 korona 93 fillér”.49
A nemzeti áldozatkészség szobrának miniatűr változata
A nemzeti áldozatkészség budapesti szobrának elkészítették kicsinyített másolatát is, amit ugyancsak jótékony céllal árusították. A 20 koronába kerülő szobor megrendelésével kapcsolatos információkat és felhívást a korabeli sajtóban is közzétették, a Honti Lapokban például a következő szöveggel:
„A Nemzeti Áldozatkészség szobrának végrehajtó-bizottsága a szobrot kisebbített mértekben ábrázoló miniatűr fémszobrot hoz forgalomba. A fémszobor rendkívül ízléses, művészies kivitelben, lovas és ló tizenöt centiméter magasságban, fekete színre patinázva készült. Eladási árát darabonkint húsz koronában állapították meg. Megrendelhető a Nemzeti Áldozatkészség Szobrának végrehajtó bizottságánál Budapest V, Képviselőház. A pénz előzetes beküldése ellenében e fémszobrot bérmentesen szállítják, míg utánvételes megrendelés esetén a szállítási költsége a megrendelőt terheli.”50
A budapesti példát ezen a téren is követték vidéki kezdeményezések A losonci áldozatkészség szobor kicsinyített mását az eredeti szobor tervezője készítette el, s az ezredének ajánlotta fel ajándékul. Az ezred azonban a szobrot tovább ajándékozta a losonciaknak, amikor, amikor egy hivatalos küldöttség meglátogatta őket a városból:
„A 25-ik s 27. t. t. ezred figyelme. Domokos István műszaki rajzoló a harctéren elkészítette a Losoncon felállított áldozatkészség szobrát en miniatur. A szobrocska rendkívül szépen sikerült s készítője – ki különben a losonci szobrot is megtervezte – az ezrednek ajánlotta fel. Az ezred viszont a fronton járt küldöttség által hozott üdvözletek viszonzásául a városnak ajánlotta fel. – A 27. t. t. ezred pedig egy ellenséges gránát rézanyagából készített emléklapot, melyet vörösbársony keretbe foglalt s a városnak megküldött.” 51
Miután a rozsnyóiak tudomást szereztek róla, hogy a miniatűr változatot egy rozsnyói katona készítette el, Rozsnyói Híradóban is beszámoltak az eseményről:
„Domokos Sándor polgártársunk tehetséges fiának igen szép, művészi sikeréről ad hírt a Losoncon megjelenő ’Felsőnógrád’, írván a következőket: Domokos Sándor műszaki rajzoló a harctéren elkészítette a Losoncon felállított áldozatkészség szobrát en miniatur. A szobrocska rendkívül szépen sikerült s készítője – ki különben a losonci szobrot is megtervezte – az ezrednek ajánlotta fel. Az ezred viszont a fronton járt küldöttség által hozott üdvözletek viszonzásául a városnak ajánlotta fel.”52
***
A vashonvédek alakjához több történet is kötődik. A Szegeden 1915-ben felállított szoborhoz kapcsolódó szájhagyomány szerint például több édesanya a szoborban saját elhunyt katonafiát vélte felfedezni. Tömörkény István is említést tesz egyik írásában egy idős falusi asszonyról, aki rendszeresen bejárt a szegedi múzeumba a szoborhoz. Miután kisírta magát, távozóban visszanézve így szólt: „A gyüvő hétön mögint begyüvök a fiamhoz.”53
Kutatásaim során viszont sehol sem találkoztam egyetlen olyan adatközlővel sem, akinek tudomása lett volna a nemzeti áldozatkészség szobrának valamelyik változatáról. Csupán néhány értelmiségi tudott a pozsonyi Vashonvédról, a róla készült és terjesztett képeslapnak köszönhetően, vagy pedig Lehel Zsolt Rigele Alajos munkásságát bemutató képzőművészeti albumból szereztk róa tudomást (Lehel 1977, 103). Arról sincsenek információim, hogy valamelyik, az általam kutatott területen készült ilyen objektum, vagy pedig annak egyik darabja megtalálható lenne valahol, esetleg valamelyik múzeum gyűjteményében. Ha figyelembe vesszük az ezen a területen történt különböző impériumváltásokat, nem nagyon csodálkozhatunk ezen. Másrészt a bevert, később megrozsdásodott szögek és pikkelyek hatására a faanyag is tönkremehetett, s ezáltal még a szobrászművészek által készített szobrok sem képviseltek különösebb esztétikai vagy művészi értéket, s nyilván viszonylag rövid időn belül el is tűntek a közterekről.
Irodalom
Demeter Zsófia
2008 A székesfehérvári ezredek az I. világháborúban. In Az I. világháború emlékezete. Bedécs Gyula szerk. Budapest: Totem Kiadó, 234–248. p.
Lehel Zsolt
1977 Rigele Alajos. Bratislava: Madách.
Loidl, Tristan
2004 Andenken aus Eiserner Zeit. Patriotische Abzeichen de österreichisch-ungarischen Monarchie 1914–1918. Wien: Verlag Militaria.
Lukács László
2007 A székesfehérvári vastuskó. In uő A tisztes ipar emlékei. Céhek, céhemlékek, az iparosok hagyományai Fejér megyében és Székesfehérváron. Székesfehérvár: Szent István Király Múzeum, 117–119. p.
Szabó Dániel
1994 A nemzeti áldozatkészség szobra (Avagy fából vaskatona). Budapesti Negyed 2/1, 59–84. p.
Uzsoki András
1969 A vastuskóról. Néprajzi Értesítő 51, 159–175. p.
Feldolgozott helyi periodikumok:
Felsőnógrád
Besztercebányai Hírlap
Garamvidék
Gömör-Kishont
Honti Lapok
Komáromi Hírlap
Komáromi Lapok
Losonci Újság
Nagyszombati Hetilap
Nyitramegyei Szemle
Nyugatmagyarországi Híradó
Pöstyéni Újság – Pöstyéner Zeitung
Rozsnyói Híradó
Sajó-Vidék
Szepesi Lapok
Turul
Vágvölgyi Lap
Melléklet
A magyar nemzethez!
A művész szobrot farag a fából, a nemzet áldozatkészsége pedig ércbe önti, hogy éppen összetételének csodálatosságával végtelen időkig hirdesse a magyar társadalom dicsőségét.
Szobrot emelünk magunknak büszke hiúsággal hogy fiaink, unokáink, elkövetkezendő új nemzedékek megcsodálják alkotásunkat és ha hasonlóan históriai idők szereplői lesznek, tanuljanak belőle. Szobrot emelünk magunknak szerény alázatossággal, mert nem magunkért csináljuk, hanem heroikus csaták borzalmas tüzében elpusztult hősök özvegyeiért, árváiért, kezét, lábát vesztett, megvakult, boldogtalanná tett nyomorék, rokkant hőseinkért. Szobrot emelünk magunknak jogos kérkedéssel, hogy az egész világ lássa a dicső magyar nemzet kimeríthetetlen erőbírásának gyönyörű szimbólumát!
Megalkotjuk a Nemzeti Áldozatkészség Szobrát!
Mi, akik most ő Felsége Apostoli Királyunk legkegyelmesebb pártfogása, – Auguszta kir. főhercegasszony és Károly István kir. főherceg ő fenségeik magas védnöksége, – gróf Tisza István m. kir. miniszterelnök, Csernoch János bíboros hercegprímás és báró Hazai Samu m. kir. honvédelmi miniszter díszelnöksége alatt ezzel az indítvánnyal lépünk a magyar nemzet elé, – úgy tervezzük, hogy az emlék megalkotásában közvetlen közreműködéssel vegyen részt a magyar társadalom minden tagja.
A művész fából kifaragja a szobrot, a hazafias társadalom pedig az adakozók nevével bevésett apró fémpikkelyekkel borítja azt be. Így oldjuk meg a szobor felépítésének munkáját mindannyian, akik a nagy históriai időt éljük, – valamennyien, ahányan e szép magyar hazát vérünkkel, szellemi és anyagi erőnkkel védelmezzük. Ez emlékből, melyet fanatikus lelkesedéssel és áldozatkészséggel mi magunk építünk meg, a história levegője árad, hogy a magyar nemzet dicsőségének és hősi nagyságának hirdetője legyen évezredek múltán is. A szobrot befutja majd a patina, de alkotóinak nevét remekművű album őrzi meg a Nemzeti Múzeumban, sőt minden adakozó ereklyekép okmányt kap az áldozatkészség szobrának rajzával, amelyen fémlemezének helye is meg lesz jelölve. Minden magyar embernek részt kell vennie ebben a nemzeti jótékony munkában, mert az actió jövedelme az elesettek özvegyeinek és árváinak, továbbá rokkantak nyugalmas jövőjét is biztosítja. Mindenkit kérünk, hogy a gyűjtőíven jegyezze elő lemezét, hazafias adományát pedig a gyűjtők közvetítésével juttassa el „A nemzeti áldozatkészség szobrának végrehajtó bizottságához.”
A szobor Mátyás király ragyogó korának büszke lovagját ábrázolja. A dicső királyról egy legenda azt tarja, hogy nem halt meg, hanem egy barlangban alszik. Barlangja előtt a Megváltó születésének éjjelén kivirul egy hársfa és édes illatot árasztva virágzik. A nagy király páncélos lovagjának fából készült szobra mintha képviselné a költői képzetet, Boldog jövőnk megváltásának küzdelmes éjszakájában viruljon ki a jótékonyság fája, virágozzék, árassza balzsamos illatát. Ha majd felvirrad az áldozatkészség napja, olvassza fel a szenvedés zord jégmezejét és szárítsa fel a könny-harmatot, amit özvegyek, árvák és minden életörömtől megfosztott rokkantak hullajtanak!
Tájékoztató a fenti szózathoz
A m. kir. Honvédelmi Minisztérium hadsegélyző Hivatala és az Auguszta Alap a háború kitörése óta országosan szervezik a hadi jótékonyságot olyan célok szolgálatára, amelyek a háború legsúlyosabb problémáját képezik. Ezek a célok: az ország védelmében elesett katonák özvegyeinek és árváinak, valamint rokkant harcosainak tisztességes, a magyar nemzet heroizmusához méltó eltartása.
Mind a két feladat tökéletes elvégzése a nemzet dolga, mert a nemzeti jólétünk ügye az, hogy a háború utáni jövőben fejlődésünk útját ne állják a háború borzalmai. Ne terheljék az újjáalakítás óriási munkáját a háború pusztításai nyomában támadt gondok és bajok. A bajok és a gondok már most mutatkoznak és minél tovább tart a háború, annál jobban megnövekszenek.
A társadalomnak, amely a nemzet egyik ugyanolyan hatalmas szerve, mint az állami szervezete, sötét jelenségek fellépésével szemben meg kell kezdeni elimináló munkáját, még mielőtt a bajok nagyra nőnek, mielőtt a társadalom életképességét, működésének zavartalanságát veszélyeztetnék. Az állami szervezet egyelőre a jelen gondjainak elhárítása foglalkoztatja, – a társadalom kötelessége tehát – már a tehermegosztás elvénél fogva is – a jövő biztonságának előkészítése. A két hadsegélyező intézmény egyéb actión kívül ezt a célt szolgálja:
A nemzeti áldozatkészség szobra is.
Az actió érzelmi motiválását a magyar nemzethez intézett szózat, amelyet fentebb közlünk, kimeríti. – Ez a tájékoztató a szervezés módjára mutat rá.
Az actió célja lehetőleg minél nagyobb tőkének felhalmozása a rokkantak és az özvegyek és árvák alapja javára. A két alap azonban csak úgy képes kiegészíteni az állami eltartás hiányosságát, ha sok millió áll a rendelkezésre. Ezeket a milliókat. – miután országos érdekeket elégítenek ki, – csak országos mozgalommal tudjuk összegyűjteni. Csak az egész nemzet közreműködésével létesülhet egy nagy nemzeti alap. A cél tehát az, hogy a nemzet szerencsétlen özvegyei és árvái és a nemzet rokkant mártírjai, mire a háború befejeztetik, már igénybe vehessék a nemzeti alap védelmét. De célja a demonstráció is, hogy az adakozás révén méltó emléke emelkedjék a nemzet áldozatkészségének.
Mátyás király korából való lovasszobor készül Budapesten, az ország székesfővárosában. A nagy históriának monumentális emléke. A szobrot tömörfából faragják Sidló Ferenc szobrászművész mintája után. A fából való szobrot a nemzet áldozatkészsége beborítja fémpikkelyekkel. Egy fémlemez legkisebb ára 2 korona.
Azért szabtuk meg ilyen csekély összegben az áldozatkészségben való részvétel minimumát, hogy mindenki, a legszegényebb ember is, leróhassa nemzeti adóját, de természetes, hogy a jobbmódú vagyonos lakosság, a törvényhatóságok, a társadalmi, pénzügyi, kereskedelmi és ipari élet társaskörei, pénzintézetei, egyesületei, részvénytársaságai, vállalatai, anyagi erejükkel arányosan, progressive, magasabb összeggel vesznek részt a nemzeti áldozatkészség szobra öntésének hazafias munkájában.
A törvényhatóságok, – vármegyék és városok – áldozatkészség szobrán külön elhelyezendő nagyobb címeres lemezekkel vesznek részt az actióban, címereiket véshetik a lemezbe a családok is és nagyobb lemezeket rendelhetnek a testületek, egyesületek stb. Minden pikkelyes lemezre reávéshetjük a mozgalomban résztvevő, az áldozatkészséget 2 koronás adománnyal lerovó nevét is. Minden adakozó nevét beiktatjuk egy örökéletre szánt, remekművű históriai pergament albumba, amelyet a Nemzeti Múzeum őriz meg az elkövetkezendő évezredek számára, mint a magyar nemzet példátlan áldozatkészségének dicső dokumentumát. Ezt az albumot Basch Árpád festőművész tervezte. Ezenkívül minden adakozó külön is kap egy történelmi okmányt a lovasszobor képével, a szobor alakon feltűnő formában megjelölten azt a helyet, amelyen fémlemezét elhelyezték. A díszes kiállítású okmányt minden adakozó számára családi relikviának szántuk.
Ezzel neveljük a jövő generátiót az áldozatkészségre!
Úgy tervezzük, hogy a szobrot aug. havában állítjuk fel ő Felsége pikkelyének elhelyezésével ünnepélyes formák között leplezzük le. Kívánatos volna már erre az alkalomra, hogy impozáns eredménye legyen az agitációnak. Nagyhatású lenne, ha a leleplező ünnepélyre a szobor nagy részét beborítanók a lemezekkel. A pikkelyeket ünnepélyes külsőségek közt helyezzük el a szoborra, a vármegyék, városok, községek küldöttséggel, vagy megbízottal képviseltethetik magukat. Az adományozók neve olvashatóan kaligrafikusan jegyzendő fel az adományozott összegek feltüntetésével.
Itt megjegyezzük, hogy a pikkely minimális árán, a 2 koronán túli felülfizetéseket nyilvánosan nyugtázzuk.
A nemzeti Áldozatkészség szobrának Végrehajtó bizottsága
(Garamvidék 1915. augusztus 1., 1–2)
Somlyó Zoltán
A fahonvéd
Egy kis vidéki város piacán
Felállítottak egy nagy fahonvédet.
Nagy ünnepség volt, nagy leleplezés,
Az ablakokban hosszú gyertya égett.
Egy parasztasszony volt a nép között,
Sötét pruszlikban, összetett kezekkel,
S a fahonvédet nagyon nézte ő
Kisírt, szomorú szelíd kék szemekkel.
Odament hozzá egy jóságos őr,
Megkérdezte tőle: Miért könnyezik néni?
– Már hogyne hullna két szememből könny,
Mikor a fahonvédet oly jó nézni!
Szakasztott olyan, mint az én fiam,
A tekintete, bajsza, meg az orra…
S a rozmaringot, ami nála volt,
Letette szépen, légyen a szoborra…
És sötét lett a város piacán,
A nagy szobor ott állt a nagy homályban,
Becsukva mind az apró ablakok,
Aludt a kisváros a kisszobákban.
S hogy megkondult a templom tornya fent
S éjféli tizenkettőt vert éppen:
A fahonvéd a rozmaring után
Lenyúlt és sipkájára tűzte szépen.
(Komáromi Lapok, 1916. április 8., 1)
Follinus Ervin
A Vaskatona
Két kis lányka érkezett
Egy éjjelen a várba,
Amelynek régi udvarán
Egy vasvitéz a várta.
Két kis leányka, két gyerek,
Lehet, hogy testvérek,
Amerről jöttek, a faluk
Rőt lobogással égtek.
Amerről jöttek: ott a vér,
Mint folyó vize, áradt.
Amerről jöttek… nagy az út –
A két árva kifáradt.
Kis lábacskájuk remegett,
Hogy elértek a térre,
És úgy néztek fel, szomorún,
A sötét vasvitézre.
A szobor alján mélyedés,
S bár kő ott is a párna,
Elalhat ben egy éjjelen
A hajléktalan árva.
A két gyermek ott összebújt,
Mint két ázott madárka,
Lenézett, s rázta vasfejét
A vasvitéz, a várta.
A fegyver szíjja meglazult,
A puska tussa zörrent,
Amint a súlyos vaslegény
Fürgén a földre zökkent.
Vasköpönyegét teríti,
A két árva fölébe,
És míg ezt teszi – óh csodák! –
Könny szökik vasszemébe.
Kis panganétját tűzi fel,
A puskacső hegyére,
És odaállít feszesen
A két gyermek elébe.
Haptákban állt a vasvitéz,
Fején a hold cicázott,
S ha arra tévedt valaki
Hát halberdót kiáltott.
(Komáromi Lapok 1916. november 4., 5)
Miről beszél a pozsonyi vashonvéd.
Diadalmámortól izzik a város
S büszke trikolort lenget a szél
Véres csatákról, – hősi halálról
Fülünkbe súgva halkan beszél…
Szenvedő hőseink homlokára
Vércsókot lehel az őszi alkonyat.
A sárguló levelek halkan peregnek
Behintve mindent, a néma hantokat.
Bíborrózsák nyílnak az arcokon
Mikor elsuhan a langyos esti szél…
Sok gyilkos golyóról… dicső halálról…
Nekünk egy néma vashonvéd beszél.
Reklám a horogkereszt árnyékában
A tanulmány a Harmadik Birodalom idõszakának gazdasági reklámjairól, azok vizsgálatának egyes lehetséges aspektusairól ad vázlatos áttekintést. A korszak reklámtevékenységét Németországban egy központi reklámtanács folyamatosan ellenõrizte, meghatározta a vele kapcsolatos elvárásait, illetve a külföldi konkurenciát is igyekezett kiszorítani. A szerzõ sorra veszi a reklámok közvetítette ideálokat is: a férfi, a nõ, a gyerek ideáltípusát, ami a nemzetiszocialista elvárásoknak (árja és nordikus) kellett, hogy megfeleljen. Mindaközben ezek az ideáltípusok a korabeli németországi valósággal semmilyen összefüggésben nem voltak. A továbbiakban a reklámok szókincsét is az elemzése tárgyává tette a szerzõ. Megállapítható, hogy a gazdasági reklámok korabeli német szókincse alapvetõen militáns, katonai jellegû volt. A reklámok mind verbálisan, mind vizuálisan a vállalkozóknak a fennálló hatalommal szembeni lojalitásukat fejezték ki.
A „romabűnözés“ okairól
I. Bevezetés
A következőkben arra a kérdésre szeretnénk választ kapni, hogy vajon létezik-e egyfajta specifikusan roma-kriminalitás. Az alábbi dolgozat megállapításai egy kutatásból indulnak ki, amely a Cseh Köztársaság belügyminisztérimának biztonságpolitikai osztálya megbízásából készült, („http://www.mvcr.cz/dokument/index.html“). A megbízó az említett kérdést ekképpen vezeti be: „a specifikusan roma bűnőzés áll érdeklődésünk központjában, miközben feltételezzük, hogy létező jelenségről van szó […] Ami a nem specifikus kategóriát illeti, ez alatt azt értjük, hogy a bűn elkövetője elvileg bárki lehet, és mindig hasonló módszerekkel jár el (pl. bolti lopások esetében). A specifikus kriminalitás megjelölést ezzel szemben úgy értelmezzük, hogy (továbbra is csupán az előbbi feltételezésből levezetve) a tettes mindig csak egy adott társadalmi csoport tagjai közül kerül ki (esetünkben a roma lakosság köréből). A specifikus bűnözés tehát olyan bűncselekményeket jelöl, amelyeket az érintett csoporton kívül „mások“ nem – vagy legalábbis merőben más módon – követnek el. Vizsgálatunk során éppen ezt a fajta specifikus kriminalitást szeretnénk leírni és feltérképezni.“
Az említett kutatás 2005 júliusa és decembere közt zajlott, terepfeltáró, gyakorlati része az Ústí nad Labem-i és a Karlovy Vary-i járások véletlenszerűen kijelölt településeit vizsgálta. Maga a kutatás az egyes helyszíneken végzett gyűjtőmunkára épül. Formáját tekintve leginkább egy összegző jellegű prezentációról van szó, amely a vizsgált községek szintjén próbál a kérdéshez közelíteni. A cél tehát a vizsgált szociális jelenség községi paramétereinek feltérképezése. Az alábbi dolgozat emellet megpróbálja rendszerezni és tisztázni a felvázolt probléma azon terminológiai és konceptuális nehézségeit, ellentmondásait is, amelyek a kérdéskör tematizálása során meghatározó szerepet játszanak.
II. A keresett válasz konceptuális terének körülhatárolása avagy
A kiindulópont a specifikus kultúra fogalma
Ha a specifikus „roma“-bűnözés problémájával foglalkozunk, nem kerülhetjük meg azt az alapvető kérdést, hogy ki számít romának. Mint ahogy arra fejezetünk címe is utal, ezúttal az érintett csoport kulturális behatárolásával próbálunk a kérdéshez közelíteni. Röviden: a roma lakosságot mint külön, specifikus (a továbbiakban „hagyományosan roma“) kultúrával és kulturális mintákkal rendelkező csoportot fogjuk értelmezni. Ez a fajta megközelítés több ponton lényegesen eltér a nép körében élő „roma/cigány“-képtől, emellett bizonyos korlátozó elvek elfogadására is kényszerít.
Ha ugyanis az érintett csoportot (a romákat) mint egy specifikus kultúra hordozóit definiáljuk, azt is maga után vonja, hogy a csoportot bizonyos kritériumok (és csak ezek) határoznak meg, míg más szempontok (az adott kontextusban) irrelevánsak maradnak. Másszóval, a „roma“-bűnözés kérdéskörét vizsgálva csak az adott csoport kulturális aspektusa lényeges, és más meghatározókat (nyelvi, biológiai) ezúttal figyelmen kívül hagyunk. Ez utóbbi determinánsok meglétét, fontosságát nem tagadjuk, csupán arról van szó, hogy a vizsgált kontextusban nem mérvadóak.
Egy ilyen elméleti kiindulópont kijelölésével szeretnénk egyértelműen elhatárolódni minden olyan eddigi elképzeléstől és elmélettől is, amelyek szerint a kriminalitás örökölhető, illetve hogy a romáknak „vérükben van a bűnözés“ stb. (és amelyek egyébként társadalmunk alapvető sztereotip elképzelései közé tartoznak). Tekintettel arra, hogy a kultúra nem genetikailag meghatározott jelenség, kiindulópontunkat igen alkalmasnak tartjuk a „romabűnözés“ tematizálására, hiszen az előbb említett (téves és veszélyes) elképzeléseket a priori kizárja.
Hogy félreértés ne essék, megpróbáljuk röviden összefoglalni az antropológiai értelemben vett kultúra alapvető ismérveit. A kultúra általánosan elfogadott társadalomtudományi meghatározása abból indul ki, hogy a kultúra:
1) NEM GENETIKUS. A kultúra tehát mindig tanult, az egyén élete során sajátítja el azt a szocializáció és az enkulturalizáció során. A kultúra nem ösztönös, született vagy biológiailag örökölhető, ezért kulturális kérdésekben „megengedhetetlenek az öröklődés szempontjából való megközelítés“ (Murdock 1969a, 66). E tekintetben a romákat tehát nem testi, biológiai jellegzetességeik alapján (sötét bőr-, szem- és hajszín, stb.), hanem kulturális identitásuk szerint határozzuk meg (amelyet nevelésük vagy pedig egy felnőttkori reszocializáció során nyertek el).
2) KÖZÖS vagy MEGOSZTOTT. Másszóval „a kultúra szociális“ (Murdock 1969b, 81). A kultúra tehát nem létezhet reagáló vagy befogadó közeg nélkül (lásd: Kroeber 1963, 60), vagyis minden „másfajta“ kultúrára reagál – válaszol – egy adott társadalom. A kultúra „egy bizonyos társadalomra nézve jellegzetes életvitel“ (Linton 1945, 30), amely életformában a kultúrát alakítják, továbbadják, megkövetelik stb. Egy adott kultúra és egy másik társadalom között folytonos és kölcsönös kapcsolat, összeköttetés áll fenn; az adott kultúra és az adott társadalom kölcsönösen kötődnek egymáshoz, az egyik (célirányosan) reagál a másikra: éppen ezért, aki nem tagja egy társadalomnak, értelemszerűen a társadalom kultúrájának sem lesz a hordozója. Egy adott kultúra feltételez és egyben megkövetel egy társadalmat is, ennek megfelelően az egyén mindig részese annak a kultúrának, amelyet társadalma (amelyben létezik) kialakított. Esetünkben a specifikus „romabűnözéshez“ (azt egyelőre elméleti síkon feltételezve) tehát úgy fogunk közelíteni, mint egy külön társadalom megnyilvánulásaihoz, a benne részt vevő egyéneken kizárólag azokat a szereplőket fogjuk érteni, akik a roma társadalom struktúráiban és (információs, pénzügyi, komunikációs, morális stb.) csatornáiban aktívan részesek.
3) ADAPTÍV: egy-egy kultúra konkrét alakja mindig a környezethez való adaptálódásnak az eredménye. Formáját környezetének alakítása, átformálása, átültetése során nyeri el, miközben elemeinek többsége konkrét szerepet játszik a folyamatban; ha nem így történik és egy kultúra bizonyos eleme egy környezetben működésképtelennek bizonyul, az érintett kultúra gyakran marginalizálódik vagy akár el is tűnik. A kultúra tehát egy dinamikus rendszer, így ha egyes elemei életképtelenné válnak (pl. a válaszadó társadalom migrációja vagy éppen az idő múlásából eredő változások következtében), az az egész kultúra megszűnéséhez is vezethet.
III. A hagyományos roma kultúra – a „romabűnözés“
EGYIK (lehetséges) gyökere
A „romabűnözés“ egyik okának a hagyományos roma kultúra máig tartó reliktum-jellegét tartjuk.
III. 1. A hagyományos roma kultúra alapvető jellemzői
A következőkben a hagyományos roma kultúra koncepciójából indulunk ki. Ezen modell heurisztikai értéke abban nyilvánul meg, hogy mint (weberi értelemben) ideáltipikus gyűjtőfogalom magában foglalja a más-más földrajzi helyekhez helyhez kötött konkrét helyzetek sokaságát és kitűnően alkalmas általános szintre emelt elemzésekre. Jelen fejezet célja a „romabűnözés“ közösségi tényezőinek elemzése, így a használt modell kétségkívül alkalmazható a probléma elemzésénél.
A hagyományos roma kultúra egy hangsúlyosan családalapú és -központú társadalmi szerveződés (a roma települések alapvető egységei sajátos rokoni kapcsolatrendszerek. Lásd: Budilová 2007). A rokonság ebben a rendszerben egyfajta idiómaként működik, amely az összes más (gazdasági, politikai és morális szférát érintő) kapcsolatot és összefüggést magába tömöríti – és legitimizálja (vö. Jakoubek 2004).
Milyen gyakorlati, konkrét jelentéssel bírnak a fent felvázolt tételek?
III. 2. Az igaz(ság) kérdése és annak konceptualizálása a hagyományos roma kultúrában (a többségi társadalom felfogásával összevetve)
„A cigányok többsége számára a családi értékek a legalapvetőbbek és legnyilvánvalóbbak“ (Fraser 1998, 254), ezen értékrenden belül is kiemelt helyen szerepel az igaz(ság) fogalma. Az igazságba, mint értékbe vetett hit helyett a roma falvakban inkább a családba vetett hitte találkozunk. A roma közösségben az igazság fogalma nem egy elvont, a család érdekeitől és viszonyaitól független, hanem egy azoknak teljesen alárendelt fogalom. A roma települések lakossága (illetve a roma kultúrájú lakosság) számára az igazság mint fogalom nem egy neutrális érték, tehát semmiképpen sem egy „objektív“, a jó és a rossz viszonyrendszerén kívül meghatározott kategóriáról van szó. Éppen ellenkezőleg: az igazság számukra egy erős erkölcsi töltettel bíró kifejezés (az igazság mindig jó), tehát a hagyományos roma kultúrában elképzelhetetlen, hogy az igazság ártalmas legyen, hiszen akkor már nem is arról lenne szó (rövidesen ara is rámutatunk, hogy az igaz és az igazságosság – csakúgy mint a jó és a rossz fogalmának – referenciapontja a roma közösségben maga a család). Az igazság fogalma a roma közösségben tehát nem egy objektív, hanem egy relatív kategória, amely, a kifejezés valódi értelmét tükrözve, mindig vonatkozik, kötődik valamihez vagy éppen függ bizonyos szubjektumtól (esetünkben a családtól), vagyis meg tud felelni annak elvárásainak, törekvéseinek és céljainak. Az igaz tehát ez esetben az, ami egyúttal jó is (vagyis a család számára jó).
III. 2. B. A felelősség kérdése
A hagyományos roma kultúrán belül az egyént mindig rendkívül szoros kötelékek fűzik családjához. Identitását ezért nem az egyén szabadsága, hanem a családon belül elfoglalt helyzete határozza meg és alakítja tovább. Ennek a kulturális formának megfelelően az egyén felelősségét is egészen más (a többségi társadalom normáitól eltérő) viszonyrendszerben kell értékelnünk és megértenünk. Enyhén sarkítva azt is mondhatnánk, hogy a roma közösség tagja, az egyén (mint családtag) nem felelős saját tetteiért: a felelősség esetükben ugyanis a család egészét terheli. A kollektív önazonosság ily módon domináns módon előtérbe kerül az egyén identitásával szemben, ezáltal a családon belül a tagok adott esetben akár egymás közt felcserélhető személyek, a roma család tagját tehát egyúttal mindig „egy további rokon (is) képviseli, helyettesíti“. (Hübschmannová 1999, 55). Amennyiben pl. egy családtag bűnt követ el vagy bűnösnek bizonyul, maga a család (vagy a családfő) dönt arról, ki viseli a felelősséget. Így gyakran előfordult, hogy „a tényleges tettes helyett a közösség … egy helyettest jelölt ki, aki számára a kirótt büntetés kevésbé volt ártalmas, mint az igazi elkövető számára.“ (Hübschmannová 1999, 32) Tehát minden egyes családtagnak számolnia kell azzal, hogy „magára kell vállalnia egy bűneset vagy más aszociális cselekmény következményeit (vagyis a bűn elkövetőjeként kell hogy kiadja magát és vállalnia bűnösségét)“ (Veèerka 1999, 433), miközben ugyanez fordítva is megtörténhet – azaz megtérülhet, amennyiben majd ő követ el bűncselekményt.
A roma települések kultúrájában érezhetően él és jelen van a kollektív bűnösség elve, ami azt jelenti, hogy „az egyén által elkövetett hiba egyben az egész család hibájának számít“ (Liégois 1995, 75; Šúryová 2001, 476), ugyanez az elv viszont fordítva is érvényes, vagyis a családtag egy tiszteletreméltó tette egész családja presztízsét növeli. Akár egy személy, akár egy csoport a bűn elkövetője, a környezet mindig kollektív fogalmakban adja vissza a történteket: „ezt és ezt a dolgot Èerveòákék követték el…“ A tett alanya – és a felelősség hordozója – így maga a család. Hasonlóképpen a kötelezettségek viselője is elsősorban a család, és nem az egyén. A roma települések családjait ezért „nem lehet úgy elképzelnünk, mint különálló egyének csoportosulását, hanem csakis mint szoros egységet, amely környezetével szemben is egy egészként lép fel“ (Šúryová 2001, 476).
A család (vagy a család legnagyobb tekintélyének számító egyén) ugyanakkor érvényen kívül is helyezheti (az abból származó kötelezettségekkel együtt) egy-egy családtag már meghozott döntését, ez esetben az érintett személy aláveti magát a család döntésének, kötelezettségei is megszűnnek, és ilyen esetekben nem érzi magát a továbbiakban felelősnek. Ennek megfelelően „ha …egy roma ígéretet tesz valamire, viszont családja nem ért azzal egyet, fogadalma nem kötelezi őt tovább“ (Frištìnská–Víšek 2002, 128).
A fentieket összefoglalva kijelenthetjük: a roma közösségen belül az erkölcs nem a személyes tulajdonságai és tettei által meghatározott individuum ügye, hanem sokkal inkább az egész család közös dolga; a morál tehát kollektív, közös(ségi), családi ügynek számít.
III. 2. C. Az erkölcs kérdése avagy A család mint az erkölcsösség szubjektuma és referenciapontja
A hagyományos roma kultúrában az értékrendeket és normákat illető fő probléma abból gyökerezik, hogy az egyes erkölcsi normák csupán családon belül vannak megkövetelve, és más családokkal, más roma közösségekkel vagy akár a többségi társadalom tagjaival szemben már nem kötelező érvényűek. Az érintett, legbelső kör, az „in-group“ a családtagokra korlátozódik, így a kívülállóknak való hazugság vagy éppen azok meglopása erkölcsileg elfogadható tettnek minősül. „Ha egy cigány egy más [szubetnikai – a szerző megj.] csoporthoz tartozó cigánytól vagy nem cigánytól ellop valamit, az dícséretes (vagy dicsekvésre alkalmat adó) tettnek számít. Ennek megfelelően nincs kivetnivaló abban sem, ha valaki egy kívülálló cigánynak hazudik: ‚a Rumungernek és gádzsónak tett ígéret nem kötelez’.“ (Marušiáková 1988, 66–67) Így egy gádzsó átverése vagy becsapása (te predzsal gadzseszke pre gogyi) „mindig is mint a ‚nem saját fajta’ felett aratott apró győzelemnek számított.“ (Hübschmannová 1999, 32). Általában „a nem romák ellen elkövetett lopást és más kárt okozó tettre … mindig mint a csoport javát szolgáló, hasznos dologként tekintettek“ [ellentétben az olyan akciókkal, amelyek kárvallottja egy saját családtag volt – a szerző megj.] (Horváthová 1998, 14).
Az ilyen, rokoni kötelékek által meghatározott csoportot H. Bergson után zárt társadalomnak is tekinthetjük, amelynek éppen az a fő ismérve, hogy „adott pillanatban csak bizonyos, korlátozott számú taggal bír, akik a kívülállóktól élesen elhatárolják magukat“ (Bergson 1936, 23) – ellentétben a nyitott társadalommal, amely tagjai (potenciálisan) az emberi társadalom egészének köréből kikerülhetnek.
A két fenti formáció közötti (egyik) különbség éppen az erkölcs fogalmának konceptualizációjában mutatkozik meg: a zárt és nyitott társadalomnak a morálról alkotott felfogása „nem annak fokában, hanem jellegében, természetében“ különbözik egymástól (Bergson 1936, 23). Egy nyitott társadalom erkölcsi normái ugyanis az egész emberiség számára kötelező érvényűek, miközben egy zárt társadalomban ugyanezen szabályok csakis a rendszer tagjaira vonatkoznak (mint ahogyan ez a roma társadalom rokoni közösségeiben tapasztalható).
III. 3. Hogyan kapcsolódnak a bűnözéshez a fent vázolt összefüggések?
A hagyományos roma kultúra hordozói elsősorban saját családjuk tagjaiként határozzák meg önmagukat. Az egyén szemében az egyedüli morális alapokra épített közösségnek egyedül a családja számít. A családi kötelékeken kívül álló emberekre a családon belül érvényes etikai normák nem vonatkoznak. Tehát míg a „morális közösségen“ belül szigorú szabályok léteznek (ne lopj, ne csalj, ne hazudj, stb.), amelyek betartása kötelező, megsértése pedig keményen szankcionált, addig a családon kívül ezek az előírások nem érvényesek. Egy nem rokon illetőnek hazudni, azt meglopni vagy megcsalni ennek értelmében megengedhető dolog, vagy legalábbis kívül esik a rokoni közösségekre szabott etikai normákon.
Feltételezhető, hogy éppen ebben az összefüggésben keresendő a „romabűnözés“ egyik alapvetése, hiszen a nem rokonokkal szemben elkövetett lopás, csalás vagy más bűntett nem számít erkölcsi szabálysértésnek, tehát nem elítélendő cselekmény – sőt – amint az az érintet csoportokon végzett kutatásokból is kitűnt, gyakran megesik, hogy „egy cigány csoport a [saját közösségét nem érintő – a szerző megj.] lopást … bátor és derék tettnek tartja.“ (Horváthová 1964, 221).
Összefoglalva: a hagyományos roma kultúra sajátos szociális szerveződésének (amelynek alapja a családi közösség és elemi egységei a rokoni kapcsolatok) egyik legmarkánsabb ismertetőjele az érintett kultúra erőteljesen rokoni alapokra épített erkölcsi normarendszere, melynek szabályai mindig csupán az érintett csoport (az adott család) tagjaira vonatkoznak.
***
A fentebb vázolt példákon kívül (amelyek kulcsfontosságúak az érintett közösségek bűnözésének vizsgálatakor) a rokoni kapcsolatok további lényeges, a roma kultúra mindennapjait meghatározó kérdéskörben is fontos szerepet töltenek be. A kriminalitás legtöbb szegmense és fajtája a családi kötelékeken belül gyakran egybefonódnak, összeolvadnak olyan kriminális elemek is (és természetesen nem csak ezek), amelyekről egyébként nem mondható el, hogy specifikus bűnkategóriák lennének (drogfogyasztás és -árusítás, feketemunka, lopás, uzsora, stb.). Ez a kötelékrendszer, illetve a kriminalitás szféráinak ilyenfajta találkozása a továbbiakban kihat a bűntény jellegére, folyamatára és megvalósulásának módjára is (arra, hogy milyen, akár sajátos módon történik, egyelőre nem térünk ki). Legyen a hagyományos roma kultúra hordozója egy bűncselekmény elkövetője vagy éppen kárvallottja, a fenti összefüggések mind a két esetben meghatározó szerepet játszanak.
Tehát amennyiben a hagyományos roma kultúra viselőiről beszélünk, mindig szem előtt kell tartanunk a család minden szociális szférát meghatározó, központi szerepét. Az érintett kultúra viselőjének mindennapjait a család határozza meg: befolyásolja legtöbb döntését, érdeklődési területét és cselekvését – így esetleges bűnözési szokását is. Ennek megfelelően, ha a hagyományos roma közösség tagjai feketén dolgoznak, akkor ez a munka valószínűleg egy „családi vállalkozás“ részeként folyik. Ugyanúgy, ha külföldre járnak, például Németországba, hulladékot vagy bármilyen lomtalanításokkor utcára tett használt tárgyat, akkumulátort, kiselejtezett bútordarabokat vagy háztartási cikkeket gyűjteni, ez esetben is minden bizonnyal családi munkacsoportként utaznak. Így aztán egy-egy ilyen alakulatban, egy férfi családtag szemszögéből nézve, biztosan ott lesz két fiútestvér, három nagybácsi (egyik közülük a keresztapa), két unokafivér, valamint a két sógor, az após és az unokaöcs, vagyis az illető keresztfia. Ha viszont drogkereskedelemről van szó, egy sajátos mintával találkozhatunk, amely a többségi társadalomban csak elvétve vagy egyáltalán nincs jelen: a hagyományos roma kultúra tagjai számára ugyanis az elsődleges érdek az, hogy jusson, illetve maradjon elég a családnak, vagyis eladásra mindig csak a felesleg kerül.
A fentiekhez hasonló módon kap szerepet a családi közösség a bűnözés más szféráiban is – akár elkövető vagy elszenvedő félként. Rendszerint csak a konkrét cselekvésminták különböznek, a család, mint közös nevező, marad. A fenti összefüggéseket értelmezve alapvető kérdésünkre, vagyis arra, hogy létezik-e jellemzően roma-bűnözés, úgy válaszolhatunk, hogy a vizsgált bűnesetek központi, sajátos eleme éppen a családban, ebben a mindenütt jelenlévő, a mindennapi élet összes szféráját (így a kriminalitást is) átszövő közösségben keresendő. A válasz tehát igen, a romabűnözés jellegzetessége a családi közösség által fémjelzett bűncselekmény.
***
Rámutattunk tehát néhány apsektursa a hagyományos roma közösségek mindennapjaiból, amelyekből, ha azokra a többségi társadalom kriminalizmusként tekint, bírósági eset válhat. Az általunk leírt modell viszont mindvégig a hagyományos roma kultúra, illetve a roma települések kultúrája volt, vagyis olyan közösségek és életterekről esett szó, amelyek – az általunk vizsgált területen – ma már integrálódtak a többségi társadalom kulturális rendszerébe, amely rendszer számtalan tekintetben különbözik a vizsgált közösségek szokásmintáitól.
Számos jel mutat arra, hogy az érintett közösségek szociális rendszere vonásaiban hasonlít a hagyományos roma településekéhez, mégis szem előtt kell tartanunk, hogy az általunk bemutatott modell nem egy egységes, kompakt rendszer, hiszen számos külső hatás éri, amelyek által zártsága és átláthatósága felbomlik, így összefüggéseinek magyarázata is nehezebbé, zavarosabbá válik.
V. A szegénység kultúrája – a „romabűnözés“ MÁSIK gyökere
A „roma gettókról“ általában mint szociálisan elszigetelt lokalitásokról szokás beszélni. Ez a szemlélet is jól mutatja a valós helyzet néhány fontos aspektusát. Amennyiben a szociális elszigeteltségre, mint egy több fő dimenzióból összetevődő komplex jelenségre tekintünk, azt láthatjuk, hogy a kiválasztott hely – az esetek jelentős többségében – az összes meghatározó dimenzió paramétereinek megfelel. A „roma gettók“ lakóinak túlnyomó része ugyanis egyszerre él térbeli, gazdasági, (szűkebb értelemben vett) szociális, kulturális, politikai és szimbolikus elszigeteltségben is.
A „roma gettók“ lakóinak többsége nagyon nehezen fér a munkaerőpiac közelébe, általában az ún. szürkegazdaság területére van beszorítva és általában véve is a gazdasági tőke hiányában szenved. Az itt lakók helyzete a (szűkebb értelemben vett) szociális tőke esetében is igen hasonló, hiszen többségüknek, a családtagoktól eltekintve igen szűk vagy éppen semilyen kapcsolatrendszere sincs. Szociális hálózatuk tehát nagyon zárt, ami többek között a többségi társadalom intézményrendszerében való részvételt is jelentősen megnehezíti. Jellegzetes a kulturális tőke szűkössége, ugyanakkor feltűnő az iskolázottság vagy más szakmai kompetenciák terén való elmaradottságuk is. Szintén elmondhatjuk, hogy a „roma gettók“ lakói számára szinte lehetetlen, hogy ugyanolyan mértékben tudjanak élni poltikai jogaikkal, mint a többségi társadalomhoz tartozó polgártársaik. Ugyanígy szembetűnő a formális politikai intézményrendszer hiánya a „roma gettókban“, valamint az is, hogy az itt lakók teljesen hiányoznak az élőhelyükön kívül található politikai intézmények posztjairól. Ami a szimbolikus aspektust illeti, kijelenthető, hogy a vizsgált közeg lakóinak jelentős része a többségi társadalom által stigmatizálva van, rendszerint egy-egy külső attribútum (pl. bőrszínük, sajátos nylevjárásuk, jellemző családnevük, nonverbális kommunikációjuk módja, ruházatuk stb.) alapján.
V. 1. A szociális kirekesztéstől a szegénység kultúrájáig
Megpróbálunk tovább menni a fenti gondolatmenetben és felvázolni, hogy a „roma gettók“ mint szociálisan elszigetelt települések lakói egy sajátos kulturális minta hordozói. Ez a minta a hosszantartó szegénységre való reakció, ill. az ahhoz való alkalmazkodás eredményeképpen alakult ki: hasonlóan, mint a már korábban említett szociális, kulturális, politikai vagy akár szimbolikus elszigeteltség is. Az ezekben a közösségekben fellelhető tipikus kulturális minta nem más, mint a szegénység kultúrája.
A szegénység kultúrájának koncepciója arra az alapfeltevésre épül, miszerint a szociálisan elszigetelt településeken lakó egyének egy sajátos kulturális minta reprezentánsai – ez a fajta életvitel a hosszas szegénységhez való alkalmazkodásból fejlődött ki, akárcsak a szociális, szimbolikus és térbeli elszigeteltség (az utóbbi leginkább urbánus térben észlelhető), valamint az ezen jelenségekre való reakciók mindegyike is. Ez a sajátos kulturális modell, amely leginkább a szegénység kultúrájaként tematizálható, nem más, mint az a jelenség, amely során a szegények egy osztályokra épülő, erősen individualizált kapitalista társadalomban, de annak peremére szorulva, helyzetükre reagálnak és alkalmazodnak ahhoz.“ (Lewis 2006, 405). „A szegénység kultúrájának számos jelenségére úgy is tekinthetünk, mint helyileg szerveződő, spontán törekvésekre, melyeknek célja, hogy kielégítsék a szegények azon igényeit, amelyeket a többségi társadalom által létrehozott intézményi keretek nem tudnak ellátni – mert a szegények nem képesek az efféle szolgáltatásokat kihasználni, akár mert nem engedhetik meg ezeket maguknak vagy mert iskolázatlanok vagy bizalmatlanok a rendszerrel szemben.“
A szegénység kultúrája a komplex modern társadalom egy sajátos szubkultúrája, amely ugyan több tekintetben függ a töbségi társadalomtól, viszonylag autonóm rendszert alkot. Vagyis fellelhető rajta egy ilyen zárt rendszer legtöbb klasszikus attribútuma: „saját strukturális alapjai vannak, belső logikája, valamint egy saját életviteli mód, amelyet a családon belül nemzedékről nemzedékre átörökítenek“ (Lewis 2006, 402). A szegénység kultúrája tehát „nem csak a nélkülözésre és a rendszernélküliségre, vagyis valaminek a hiányára épülhet. Egy, a hagyományos antropológiai értelemben vett kultúráról van szó, vagyis egy olyan szerkezetről, amely az egyének számára egyfajta útmutató modellként szolgál, ugyanakkor önmagában hordozza a problémamegoldás egy széles eszköztárát, vagyis fontos adaptív funkciót lát el“ (Lewis 2006, 402).
Ezen sajátos kulturális minta központi magja az alternatív értékek rendszerére, illetve az ezekből levezethető cselekvésmintákra épül, és mint ilyen, a benne részt vevők számára adott helyzetben biztosítani tudja a megélést (vagy egyáltalán a túlélést) és a helytállást is, másrészt viszont lehetetlenné teszi számukra a többségi társadalom struktúráiba való integrálódást. Az ilyen közegben élő emberek nem képesek „megragadni az esélyt“, hogy változtassanak életvitelükön, ugyanúgy, mint ahogy képtelenek arra is, hogy éljenek az állami vagy magánszervezetek által létrehozott programok adta lehetőségekkel. Ha tehát egy ponton meghonosodik a szegénység kultúrájának modellje, vagyis egy adott közösség alkalmazkodni kezd a tartós szegényséhez, egy hosszútávú tendencia alakul ki, vagyis ez a modell reprodukálódni – családon belül öröklődni – fog, így a következő nemzedék már eleve ebben a kulturális közegben fog szocializálódni.
Az itt vizsgált kulturális rendszer legfőbb sajátosságaiként az alábbiakat szokták említeni: az állami szervek és hivatalok iránti bizalmatlanság, a mindenekelőtt a szűkebb (vagy akár tágabb) értelemben vett családra korlátozódó szolidaritás, a folyton a jelenre irányuló és csakis a jelenből építkező életvitel, a vagyon hiánya, a tárgyak újrahasznosítására és a magas kamatok melletti hitelezésre alapuló ökonómiai rendszer, a szociális patológiákra való hajlamosság, valamint azok magasfokú tolerálása, az első szexuális tapasztalatok korai megszerzése és a magas születési arányszám. Ezen kívül az itt élőkre jellemző a gyakori rezignáltság, a fatalista beletörődés érzete, a férfiak esetében a gyenge önbecsülés, amely nem ritkán nagyzolásban vagy akár a saját férfiasságuk fitogtatásában mutatkozik meg. Gyakoriak továbbá az olyan családok/háztartások is, amelyekben a család mindennapi élete főképp a nők munkájától függ, és ahol nem ritka, hogy a felnőtt, nős férfi számára az anya által vezetett háztartás jelenti az igazi otthont.
***
Ha a fent vázolt szociálökonómiai általánosságokat összehasonlítjuk a konkrét helyzetek mutatóival, illetve azzal az életviteli móddal, amely a „roma gettók“ lakóinak többségére jellemző, világosan megállíptható: a „roma gettók“ lakóinak túlnyomó többségére, azok szokásmintáira, valamint a szegénység kulturájára vonatkozó tudományos vizsgálat szükséges és legitim.
V. 2. A. A romák és a szegénység kultúrája
A „roma gettók“ lakóinak szokásmintáira két alapvető koncepció mentén tekinthetünk: vagy hagyományos roma kultúraként (esetleg annak reliktumaiként) vagy pedig a szegénység kultúrájaként értelmezzük azokat. Ennek megfelelően a tárgyalt közeg lakói is vagy a hagyományos roma kultúra vagy pedig a szegénység kultúrájának hordozói. Metodológiai szempontokból viszont nem jelenthető ki, hogy romákról (tehát a hagyományos roma kultúra hordozóiról) és egyúttal a szegénység kultúrájának részeseiről is szó lenne. Vagyis amennyiben a szegénység kultúrájáról és annak hordozóiról beszélünk, a konceptuális teret így kijelölve fogalmilag már eleve kizárjuk a romákat mint társadalmi csoportot.
Mit értünk azonban a fent említett szokásminták vagy elemek alatt? A hagyományos roma kultúra és a szegénység kultúrájának egyes sajátos vonásai megegyeznek (magas születési arányszám, az állami intézmények iránti bizalmatlanság, a jelenre irányuló és abból építkező életvitel, otthoni férfierőszak a nővel szemben, a magántulajdon hiánya, a vagyon, a pénz és az élelem megosztása, általános érvényű kölcsönösség elve széles (családi) körben, a különféle szociális rendellenességek iránti tolerancia). Vagyis minden egyes esetben, csakúgy mint általánosan is, lehetetlen végérvényesen kijelenteni, hogy a fenti elemek vagy minták vajon a hagyományos roma kultúra vagy a szegénység kultúrájnak jellemző jegyei-e; a valóságban ugyanis egyik fogalomhoz sem köthetőek, és a probléma lényege épp ezen a ponton keresendő. Ezek a vonások ugyanis, akár mint a hagyományos roma kultúra, akár mint a szegénység kultúrájának jegyei mint olyanok, mindig csak egy-egy definíció végtermékeként létezhetnek.
V. 3. Intermezzo – a hagyományos roma kultúra maradványai vs. a szegénység kultúrája
Az ún. „roma gettókra“ jellemző bűnözés (esetleges) okait vizsgálva eddig két eltérő interpretációs sémát mutattunk be. Az első modell alapján a tárgyalt roma közösségek olyan helyekként értelmezhetőek, ahol máig fellelhető a hagyományos roma kultúra (még akkor is, ha egy sor külső hatás éri). A második elmélet úgy közelít a problémához, hogy az érintett közösségek lakóira mint a szegénység kultúrájának hordozóira tekint. A két megközelítésmód egy lényeges mozzanatban különbözik: az első modell a vizsgált jelenséget egy sajátos hagyományként írja le, míg a másik egyfajta adaptáció eredményeképpen tekint rá.
Noha a két szemléletmód nem állítható párba bizonyos konceptuális nehézségek felmerülése nélkül, a vizsgált jelenség szempontjából ez nem feltétlenül jelent problémát. A két koncepció ugyanis szervesen kapcsolódik egymáshoz, így a felmerülő kettősség inkább jelenthet előnyt mint problémát.
V. 4. A szegénység kultúrája és a kriminalitás
A „roma gettók“ lakóinak számára több szempontból előnytelen a legális munkavállalás. Az ilyen munkábó származó fizetés mellett ugyanis a család elesik a szociális segélyektől, másrészt pedig az itt lakók közül sokaknak eleve adósságaik vannak (közlekedési bírságok, lopás utáni büntetések, tartásdíj nemfizetése utáni hátralékok, különféle kölcsönökből származó adósságok stb.). Ilyen esetben a megkeresett bért azonnali levonások terhelnék, és terhelik is, mint ahogy az érintett közösségekben egy aktuális és nem ismeretlen problémáról van szó. Egy-egy család jövedelme ezáltal sokkal kisebbé válna a korábbi, juttatásokból származó bevételhez képest. Ebből kifolyólag a „roma gettók“ lakóinak többsége számára járható utat, konkrét alternatívát jelent a szociális segélyektől függő életvitel. Vagyis az ilyen, sajátos esetekben a szociális juttatásoktól való függő viszonyt nem feltétlenül ésszerű és értelmes leküzdeni (vö. Konopásek 1998, 102, ill. 101).
Ugyanakkor, mivel a segélyekből származó összeg viszonylag alacsony, az adott személyek nem ritkán mellékjövedelmek után néznek, amelyek sok esetben feketemunkából származnak. Ahhoz viszont, hogy a helyzetet teljes egészében megértsük, nem árt, ha újra feidézzük a szegénység kultúrájának perspektíváját, vagyis az érintett személyek ilyenfajta aktivitásait mint adaptációs stratégiákat vizsgáljuk.
A szegénység kultúrájában szocializálódott egyének szempontjából különösen fontos annak a felismerése, hogy a töbségi társadalom szemében éppen azok a cselekvési és viselkedési minták számítanak kriminálisnak, vagyis megvetendőnek, amelyek egy ilyen zárt közösségben, egy „roma gettóban“ elengedhetetlenek, mintegy fennmaradási stratégiaként szolgálnak a megélés – és gyakran egyáltalán a túlélés – érdekében. Mindez általában azért történik, mert ezek a minták merőben eltérnek a töbségi társadalom által elfogadott normáktól.
A „roma gettókon“ kívül olyan morális normák és értékrendbeli struktúrák honosodtak meg (még ha csupán nem beteljesült ideálok szintjén is), mint a „ne lopj“, „ne hazudj“, „ne csalj“ imperatívuszai, ezzel szemben a „gettóbeli“ élet szempontjából éppen ezek a cselekvésminták azok, amelyek elengedhetetlenek a fennmaradás és tartós megélhetés szempontjából, illetve amelyeknek betartása rendkívüli módon előnytelen az ilyen zárt közösségek lakói számára – arról nem is beszélve, hogy adott esetben az ilyen minták elfogadása a közösségen belül szankciókhoz vezethet (pl. szülők, rokonok, barátok irányából). Vagyis: a szegénység kultúrájának keretei közt élő egyének, ha be akarják biztosítani megélhetésüket, egyszerűen nem követhetik a középosztály értékbeli normáit, mivel egy ilyen életvitel sokkal több gyakorlati kárral járna, mint előnnyel.
A fent vázolt összefüggések szerkezetileg számos tekintetben hasonlítanak a hagyományos roma kultúra alapvetéseiből kiinduló modellhez. Mindkét esetben az tekinthető a kriminalitásra való esetleges hajlam alapvető okának (legalábbis a többség szempontjából), hogy az érintett személyek nem osztják a többségi társadalom értékrendbeli normáit. Éppen ellenkezőleg, eltérő értékekhez tartják magukat, amelyek nemcsak fokozatbeli különbségek alapján, hanem gyakran elég radikális módon térnek el a többség által elfogadott értékrendbeli mintáktól. Egy sajátos társadalmi modellről van tehát szó, amelynek egyik fő jellegzetessége, hogy az érintett csoprt tagjai nem éreznek semmiféle jelentősebb morális kötődést a töbségi társadalom képviselői iránt. A többségi társadalom tagjait ugyanis nem tartják a saját közösségük tagjainak. Ez azt is jelenti, hogy – etikai szempontból – gyakorlatilag bármiféle cselekvés, viselkedés, magatartás megengedhető a többségi társadalom képviselőivel szemben (illetve, hogy az ilyen típusú tettekre a közösségen belül semmiféle etikai szabály, korlátozás vagy szankció nem vonatkozik). A hagyományos roma kultúra, valamint a szegénység kultúrájának szemléletmódja közti alapvető eltérés abban rejlik, hogy az előbbinél a normák és a cselekvésminták mindenekelőtt a hagyomány, a második esetben pedig az adaptáció determinánsai.
V. 4. A. Egy kiragadott gyakorlati példa: a nem fizetett villanyszámla egy közösségen belül
Az előbbi fejezet záró részének szemléltetéséhez következzék egy példa a gyakorlatból. Képzeljünk el egy személyt, aki (hogy milyen okból, ezúttal irrelevánsnak tekinthető) egy nemfizetők számára fenntartott átmeneti lakhelyre költözik be. Tegyük fel, hogy a szálláson senki sem fizet az áramért (a konkrét okok feltüntetése ismét elhagyható). Viszont mivel áramra mindenkinek szüksége van, a lakók (feketén, azaz illegálisan) a közös helyiségekben bevezetett hálózatra kötötték magukat. Emberünk, aki egész életében rendszeresen fizette számláit, elkeseredésében most azt mondhatja: „Léhűtő banda, ne csodálkozz, ha ide kerültél, ha nem fizetsz. Én más vagyok, egész életemben fizettem, itt tévedésből vagyok és csupán ideiglenesen, és ami az áramot illeti, természetesen fizetni fogok.“ Viszont a hónap végén, amikor a számla rendezésére kerül a sor, kiderül, hogy emberünk kétszeresen is fizetni kényszerül. Egyrészt a saját, tényleges fogyasztásáért, másrészt viszont – amire nem számított – a közös helyiségek után is, hiszen az ott mért fogyasztást a lakók száma szerint egyenlő részben elosztják. A saját, külön villanyóra és a tényleges személyes fogyasztás rendszeres fizetése (mint ahogy az a többségi társadalomban elvárható) ebben az esetben rendkívül előnytelen (legalább is a költségek szempontjából), ráadásul a többiek, a nemfizetők szemében nevetséges gesztussá válik. Ebben az esetben nyilvánvaló, hogy ha emberünk a következő hónap elején felszámolja saját villanyóráját és csatlakozik a közös hálózathoz, azt semmiképpen sem a bűnre való esetleges hajlama miatt, a többség iránt érzett győlöletből vagy bármi alantas szándékból – hanem felettébb racionális, gazdasági megfontolásból teszi meg. Vagyis nem másról van szó, mint adaptációról.
Befejezés
A fentiekben az ún. „romabűnözés“ vagy az ún. „roma gettókban“ tapasztalható bűnözés lehetséges okait kutattuk két különböző perspektívából. Az első szemléltető modell alapvetése az volt, hogy a vizsgált közegre egy olyan helyként tekintettünk, amelyben máig él a hagyományos roma kultúra (természetesen bizonyos külső kulturális hatások mellett). A másik koncepció alapján a vizsgált közeg lakóit a szegénység kultúrájának képviselőiként írtuk le. Említettük, hogy a két szempont különbözőségeinek egyik központi eleme abban áll, ahogyan a két modell a közegen belüli kriminalitás szféráját értelmezi. Míg az első koncepció a kriminalitást egyfajta sajátos hagyományból vezeti le, addig a másik a környezethez való reakciót és mindenekelőtt adaptációt tartja a meghatározó mozzanatnak. Bárhogyan is közelítsünk a problémához, a következő alapvetés mindenképpen leszögezhető: az, hogy a vizsgált közeg lakói úgy cselekszenek, ahogy, semmiképpen sem az ő rosszindulatukból eredeztethető, hanem annak a következménye, hogy az adott közegen belül ez a fajta cselekvésminta számít beváltnak és normálisnak (és nem utolsósorban ezt a magatartásformát várják el a közegen belül mások is, egyfajta szociális kontroll keretein belül). Általánosítva elmondható, hogy a vizsgált közegen belül az ilyen viselkedés számít az ésszerű (és bizonyos feltételek mellett) megérthető, logikus – és nem utolsó sorban – előrelátható magatartásformának.
Azért is teszünk erről említést, hogy világossá váljék: a tárgyalt közegben élő emberek tetteit, viselkedését erkölcsileg elítélendőnek, romlottnak és züllöttnek titulálni – mint ahogy az nagyon gyakran megtörténik – enyhén fogalmazva is legalább kétes dolog. Másfelől a tény, hogy a legtöbben közülünk, a többségi társadalom tagjai közül, többé-kevésbé az általánosan elfogadott szabályokat és normákat betartva élünk, korántsem erkölcsi kvalitásunk valamilyen látható bizonyítéka (mint ahogy azt gyakran értelmezni szokták). Nem így van, ugyanis cselekedeteink azért olyanok, amilyenek, mivel egyrészt így lettünk nevelve (vagyis a hagyomány által meghatározott), másrészt pedig mert ez számunkra többé-kevésbé előnyös (adaptáció által meghatározott). Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy ha mi egy a magunkétól nagymértékben eltérő hagyományban nevelkedtünk volna (pl. egy „hagyományos roma“ kultúrában) vagy egy teljesen más, sajátos közegben éltünk volna (pl. egy szociálisan elszigetelt településen), értékrendünk, cselekvés- és szokásmintáink is mások lennének (mégpedig valószínűleg nagyon hasonlóak azokhoz a jegyekhez, amelyeket a hagyományos roma kultúra és a szegénység kultúrájának vázolásakor ismertettünk). Másszóval: észben kell tartanunk, hogy az egyén csak nagyon ritkán képes egymaga megválasztani és meghatározni általános normarendszerét, melyből aztán értékrendje és szokásmintái erednek (a „roma gettók“ esetében ez ráadásul fokozottan érvényes). Az ún. „roma bűnözés“ esetleges okait kutatva tehát – többek között – arra is világosan rámutathatunk, hogy a fent vizsgált jelenségek és sajátosságok egyértelműen egyfajta kulturális vagy szociális szférába tartoznak. Vagyis ez a fajta kriminalitás semmiképpen sem biológiailag meghatározott (a „vérükben van“ minta alapján), hanem csakis összetett szocializációs mechanizmusok és rétegződések függvényeként alakul ki és jelenik meg.
(Csanda Máté fordítása)
Irodalom
Bergson, Henri
1936 Dvojí pramen mravnosti a náboženství. Praha: Jan Laichter.
Budilová, Lenka
2007 Cigánská pøíbuzenská skupina. Antropologická perspektiva. In Sociální reprodukce a integrace: ideály a meze. Eds. Petr Mareš – Ondøej Hofírek. Brno: Masarykova univerzita a Mezinárodní politologický ústav, 203–221. p.
Fraser, Argus
1998 Cikáni. Praha: Nakladatelství lidové noviny.
Frištenská, Hana – Víšek, Petr
2002 O Romech (na co jste se chtìli zeptat), manuál pro obce. Praha: VCVS. o.p.s.
Horváthová, Jana
1998 Základní informace o dìjinách a kultuøe Romù. Praha: MŠMT.
Horváthová, Emília
1964 Cigáni na Slovensku. Bratislava: Vydavate¾stvo Slovenskej akadémie vied.
Hübschmannová, Milena
1970 Co je tzv. cikánská otázka? Sociologický èasopis 2, 105–119. p.
1999 Nìkolik poznámek k hodnotám Romù. In Romové v ÈR. Praha: Socioklub, 16–66. p.
Jakoubek, Marek
2004 Romové – konec (ne)jednoho mýtu. Tractatus Culturo(mo)logicus. Praha: Socioklub.
Konopásek, Zdenìk
1998 Estetika sociálního státu. O krizi reprezentace (nejen) sociálního zabezpeèení. Praha: G plus G.
Kroeber, Alfred, L.
1963 The Nature of Culture. In Alfred L. Kroeber: Anthropology. Culture Petterns and Processes. New York and London: A Harvest/HBJ Book, 60–130. p.
Leacock, Eleanor, B., ed.
1971 The Culture of Poverty: A Critique. New York: Simon and Schuster.
Lewis, Oscar
1966 The Culture of Poverty. Scientific American 215/4, 19–25. p.
Liégois, Jean-Pierre
1995 Rómovia, Cigáni, koèovníci. Bratislava: Academia Istropolitana.
Linton, Ralph
1945 The Cultural Background of Personality. New York: Appleton-Century-Crofts, INC.
Marušiaková, Jelena
1988 Vzahy medzi skupinami Cigánov. Slovenský národopis 36, 66–67. p.
Murdock, George, P.
1969a The Science of Culture. In George P. Murdock Culture and Society. Pittsburgh: University of Pittsburhg Press, 61–77. p .
1969a Fundamental Characteristic of Culture. In George P. Murdock Culture and Society. Pittsburg: University of Pittsburhg Press. 80–86, p.
Šúryová, Eva
2001 Rómovia a kriminalita. Sociológia 33/5, 417–532. p.
Veèerka, Kazimír
1999 Romové a sociální patologie. In Romové v ÈR. Praha: Socioklub, 417–446. p.
Identitás, nyelvhasználat és vallási élet
Zemplén megye szlovákságának egyéni imádságrepertoárja, imaalkalmai
A mai Magyarország területének a török háborúk okán elnéptelenedett vidékeire a 17. század végétől mintegy két évszázadon át több hullámban, leszivárgás vagy szervezett telepítés révén érkeztek a szlovákok, több nyelvszigetet, tömböt kialakítva. Borsod-Abaúj-Zemplén megye területén a szlovákok három kisebb tömböt alkotnak; egy csoportjuk a Bükkben, egy további a Hegyközben, a harmadik a Zempléni-hegyvidék belsejében, az erdővidéken él.1
Ha a Zempléni-hegység területét vizsgáljuk, három kultúrföldrajzi és néprajzi övezet különböztethető meg. Délen a Bodrogköz sík, magyar lakosságú területe fekszik. A Hegyalja lakossága már vegyes, a lakosság összetétele azonban alapvetően magyar maradt (Filep 1975a). A szőlőkultúrával bíró övezet mögött szlovák és részben ukrán eredetű települések foglalnak helyet. Ilyen a ma is ukrán nyelvi sajátosságot felmutató Komlóska, Rudabányácska, korábban Mogyoróska.
A harmadik kistáj a Hegyköz, pontosabban abaúji Hegyköz. Ez tulajdonképp a Bózsva patak vízgyűjtő területe Abaúj megyében, Sátoraljaújhelytől északra. Az Árpád-korban szűkebb szomszédságával együtt a sárospataki központtal az erdőispánságok közé tartozott, majd további középkori történetében a füzéri vár és uradalom játszott szerepet. Újkori fejlődésének meghatározója a füzérradványi Károlyi uradalom volt. Jó részben kontinuus református magyar lakosságát magyar, szlovák, ukrán (ruszin) telepítések egészítették ki. Az uradalmi területek miatt is korlátozott paraszti gazdálkodása nehezen fejlődött. Mind anyagi, mind társadalmi és szellemi kultúrájában számos archaikus vonást őrzött meg (Filep 1975b).
Az elnevezést eredetileg a Pálházától északra, Hollóháza, Füzér, Pusztafalu vonaláig, tehát nagyjából a mai országhatárig húzódó hegyközi dombsági területre használták, de az I. világháborút követően fokozatosan a Pálházától keletre fekvő területekre is kiterjesztették az elnevezés érvényességét. Ezért mára elterjedt a szűkebb értelemben vett Hegyköz területére a Felső-Hegyköz, az utóbb hozzáértett részre pedig az Alsó-Hegyköz elnevezés.
A néprajzi irodalom is megkülönbözteti a szűkebb és a tágabb értelemben vett kistáji elhatárolást. Petercsák Tivadar összefoglalása szerint a szűken vett Hegyközhöz tartozó 15 község (Hollóháza, Füzérkomlós, Füzér, Pusztafalu, Nyíri, Filkeháza, Füzérkajata, Kisbózsva, Nagybózsva, Pálháza, Kishuta, Nagyhuta, Füzérradvány, Kovácsvágás, Vágáshuta) „a Bózsva patak völgyében és a kis patakok mentén, a hegyek között, illetve a hegyek lábánál települt meg”, újabban azonban ideszámítják „a Füzérradványtól délre eső, keletre lejtő és a Ronyva völgye felé nyitott, enyhén dombos síkság” településeit is. (Vilyvitány, Mikóháza, Felsőregmec és Alsóregmec, Széphalom, Rudabányácska). Megállapítja, hogy napjainkban az „újabb néprajzi szakirodalom, de a vidék lakossága is ezt a tágabb elnevezést használja.” (Petercsák 1978, 5).2
A térség szlovák falvai két csoportban helyezkednek el – nagyjából a Zempléni-hegység hegyláncai által elválasztva. Az egyik csoport a regéci Háromhuta néven ismert Óhuta, Középhuta és Újhuta, a másik Vágáshuta, Kishuta és Nagyhuta. A Hegyköznek az északi részén fekszik Füzér, amelynek szintén van szlovák lakossága, de egy igen ősi református magyar rétege is. Jelentős a szlovák elemek száma Hollóházán, valamint Alsóregmecen.
Általánosságban elmondható, hogy a szlovák jelleg elsősorban ott őrződött meg, ahol a szlovák többség volt jellemző, ahol viszonylag zárt környezetben éltek, illetve ahol a szomszédságban is voltak szlováklakta települések. Az lakosságcsere és előkészítése lehetőséget adott a szlovák kutatóknak az állapotok jobb feltérképezéséhez. Borsod-Abaúj-Zemplén megye szlovák, illetve annak tartott településeit Jozef Štolc vette számba. Zemplénből Háromhutát, Kishutát, Nagyhutát, Vágáshutát, Alsóregmecet, Filkeházát és Rudabányácskát tekinti szlováknak. Füzérre szerinte az újabb időkben kerültek szlovákok, csakúgy, ahogy elszigetelten néhány további városba is beszivárogtak (Štolc 1949, 302. Idézi Krupa 1984, 186).
Deme Dezső 1950-es évek eleji gyűjtéseiben a Štolc által is szlováknak nevezett helységeket tünteti fel, de idesorolja már Hollóházát is. Szlovákul jól beszélő közösségnek csak Vágáshutát, Rudabányácskát, Kis- és Nagyhutát említi Zemplénből (Deme 1964, 10–13).
Balassa Iván a Földművelés a Hegyközben című tanulmányában részben szlovák falunak mondja Hollóházát és Filkeházát, vegyes lakosságúnak Széphalmot és Mikóházát (Balassa 1964, 7). Gunda Béla az 1970-es években szlovák településként Háromhutát, Nagyhutát, Kishutát, Vágáshutát határozza meg a Zemplénben, ugyanakkor jelentős szlovák népességről számol be Füzér, Hollóháza és Alsóregmec vonatkozásában; Komlóskát, Rudabányácskát ukrán nyelvi sajátosságú településnek mondja.
A történelmi Zemplén vármegye a szlovák–ruszin–magyar nyelvterület találkozási pontja, s a nyelvhatárok a századok folyamán sokszor elmozdultak. A dél-zempléni régióban a 17–18. századtól jelentős a nemzetiségek jelenléte: szlovák, ruszin, német települések jönnek létre, illetve megjelentek a magyar többségű falvakban, mezővárosokban is. A szláv lakosság megtelepedése a hegyközi és a hegységi területen számottevő. Az ekkortájt létrejövő települések sajátos arculatukat, nyelvüket és kultúrájukat a 20. század derekáig meg tudták őrizni, a hegyaljai szórványok azonban beolvadtak a magyarságba. A magyar lakosság a ruszinokra és szlovákokra egyaránt a tót népnevet használta – s ugyanezzel lehet találkozni a nemzetiségiek körében is. Emellett azonban megkülönböztetik a két népet, bár az azonosulás, „tudat-összemosódás” (Tamás 2003, 539) a 19. század második felétől kezdve megjelenik a ruszinok körében. Főként a Hegyköz ruszinságára igaz ez, ahol magyar–szlovák–ruszin vegyes lakosságú települések alakultak ki a 18. században: a 19. század végére már csak magyarok és szlovákok maradtak, a ruszinok elszlovákosodtak. A folyamat folytatódott a 20. században és a vidék ruszin és szlovák népesség élete még jobban összefonódott (Gunda 1976, 33).
Dolgozatomban a magyarországi szlovákság egy kisebb csoportjában, a Zempléni-hegység környékének szlovák falvaiban vizsgálom vallási életük jellemzőit. Jelen írás szakdolgozatom (Filkó 2009) tanulságainak egy részét foglalja össze; főként az egyéni vallásgyakorlat és imarepertoár kérdésköréből kiindulva elemzem az identitás, a nyelvhasználat és vallási élet kapcsolódási pontjait.
A térségben néprajzi gyűjtésen három alkalommal jártam: 2007 novemberében, 2008 augusztusában és 2008 novemberében. A három gyűjtőút során Háromhutát, Kishutát, Nagyhutát, Vágáshutát, Alsóregmecet, Mikóházát és Rudabányácskát kerestem fel.
Az általam kutatott vidéket egy, Pálházánál húzott képzeletbeli vonaltól délre elhelyezkedő, nagyjából Sátoraljaújhely vonaláig elhelyezkedő terület települései alkotják. Köztük kettő a történeti Zemplén vármegyéhez tartozott (Háromhuta, Rudabányácska), a többi eredetileg abaúji kötődésű. Rudabányácskát a szakirodalom egy része a Hegyaljához sorolja, Petercsák Tivadar azonban már a Hegyközhöz tartozónak véli. Magam is úgy vélem, a kistelepülést, mely 1981-től Sátoraljaújhely közigazgatási területéhez tartozik, kiépült kapcsolatrendszere – kiragadott példával élve, csupán csak templombúcsús hagyományait említve –, a hegyközi falvakhoz köti. Hasonlóan kettős a Háromhuta megítélése is. Földrajzilag kétség sem fér hegyaljai voltához, de mivel akadnak eltérő vélemények, így indokoltnak érzem, hogy a többi huta-településsel hasonló eredete, természeti viszonyai, lakosai életkörülményei okán ne húzzunk erőteljes határt, a kis falut leválasztva. Véleményem szerint, csatlakozva Gyivicsán Anna megállapításához, a hagyományos kultúra táji tagoltságának a szubjektív tényezők, a közösség kulturális identitása, illetve etnikai- és származástudata is hordozója lehet (Gyivicsán 2001, 226).
A térség szlovákságának története és főbb néprajzi jellemzői
A szlovákok és a ruszinok legkorábbi zempléni megjelenése a 17. századra tehető. A vidék 17–18. századi elnéptelenedése – melynek okát elsősorban a különféle hadi eseményekben (török elleni harc, Rákóczi-szabadságharc), a pestisjárványokban és az elszegényedésben láthatjuk – következtében tömegessé vált az említett két népcsoport bevándorlása. Bizonyos kulmináció látható 1711 és az 1740-as évek közt, de az ezt követő évtizedekben is folyamatosnak tekinthető.
A 18–19. század összeírásai és statisztikái viszonylag pontos képet nyújtanak a levándorlás folyamatáról,3 azonban az egyes települések összetételével kapcsolatban több esetben ellentmondásos adatokkal szolgálnak, főként a szlovák és a ruszin elemek elkülönítésében.4
A csehszlovák–magyar lakosságcsere-egyezmény a térség életét rendkívül erősen befolyásolta, hiszen következtében az itteni szlovákság lélekszáma jelentősen megcsappant. Szinte mindegyik adatközlőm kiemelte, ez volt az az esemény, mely a legjobban megroppantotta faluja életét, s akkor kezdődött azok népességének csökkenése.
Az 1946. február 27-én aláírt szerződés értelmében amennyi magyarországi szlovák jelentkezik önként áttelepülésre, a csehszlovák hatóságok annyi magyart távolíthatnak el. A csehszlovák kormánynak jogában állt különbizottságot küldeni Magyarországra az áttelepülés propagálására, s e bizottságok tagjai szabadon mozoghattak, gyűléseket tarthattak szlovákul, minden településen kettőt.
A szlovák fél számára az volt a legfontosabb, hogy minél több magyarországi szlovák áttelepülőt tudjon felmutatni, így kiemelkedően alkalmas terepnek bizonyultak a Zempléni-hegység falvai, ahol a természeti viszonyok nem olyan kedvezőek, nincs elegendő föld, munkalehetőség, és zsúfoltan laktak az emberek. Itt főként gazdasági ígéretekkel lehetett a lakosok érdeklődését felkelteni, s rábeszélni őket az áttelepülésre. Ahogy egy adatközlőm mesélte: „Sokan elmentek, mert szegínyek voltak. Igen soknak nem volt háza, meg ketten-hárman is laktak egy házba, ugye azok mind mentek, hogy valahogy. És sehova, hogy no, akkoriba lehetett volna, mert hát akinek nincs pénze, nem indulhat sehova. Indulhat valahova, hogy házat vegyen vagy valami? Nem adnak sehol ingyen.” (Cs. Józsefné B. Erzsébet, Háromhuta, Óhuta).
Borsod-Abaúj-Zemplén megyében a Csehszlovák Áttelepítési Bizottságnak (CSÁB) két propagandakörzete működött5 (G. Jakó – Hőgye 1995, 13), majd a megyében három szlovák kitelepítési körzetet hoztak létre. A XII. körzet központja Sátoraljaújhely volt, 44 település tartozott hozzá. Itt 2559-en jelentkeztek, de sokan visszaléptek, sokan csalódottan szöktek vissza (Tamás 2003, 541).
Általánosan elmondható, hogy a térség kis falvaiban sokkal inkább lehet a lakosság áttelepüléséről, áttelepítéséről, mint lakosságcseréről beszélni, hiszen a településekre nem érkeztek betelepülők. A gazdasági okokból kifolyólag szinte minden nagyobb családból kitelepültek. A kitelepülés kedvezőtlenül hatott a falvakra, egyrészt jelentősen apasztotta lélekszámukat, másrészt pedig főként a fiatal, munkaképes korú lakosság ment el.
Ahogy Tamás Edit, Komlóska példáján megjegyzi: „Az újonnan kialakult Szlovákiához kötődés fokozta az identitászavart a településen. Tudják, hogy nem szlovákok, de most már, ha keresnék is, rokoni szálon keresnek kötődést, ami Csehszlovákiához köti őket.” (Tamás 2003, 547). A lakosságcsere jelentős népességveszteséget jelentett a falvak életében, hatásai máig érezhetőek, ugyanakkor családi kapcsolatok alakultak olyan földrajzi irányokban, amelyek korábban nem léteztek, felerősítve ezáltal a ruszin-szlovák tudat-összemosódás problémáit (Tamás 2003, 551).
A térség történetéről térjünk most át az egyes településekre, s azok néprajzi jellemzőire. A települések pontosabb történetét nem ismerjük. Az mindenesetre tény, hogy Háromhuta és Nagyhuta-Vágáshuta területén már az 1700-as évek első felében szlovák üvegfúvó munkások dolgoztak, akiknek faluszerű települései is voltak. Háromhután ezek leszármazottai – mint a családnevekből megállapítható – a mai napig is élnek. A nyelvjárás szempontjából viszonylag jelentős különbségeket találunk. Alsóregmec, Füzér nyelvjárása jellegzetesen keleti szlovák (zempléni). Háromhuta, Nagyhuta–Vágáshuta inkább a sárosi–szepesi, de főleg a gömöri nyelvjárással tart kapcsolatot.
Az üveghuták működése Háromhután a 20. század elején, Nagyhután és környékén már korábban megszűnt. A két szlovák falucsoportban a megélhetési lehetőségek különböző irányban alakultak. Háromhután az erdei munka lett a megélhetés alapja. A szlovákok vasúti talpfákat és mezőgazdasági eszközöket készítettek, amelyeket levittek az Alföld felé is. Az uradalomnak, de saját maguknak is szenet égettek, majd ezzel is lefuvaroztak egészen Nyíregyháza vidékéig. Nagyhután, Kishután és Vágáshután kialakult a vándor ablakos és drótos mesterség. Az egész Tiszántúl kb. Nagyvárad, Debrecen, Szolnok vonaláig volt az ablakosok és a drótosok vándorlási területe. Az 1970-es években már csak két-három öreg foglalkozott ezzel a mesterséggel. Gunda Béla szerint mindkét mesterség igen régi Nagyhután és környékén. Az ablakosság határozottan gömöri jellegű, amit annak terminológiája is bizonyít. A drótosmesterség esetében is a legvalószínűbbnek az látszik, hogy már az első telepesek ismerték. Feltűnő, hogy ez a vándorfoglalkozás a regéci Hutákban nem alakult ki (Gunda 1976, 34–35).
Mindegyik Hutára jellemző volt a kezdetleges irtványgazdálkodáson alapuló földművelés, melyben igen nagy szerepe volt az asszonyoknak: szántottak, vetettek, sarlózták a gabonát és trágyázták a földet. Természetesen a földművelés egészen alárendelt szerepet játszott, munkájuk eredményét a vaddisznók és a szarvasok rendszerint tönkretették. A szlovák gazdák szomorúan beszélik mindmáig, hogy többet foglalkoznak veteményeik védelmével, mint a termény betakarításával.
A hutákban a földművelés mellett kialakult néhány jellegzetes foglalkozás, például az erdei termékek gyűjtése. Az erdőkön gyűjtött somot, a gombát, a csipkebogyót, esetenként málnát Sárospatak és Sátoraljaújhely piacaira vitték. Sohasem az országúton közlekedtek ilyenkor, hanem keskeny hegyi ösvényeken, melyeket az idősek továbbra is ismernek. Ezeket az ösvényeket használták a drótosok és ablakosok is, ha megindultak az Alföld felé. A férfiak és sok esetben az asszonyok lejártak aratási és cséplési munkára a Bodrogközbe. Az asszonyok többnyire a hegyaljai magyar szőlősgazdáknál napszámos munkát végeztek, s emellett ősszel felkeresték a Bodrogközt, ahol kendertöréssel, tilolással némi keresetre tettek szert (Gunda 1976, 37).
Összefoglalva, a Háromhuta és Vágáshuta–Nagyhuta külön-különálló etnikai egység, foglalkozásuk és nyelvjárásuk különíti el őket egymástól (Vö. Fügedi–Gregor–Király 1993). Egymással szemben is endogám viszonyban vannak. Anyagi kultúrájuk, különösen építkezésük és gazdálkodásuk azonban azonos jellegű. Úgy tűnik, hogy mindkét települési egység részben gömör-abaúji, részben kelet- és észak-zempléni sajátosságokat mutat. Amikor a 18. században új települési helyükre kerültek, a környező magyarok és ukránok körében főleg az anyagi kultúra terén sok hasonlóságot találtak, és ez megkönnyítette beilleszkedésüket a Zempléni-hegység déli részében (Gunda 1976, 38).
Elmondható, hogy az utóbbi negyven év során a települések többsége lélekszámának több mint felét veszítette el. Az egyetlen kivétel Mikóháza, amelyre magyarázatul viszonylagosan kedvező fekvése szolgálhat: a Sátoraljaújhelyből induló, egész Hegyközt átszelő főútvonal mentén található.
„Pedig minden itt marad, akármennyit harácsolnak.”7
A vallási élet jellemzői
A történelmi Magyarországon a dualizmus korában Nyugat-Európához képest a szekularizáció lassúbb ütemű, régiónként és felekezetenként, nemzetiségenként és társadalmi rétegenként eltérő mértékű volt. A polgári fejlődés a szekularizáció katalizátora volt, de a társadalom archaikus vonásai ezzel szemben hatottak, és a vallási motívumok konzerválását tették lehetővé. A polgári átalakulásban előbbre járó régiók és nemzetiségek szekularizáltabbak – nemzeti törekvéseik közvetlen, politikai formában érvényesültek. Azon csoportok pedig, melyekre ez kevésbé érvényes, azoknál ez vallási-egyházi keretben valósul meg. A szlovákok a két csoport közt átmeneti helyzetben találhatóak. Általánosan elmondható, hogy a nemzeti lét, a nemzeti identitás, önmegvalósítás, önkifejezés, sok esetben az önértelmezés adekvát formájává vált az egyház és a vallás ebben az időszakban (Gergely 2008, 15).
Az 1867 után a vallásszabadság és az alapvető emberi szabadságjogok kodifikálása is megtörtént. A nemzetiségi törvény különbséget tett a magyar államnyelv és az egyházi hatóságok nyelvhasználata között; ez utóbbi nem azonos a liturgia nyelvével.
A trianoni Magyarországon a két világháború között jellemzően a német és a szlovák anyanyelvű katolikusok maradéktalanul azonosultak a magyar nemzeti törekvésekkel, illeszkedtek a társadalomba (Gergely 2008, 20).
A mindennapi vallási életre gyakorolt hatása miatt nem hagyhatóak figyelmen kívül a II. Vatikáni Zsinat döntései. A nagy horderejű egyházi tanácskozás nemcsak a katolikus egyház belső életére gyakorolt maradandó hatást: a XXIII. János pápa által elindított aggiornamento révén új alapokra helyeződött az egyháznak a modern világhoz való viszonyulása is (Fejérdy 2008, 211).
A 17. század végén és a 18. század folyamán a mai Magyarország területén létrejött szlovák nyelvszigetek lakossága felekezetileg is megoszlott. A magyarországi szlovákok több mint kétharmada evangélikus, és kevesebb mint harmada római katolikus. Rajtuk kívül találhatóak továbbá görög katolikusok; néhány evangélikus szlovák településen nagyobb számban élnek baptisták, a pilisi katolikus szlovákok közt pedig adventista közösségek is (Gyivicsán 2000, 30).
Fényes Elek 1830-ból származó adatsorának tanulságait levonva a teljes tiszáninneni régió vallási megoszlásáról elmondható, hogy a katolikusok túlsúlya szembetűnő: a lakosság 42%-a ennek római változatát követte (760 ezer fő). A sorban 28 %-kal (500 ezer) a következő a görög katolikusság; s együtt a két felekezet döntő többséget alkot (70% 1,26 millió). Elmondható, hogy nemzetiségi szempontból egyik felekezet sem egységes: a római katolikus hitűek közt a magyarokon kívül szlovákok, németek is voltak, a görög katolikusok pedig részben ruszinok, szlovákok (Csorba 1984, 24–25).
A római katolikus lakosságú települések mindegyike az Egri egyházmegye, s azon belül a Zempléni főesperesség és a Sárospataki kerület fennhatósága alá tartozik.
Az görög katolikus egyházszervezet mai arculata Trianon után alakult ki. A hajdúdorogi görög katolikus egyházmegye 75 plébániája Romániának, 4 pedig Csehszlovákiának jutott. Az eperjesi és a munkácsi egyházmegyék itt maradt 20, illetve 1 plébániája (Rudabányácska) ószláv liturgiájú volt, ezért ezeket a Szentszék nem csatolta a hajdúdorogi püspökséghez, hanem 1924-ben megszervezte a részükre – a papok és hívek tiltakozása ellenére – a miskolci apostoli kormányzóságot a lemondatott munkácsi püspök, Papp Antal vezetésével, aki így címzetes érsek lett, de a gyakorlatban megyéspüspöki jogokkal rendelkezett. A második világháború után, több más változtatás mellett a rudabányácskai parókiát végül a Szentszék a hajdúdorogi egyházmegyéhez csatolta (Sebők 1991, 66–67. Vö. Pirigyi 1990, II: 83. sk.).
A jelenlegi állapot szerint az általam kutatott három, túlnyomórészt görög katolikus vallású falu közül Rudabányácska a Zempléni helynökség, a Zempléni főesperesség és a Sátoraljaújhelyi esperesi kerület fennhatósága alá, Alsóregmec és Mikóháza pedig a Miskolci apostoli exarchátus, a Borsodi főesperesség és az Abaújszántói esperesi kerület alá tartozik.9
„Már akadozok. Magammal viszem…”10
Az imádság. Egyéni imaalkalmak, imarepertoárok
Marcel Mauss-t idézve, „a vallási jelenségek között nagyon kevés van, amelyik már kívülről szemlélve olyan közvetlenül életszerű, gazdag és bonyolult képet nyújtana, mint az imádság” (Mauss 1971, 132). Az imádságban a szertartás egyesül a hittel, s nem más, mint a szakrális dolgokkal szembeni magatartás és cselekvés. Istenhez fordul, hogy befolyásolja őt; cselekvés és gondolat egyesülése, melyek ugyanabban a vallásos mozzanatban, ugyanabban az időben fakadnak föl. A társadalmi életnek nincs olyan szférája, ahol az imádság ne játszott volna valamiféle szerepet, s bár az egyén elméjében realizálódik, az imádságnak társadalmi léte is van: az egyénen kívül, a szertartások, a vallási konvenciók szférájában (Mauss 1971, 146–147).
Az imádság vizsgálata azért is lehet fontos, mert ahogy Mauss megállapítja, „egyike a legjobb jeleknek, amelyek mutatják egy vallás előrehaladását. Mert a fejlődés egész folyamán az imádság sorsa és a vallás sorsa szorosan összefügg.” (Mauss 1971, 135). Véleményem szerint pont ebből kifolyólag, az imádságok vizsgálata is hasznos adalékokkal szolgálhat például az asszimiláció jelenségének vizsgálatához, az anyanyelvű vallási élet visszaszorulásának dokumentálásához.
A továbbiakban elsőként az egyéni imarepertoárokat, imaalkalmakat veszem nagyító alá, s ugyanitt kívánok a repertoár alakítóiról, a hagyományozás különböző csatornáiról is szót ejteni.
Az egyéni imaalkalmak, imádságok kapcsán már elöljáróban elmondható, nem rajzolható meg általánosan jellemző kép sem az imádkozás szokásáról magáról, de még szűken Zemplénről, az egyes falvakról sem. Az egyéni imádság végzése minden esetben egyénfüggőnek bizonyult, mely az egyéni beállítottságtól, lelkülettől, hittől és szükségtől függ.
Az ima egyrészt a gondolkodás, a lélek kiáradása, másrészt egy vallás alkotórésze. Minthogy alkotóelemei, a szavak maguk is hajlékonyak, így még a hivatalos, imakönyvi, templomi imaszövegekre is jellemző némi változatosság. Az egyén tulajdonképpen személyes érzéseihez elsajátít egy nyelvet, melyet nem ő maga alkotott; még a legegyénibb ima alapja is a vallás, a szertartásrend.
Elsőként az imarepertoár kialakulásának kérdését vizsgálva, három csatorna állapítható meg:
a) Családon belül, felmenőktől; szájhagyomány útján;
b) Hittanórán, imádságos könyvekből; írásos formában;
c) Kortársaktól, akár idegenektől, sok esetben írásos formában.
Az imádságok megismerésének mindenképp elsődleges forrásaként kell meghatározni a szülőket, nagyszülőket – a tőlük megismert imaanyag adja az imarepertoár bázisát; gyakran az egyén élete végéig ezeket az imákat mondja, legyen az archaikus népi ima, vagy a vallás alapvető imái – a Miatyánk, Üdvözlégy, Hiszekegy, Most segíts meg Mária, reggeli és esti ima; görög katolikusoknál leggyakrabban a szokásos kezdet. Az egyéni imarepertoár bővítését szolgálhatja az iskolai hittanóra, ennek hatását azonban viszonylag kevés adatközlőm említette, annál többen használnak imakönyvet – a bennük levő imákat sok esetben kívülről tudják. A kortársaktól megismert imák átadásának helyszínei rendkívül változatosak: alkalmat adhatnak rá a falusiak találkozásai, búcsúk, de akár egy kórházi kórterem is.
A kórházak kórtermeiben való egyéni vagy közös, hangos imádkozás szokásának részletes elemzése további gyűjtőmunkát igényel: „és szoktunk imádkozni is együtt. Aztán jött az orvos vizitre, és akkor mondja – csak int nekünk, hogy imádkozzunk tovább.” (B. Imréné Erzsébet, Vágáshuta). Jellemző tulajdonsága, hogy több, esetenként egymástól nagy távolságra levő település egymásnak idegen lakosait egyesíti, s hagyományozó funkciót is betölt. A sátoraljaújhelyi kórház nem csupán a Hegyköz, de a tágabb térség falvai esetében is mediátorként funkcionál az egyes imádságok terjesztésében: két vágáshutai adatközlőm is beszámolt arról, hogy a Fehér rózsa, Mária kezdetű archaikus imádság különböző variánsát leírva, papírlapon kórtermi betegtársától kapta; egyikük (B. Imréné Erzsébet, Vágáshuta) bodrogolaszi, másikuk (K. Imréné V. Erzsébet, Vágáshuta) füzérradványi asszonytól. Egyikük már Vágáshután tovább is ajándékozta a papírlapot, miután megtanulta és napi imádságai közé illesztette az újonnan tanult imádságot is (K. Imréné V. Erzsébet, Vágáshuta).
A hitélet változásának irányáról a vallásos ismeretek megszerzésének forrásaiból is lehet tájékozódni: míg a tudás nagy részét évszázadokon át a hagyományokba való belenevelődés útján sajátították el a fiatalok, úgy ennek visszaszorulásával megfigyelhető, hogy amilyen mértékben csökken a szülők, majd a nagyszülők szerepe az ismeretek átadásában, úgy növekszik az intézményes keretek, elsősorban a hitoktatás szerepe (Bartha 1985, 29). Ily módon napjainkban a fiatalok ismeretanyaga a hittanórákhoz, s így az egyház tanításaihoz kötődik; de erőteljes jeleket mutat a szekularizáció irányába való haladás is.
Az imakönyvek szerepe kiemelkedőnek bizonyult szinte mindegyik adatközlőm esetében. A többféle imakönyv mellett nagyszámú búcsús kiadvány, és szentkép is van a tulajdonukban;11 ahogy óhutai adatközlőm mondta: „Vannak a búcsúkon sok könyv, hát mindég veszek.” (S. Antalné Anna, Háromhuta, Óhuta). Jellemző azonban, hogy régi imádságoskönyvet nehéz, szinte lehetetlen találni, mivel azokat eltemették az öregekkel együtt. Rendkívül érdekes azonban egyik nagyon idős, beteg adatközlőm meglátása a kérdésről: „Én mondtam, hogy a könyvemet ne tegyék, ne tegyük koporsóba. Hát én itt nehezen imádkozok, akkor oda kell? – azt meg kell hagyni az utódoknak.” (K. Károlyné T. Margit, Háromhuta, Óhuta).
Az imarepertoárok esetében is helytállónak érzem Voigt Vilmos megjegyzéseit a meserepertoárokkal kapcsolatban. Véleménye szerint bizonyos fokig nemcsak a kéziratos gyűjtés, hanem egyáltalán a bármilyen korszerű technikával történő gyűjtés is meghamisítja a repertoárt. A repertoár ugyanis hosszú évekre, évtizedekre eloszlik, ugyanakkor mindig válogatott jellegű. A mesélő sem mesél el mindent, amiről tud, csupán bizonyos típusú történeteket mond el közönségének. A gyűjtő viszont rendszerint minél több szöveget szeretne összegyűjteni, és eközben olyan adatokat is felvesz vagy leír, amit ugyan az ő kérésére elmondott az adatközlő, de amely ezt megelőzően vagy ettől az alkalomtól függetlenül nem volt része a hagyománynak. Ily módon a gyűjtés repertoárjának nagysága felülmúlja a természetes hagyomány repertoárjának nagyságát. Ugyanakkor elmondható, hogy az egyetlen időpontban rögzített gyűjtés csupán egy periódus repertoárját képviseli, amelyhez képest az adatközlő évekre, évtizedekre eloszló teljes repertoárja természetszerűen nagyobb. Ily módon a gyűjtött repertoár kisebb lesz, mint a valódi, hagyományban élő (Voigt 1974, 68). Emellett az imádságok kapcsán az esetlegesség is szerepet játszik a gyűjtés során. Több adatközlőm kérdésemre, mikor szokott imádkozni, vagy van-e kedves imádsága, előkereste imádságoskönyvét, és beletallózva választott ki szövegeket, énekeket, mert „ez is szép” (B. Imréné Erzsébet, Vágáshuta). Nem kételkedem szavukban, hogy imádkozzák az elmondott szövegeket, de ilyen módon nagyon nehéz elkülöníteni az aktív és passzív repertoárt.
Az imarepertoárok használatában, az egyes alkalmakkor imádkozott imák fajtáját, számát tekintve nem lehetséges általános képet felvázolni. Mint ahogy egyik adatközlőm megfogalmazta: „Hát ő a magáét imádkozza, én meg ezeket ni.” (B. Imréné Erzsébet, Vágáshuta). Tehát nemcsak az imaalkalmak száma, de az ekkor imádkozott imádságok kiválasztása is teljességgel szubjektívnek bizonyult. A vallás gyakorlatának ezen módja teljességgel individuálissá vált, mindenki csaknem tetszése szerint cselekszik, mivel mindenki tulajdonképpen saját hitének alkotója (Mauss 1971, 136). Emellett megemlíthető, hogy pont az egyedül végzett imádság nyújtja a legtöbb szabadságot az egyénnek; a formális, rögzített szövegek válogatásában tud leginkább egyéni igényei szerint cselekedni.
Az imakönyvből ismert imádságok használatánál rendkívül figyelemre méltó, milyen nagy gyakoriságban fordul elő a betegekért, betegség ellen szóló imádság. Ennek ténye magyarázható az adatközlők életkorával, de ugyanúgy felfedezhető itt pont az imaalkalmakban rejlő lehetőség az egyéni lelki szükségletek kielégítésére: mindenki nyilván azért imádkozik, ami számára a legfontosabb.
Rátérve az egyes imádságok vizsgálatára, megállapítható, hogy a nem könyves imádságok, tehát a népi szövegek meglehetős száma invariánsban él. Ortutay Gyula szavait idézve, invariánsnak tekinthető a szájhagyományban az a feljegyzésre került költészeti alak, melynek „csak egy, esetleg egy-két szórványos adatát ismerjük, amely tehát nem mutatja a változatokban való eleven élet jelét.” (Ortutay 1981, 23). Bár Bartók Béla megjegyzi, egy adat nem adat (Bartók 1936, 9), Ortutay véleményéhez csatlakozva a kérdésben úgy vélem, hogy az imádság műfajánál mindenképpen érdemes figyelmet fordítani az invariánsokra is, hiszen sok esetben, például az archaikus népi imáknál, vagy a térség szlovák nyelvű imái esetében szinte csak invariánsokról beszélhetünk. Másrészt napjaink gyűjtéseinél már más körülményekre, eredményekre kell felkészülni, mint a harmincas években. Az adatok ismeretében megállapítható, hogy a zempléni anyagban az invariáns jelensége egy régebben gazdag variánscsoport, típus elhalását jelzi, annak mintegy utolsó tanúja (Ortutay 1981, 26).
Szlovák nyelvű imaszöveg szinte már nem él a régióban. Erdélyi Zsuzsanna az 1970-es évek végén, hegyközi gyűjtőútjai során még élő anyanyelvű vallási életet tudott rögzíteni, viszonylag sok szöveggel. 2007. és 2008. évi gyűjtéseim során csupán néhány archaikus imádságot és két esti imát találtam. Ezek egyike rendkívül töredékes; a nagybeteg adatközlő szinte csak szavakra, szókapcsolatokra emlékezett belőle (K. Károlyné T. Margit, Háromhuta, Óhuta):
Sluneèko zaišlo slnko.. ideme mi spati
Má me mi dobré…dobrú noc dati
Dobrú noc tebé, Pana Márija
Páno Márija budz…
Másodszori elmondásra:
Sluneèko zaišlo pujdeme spati
Máme mi matki dobru noc dati
Dobrú noc……pane Márija
Dobrú noc……Bože, Mária
Lement a napocska, nap… elmegyünk aludni
Jó éjt kell kívánnunk….
Jó éjt neked, Szűz Mária
Szűz Mária légy…
Lement a napocska, aludni térünk,
A (szűz) anyának jó éjt kell kívánnunk.
Jó éjszakát….Szűz Mária,
Jó éjszakát….Istenem, Mária
Töredékes mivolta ellenére azért közlöm mégis a szöveget, mivel ismert Füzérről, Erdélyi Zsuzsanna gyűjtésében egy feltűnő egyezéseket mutató imádság. Véleményem szerint a töredékeiben ismert szöveg elegendő tartalmi és formai egyezést mutat ahhoz, hogy a füzéri ima egy variánsának meglétét Óhután is fel lehessen tételezni.
A füzéri szöveg (Erdélyi Zsuzsanna gyűjtése, Füzér, 1977. július 20.):
Veèar še b¾iži, pojdzeme spati,
mušime matki dobru noc dati.
Zdravaš Marija, milosi pelná,
matièko milá, budz pozdravená.
Dobru noc ci vinšujem, tebe Márija,
moje pocešeòe, matièko milá,
jak ši krásna, spaòilá,
o paòinko Márija, mojo pocešene,
matièko milá.
Közeleg az este, aludni térünk,
a (szűz) anyának jó éjt kell kívánnunk.
Üdvözlégy Mária, malaszttal teljes,
kedves (szűz) anya üdvözlégy.
Jó éjszakát kívánok, neked Mária,
én vigaszom, kedves (szűz) anya,
mily gyönyörű vagy, mily bájos,
ó Szűz Mária, én vigaszom,
kedves (szűz) anya.
A másik, szinte formulaszerű kis imádságot Kishután imádkozta el egy negyvenes éveiben járó adatközlőm:
Ideme spatz, sami nesami,
s našime anïelkami,
O Jeziš, Maria, budzte s nami.
Elmegyünk aludni, egyedül – nem egyedül,
a mi angyalkáinkkal,
Ó Jézus, Mária, legyetek mivelünk.
Figyelemreméltó, hogy a kis ima szintén egy, Erdélyi Zsuzsanna gyűjtéséből származó, füzéri, rendkívül hosszú imádság első három sorával mutat tartalmi és formai egyezéseket; elképzelhető, hogy annak variánsa. A füzéri ima első sorai (Erdélyi Zsuzsanna gyűjtése, Füzér, 1977. július 20.):
¼ehame mi spad, a¾e òesami,
Kristus pán z nami
paòinka Marija s troma aòïelami.
(…)
Lefekszünk mi aludni, de nem egyedül,
az Úrjézus velünk,
Szűz Mária három angyallal.
(…)
A térség archaikus imádság-hagyománya meglepő jellegzetességeket mutat. Az anyanyelvi vallásgyakorlatból mondhatni, kihalt – csupán egyetlen, Rudabányácskán gyűjtött invariáns tanúskodik a műfaj hajdani meglétéről, holott a hetvenes évek derekán Erdélyi Zsuzsanna a Hegyközben még gazdag archaikus imádságanyagot dokumentálhatott.
Nyecelyu ránocsko vichádzá szlunocsko
Pányinká Máriá po kosztyele hodzi
szinácská po rucsku vodzi.
Po vedhá hó ná omsi
omsi ná jutrinyi12
od jutrinyi gu Bozsoho celu13
od Bozsoho celu gu Bozsomu hrobu.
Ráncki dzvonyi zá cvonyalyi
nyebe szá se otvirályi
otvoril se Bozsi chrob
ukázál se milí Boch
Petre povic kázsdomu kresztyákovi
zse mnye zsidzi ulápilyi
cirnyovu korunu ná hlavu polozsilyi
Kto se totu mogylyivocsku ráno vecsár pomogylyi
cársztvo14 (mu) otvoreno a peklo závárto ázs ná veki Amen.15
Vasárnap reggel feljön a napocska
Szűz Máriácska a templomban jár,
Kisfiát kézen fogva vezeti.
Elvezeti őt misére,
A reggeli misére,
A reggeltől Isten testéhez,
Isten testétől Isten sírjához.
Reggeli harangok megszólaltak,
Mennyek megnyílottak,
Megnyílt Isten sírja,
Megmutatkozott a kegyelmes Isten
Péter, mondd meg minden kereszténynek,
hogy engem elfogtak a zsidók,
töviskoronát tettek a fejemre.
Aki ezt az imádságocskát reggel este
elimádkozza,
A királyság (annak) megnyílik, s a pokol bezárul örök időre. Amen.
Az imádság fennmaradására maga az adatközlő nyújt magyarázatot: „Megtanította nekem, és ezt minden este imádkozni kellett nekem. És most is bármikor ez eszembe jut, most is el is mondom magamnak. Ez nem családi imádság, szerintem többen tudják, de csak a nagyon idősek, mint az én nagymamám, anyukám. Én megtanultam, de biztos nem tanult meg itt senki más ilyet. Én valahogy mindig olyan voltam, hogy érdekeltek a régi dolgok. (…) Hát, ha eszembe jut. Mikor eszembe jut, akkor imádkozom. De nem felejtettem el, a lényeg ez, hogy nem felejtettem el.” (H. Miklósné Mária, Rudabányácska).
Az imádság a szlovák archaikus imaanyag egy meglehetősen ismert kezdetű darabja. Erdélyi Zsuzsanna hegyközi gyűjtése során Hollóházán és Füzéren talált több variánst (Erdélyi Zsuzsanna gyűjtése, 1977. Kézirat).
A szöveg első sorainak szinte pontos fordítása egy Erdélyi Zsuzsanna által 1970-ben, Nógrádmegyeren gyűjtött magyar nyelvű imádság, s ő maga is utal a szövegek szlovák nyelvű tükörfordításaira.16 Ugyancsak e helyütt írja a kutatónő: „E percben még nem eldönthető, melyik nyelven voltak meg előbb.” (Erdélyi 1999, 596). Véleményem szerint elképzelhető a szöveg szlovák eredete, amire esetlegesen az a tény utalhat, hogy minden magyar nyelvű adat Észak-Magyarországról származik.
A zempléni szlovákság körében ismertek a magyar archaikus népi imádságok is. Ennek magyarázata nem meglepő: már a mostanság nyolcadik évtizedében járó generáció tagjai sem gyakorolták vallásukat szlovák, tót nyelven. Két fő típus meglétéről van tudomásom. Az egyik egy, minden bizonnyal ponyvai eredetű invariánsa a Mária álma-imádságtípusnak, a másik pedig a gyakori Fehér rózsa, Mária kezdetű, több változatban ismert imádság.
Nem imádságként, hanem Mária-énekként gyűjtöttem Mikóházán K. Jánosné Mártától a következő szöveget:
Ze¾ený štvartok, ve¾ky pjatok,
Mala matka ve¾ký smútok
Židzi Boha ulapi¾i,
a na svatý kríž pribi¾i.
Ženy, ženy svaty ženy,
co i veci synov máce
ked jednoho dáce (darze) dáce
Jaky ve¾ky žal našace.
Ja nemala jen jednoho,
i tom dala na muèene.
Na muèene…hmm..(kidúdolja)17
Pre krescanské vykupene.
Zöld csütörtökön, nagypénteken,
nagy bánata volt az Anyának.
A zsidók elfogták az Istent,
és felfeszítették a szent keresztre.
Asszonyok, asszonyok, szent asszonyok,
Ti, akiknek több fia is van,
Ha egyet adtok, adtok,
Milyen nagy a fájdalmatok.
Nekem nem volt, csak egy,
de azt is kínzatásra adtam.
Kínzatásra…
A keresztény megváltásért.
„Hát ez ennyi volt, ilyen kis három szöveg, de már látod az utolsót megakadtam. Én szoktam aztán az asszonyoknak, ha úgy jövünk húsvétra a templomból, elénekelni. Honnan tudom? Hát ha felkeltünk nagycsütörtökön, mán a nagymama énekelte reggel, ahogy felkeltünk. Hát mondom onnan tudom.” (K. Jánosné Márta, Mikóháza).
A kis szöveg azért érdekes, mert egy eddig párhuzam nélkül álló, a szlovákiai Úhorná községből származó, Erdélyi Zsuzsanna szavaival élve „legszebb, legrégibb” szlovák archaikus népi imádság kezdetével mutat figyelemre méltó hasonlóságot:
Zelení štvartok,
veliki pjatok
mala Marija veliki smutok,
židove se rozveselili,
Krista pana h¾adali.
…18
Zöldcsütörtökön,
nagypénteken
nagy bánata volt Máriának,
a zsidók felvidultak,
Krisztus Urunkat keresték.
….
Bár az egyezés igen csekély, s invariánssal is van dolgunk, de a szinte egyező kezdet mégis valamiféle rokonságot tételez fel a két szöveg közt. Az affinitás szabálya alapján a rokon vagy hasonló típusok, szerkezetek vonzást gyakorolnak egymásra, s ezek a vonzástörvények a variánsokon keresztül új típusok, formák megteremtéséhez vezetnek (Ortutay 2008, 48–52). Már Ortutay Gyula is úgy vélte, hogy az efféle hívás, az affinitás a szájhagyományozó kultúra bonyolultabb alkotásai között is megnyilatkozik. Az affinitás jelenségei közül az alábbi példa lehet arra a típusra, melyet Ortutay Gyula a következőképpen írt le: „rokon jellegű szerkezetek: formák, formulák (formai oldal) és típusok, motívumok (tartalmak) vonzzák egymást, s e vonzódásnak megoldása a variánsokon keresztül: közelítés, áthangolás vagy kontamináció.” (Ortutay 2008, 52). Megmondani nem lehetséges, mely szöveg lehetett a korábbi, de kétségtelen, hogy a húsvéti ünnepkör domináns élményvilága, a passióköltészet összefüggései is adhatnak egyfajta magyarázatot a két szöveg hasonlóságára. Az egyes archaikus népköltészeti műfajok közti kapcsolat pedig már Erdélyi Zsuzsanna munkája kapcsán bizonyítást nyert (Erdélyi 2000).
Megemlíthető ugyanakkor, hogy Dénes (Úhorná) a Kassai kerülethez tartozó, gömöri falu. Több területen bizonyított, hogy a Hegyköz szlovák falvai gömöri sajátosságokat is mutatnak (például a körükben gyakori ablakos mesterség), és nyelvjárásuk is a gömörivel tart rokonságot (Gunda 1976). Ily módon elképzelhetővé válik a szövegek közti genetikus egyezés, mindez azonban, bizonyítékok híján, puszta feltételezés.
„Egyedül vagyok, és akkor nem zavar senki,
akkor imádkozom amikor akarok.”19
Egyéni imaalkalmak
Az egyéni imaalkalmak legalább annyira változatosnak mondhatóak, mint az egyes alkalmakkor elmondott imádságok. Megállapítható, hogy ezek is az egyéni mentalitás és igény függvényei, személyenként meglehetősen eltérő képet kapunk. Idősebb adatközlőim mindegyikére jellemző a napi többszöri imádság, sokan tagjai a rózsafüzér társulatnak is.
Az egyéni imaalkalmak ideje esetében megfigyelhető a média befolyása, a televízió és főként a katolikus rádiók szerepe.
Rudabányácskán egyik adatközlőmnél minden nap a reggeli mise után (utrenye) egész nap szól a katolikus rádió, már tudja, melyik órában mikor, miről beszélnek. „Egyedül vagyok, és akkor nem zavar senki, akkor imádkozom, amikor akarok. Délben mindég. Van angyali üdvözlet a rádióban, utána meg van nap imája, est imája, meg akkor a rózsafüzért imádkozzák. Hát hol velük, hol itt ezekkel (a falubéli rózsafüzér társulat, F. V.), hol magamba, de minden nap el szoktam mondani.” (M.né Mária, Rudabányácska ).
Nagyhután S. I.né Márta a Szent István Rádión hallgatja minden este hattól a rózsafüzért: „És én azt ki nem hagyom, ha valamiért nem muszáj. Itt a gyertya is” – ami Szentkútról való és az imához meggyújtja. „És reggel van hét órakor mise. Azt is meghallgatom, és akkor utána kelek.” (S. Imréné Márta, Nagyhuta) Tehát elmondható, hogy a rádióban sugárzott mise tulajdonképpen átvette az egyénileg összeállított reggeli imádság szerepét.
Alsóregmecen a rádió mellett a televízió befolyásoló szerepére vonatkozó adatot is találtam: az adatközlő minden este hattól fél hétig imádkozik – ekkor van a rádióban imádság; ez után átkapcsol a kettesre, néz híradót (R. Józsefné Anna, Alsóregmec).
A rádió hittani ismeretek közlőjeként is megjelenik: „…De hát máma magyar szentek ünnepe vót. Mer reggel van mise, itt hét órakor, a rádióba. Ezt is hallgatom. Nohát magyar szentekhez, mer ők ugye magyar szentek voltak. István király, Szent Erzsébet, Szent Imre, ezek. Szent Margit. Ezek magyar. Ezekhez is kell imádkozni, hogy segítsék az országot, hogy. Mer ezek mind királyok voltak, hercegek. Hát most segítsék az országot, hogy jobbra forduljon.”20 A közlés, ismeretátadás mellett a rádió emlékeztető funkciót is felvehet. Szintén kishutai adatközlőm mesélte, hogy régen tudott szlovákul imádkozni: „én a Miatyánkot. Meg a Hiszekegyet. De én nem tudom elmondani. Akárhogy próbáltam mán. (…) Hát ha így hallom, hogy rádióba, vagy valahol, hogy ha szlovák izékbe van, akkor így eszembe jön.” (Sz. Gyuláné Zs. Mária, Kishuta)
A rádiók típusai szerepvállalásuk és működésük módja szerint többféle lehet; a katolikus rádiók a nem nyereségérdekelt rádiók, avagy ún. harmadik típusú rádiók közé tartoznak (Velics 2005, 173), melyek „meghatározott (helyi, etnikai, vallási, kulturális vagy életmódbeli) közösségek (kisebbségek) érdekeit szolgálják”21, s nem államérdekből vagy piaci érdekből, hanem belső meggyőződésből többnyire erősen azonosulnak az általuk felvetett témákkal. A zempléni térségben három katolikus rádióadó fogható: a Katolikus Rádió, a Szent István Rádió és a Mária Rádió. A népi vallásosságban betöltött szerepük vizsgálatához e néhány adat nem mondható kielégítőnek, csupán néhány szempont felvetésére elegendő. A témában eddig tudomásom szerint nem történt szisztematikus gyűjtés, ami megvilágíthatná a felmerülő rengeteg kérdést. Véleményem szerint a gyűjtések mellett párhuzamosan a katolikus rádiók műsorszerkesztési elveit, a műsorok rendjét, a falvak plébánosainak esetleges ajánlásait is célszerű lenne vizsgálni, így esetleg kiderülhet, a viszonylag bőséges kínálatból mi alapján választanak az egyes személyek. Egy ilyen kutatás a felvetett funkciók (imaalkalom-rendező/rendszerező, sajátimádság-helyettesítő, vallásos ismeretterjesztő és emlékeztető) részletes bemutatására is alkalmas lenne, s meggyőződésem, hogy azok mellé továbbiakat is felsorakoztatna.
A kétnyelvűség zempléni jellemzői – különös tekintettel
a vallási élet megnyilvánulásaira. Identitás, asszimiláció,
nyelvhasználat és vallási élet
A felvetett téma rendkívül sokrétű kutatási téma, nem is vállalkozom annak teljeskörű kibontására, hiszen nem is volt feladatom; azonban úgy vélem, a szlovák nyelvű imádsághagyomány és vallási élet megszűnésének folyamata a Zemplénben csak ezeken a kérdéseken keresztül magyarázható.
Közép-európai sajátosságnak tekinthető, hogy a nyelv a csoport-hovatartozás megőrzésének legfontosabb jegye. A magyarországi szlovákok körében is a nyelv jelenti az etnikai jelleg és eredet magját. Közösségi létük speciális dimenzióiról, sajátosságairól nem lehet beszélni, anyagi kultúrájuk vonatkozásában sem mutathatunk rá különbségekre, ily módon szinte csupán nyelvük maradt egyetlen megkülönböztető közös vonásuk (Vö. Fehér 1997).
Gyivicsán Anna véleménye szerint a magyarországi szlovákok kétnyelvűsége egyrészt történeti kérdés, hiszen a magyar nyelvvel egy részük jóval a letelepedés előtt, a hétköznapi életben is kapcsolatba került, s el is sajátította azt. Másrészt a szlovák nemzetiségi közösségek kulturális magatartását elsősorban az 1860 után bekövetkezett polgári jellegű változások motiválták. Ennek következtében vált a magyarországi szlovák nyelvszigetek kultúrája kizárólag kétnyelvűvé és „tartalmilag is két kultúrájú rendszerekben működött és napjainkban is működik.” (Gyivicsán 1991, 77).
A nyelvi kontaktusokat részben a gazdasági kapcsolatok, részben pedig a mindennapi együttélés természetessé tette. 1965–1975 táján vált a magyar nyelvű kommunikáció a hazai szlovák közösségek körében általánossá, mégpedig úgy, hogy a magyar nyelv társadalmi szerepe az intézményi kereteken kívül is felerősödött. A szlovák-magyar kétnyelvűség 1949 után új forrásbázist kapott, kiépült a szlovák jellegű oktatási hálózat és az iskolán kívüli kulturális intézmények, amelyek a szlovák irodalmi nyelv közvetítői lettek (Gyivicsán 1996).
A magyarországi szlovákokra a kétnyelvűség köztes állapota jellemző, s a fokozatos nyelvcsere figyelhető meg; a szlovák nyelv már másodnyelvvé vált. Egy ellentétes, kétirányú mozgás jellemző: fejlődés és egyben visszafejlődés is. A funkcionális fejlődés, a nyelv tökéletesedése az egyik oldalon, másfelől pedig a család elveszítette átörökítő szerepét – ezt átvették a különböző intézmények, önkormányzatok (Szabó 2007, 70).
A nyelvjárásokat általában az adott nyelv olyan rétegeként szokás meghatározni, amely csak beszélt formában él. A szlovák közösségek helyi nyelve, a nyelvjárások, körülbelül 2-3 évtizede a teljes krízis, az elhalás stádiumába kerültek. Visszaszorulásuk folyamata, amely elhalásukhoz vezethet, Zsilák Mária kutatásai alapján háromféleképpen mehet végbe:
1. Nyelvjárások versus irodalmi nyelv
2. A kétnyelvű környezetben a nyelvjárás térvesztésének és elhalásának folyamatát befolyásolja a többségi nemzet irodalmi nyelve ill. a többségi nemzet nyelvének kultivált rétegeinek intenzív hatása. „szlovák dialektus versus a többségi nemzet nyelve”
3. maguk a hordozók halnak ki (Zsilák 2008, 58).
A Zemplén általam vizsgált falvaira a második és a harmadik út jellemző. Az első kizárható, mivel az iskolában tanított szlovák irodalmi nyelv nem lett a szlovák közösségek kommunikációs nyelve. Ezt a szerepet egyre inkább a magyar nyelv tölti be (Gyivicsán 2003, 101; Szabó 2007, 93).
Tipikusnak mondható annak jelensége is, hogy a gyerekek éppen az utóbbi negyedszázadban már nem tanulják meg – még passzív befogadóként sem – azt a nyelvjárást, amit még nagyszüleik igen jól ismertek. Nagyjából a manapság ötvenévesek korosztálya alkotja azt a határt, amitől felfelé még nemcsak ismerik, de használják is a nyelvjárást a családok és a szűkebb közösségek is; ezt azonban nagyon élesen megkülönböztetik a szlovák irodalmi nyelvtől. Ezt alátámasztandó, néhány adatközlőm válaszát idézném:
„– Nem így, mink szlovákul nem úgy beszélünk, mint a szlovákok.
~ Mink hutorákok vagyunk.
– Inkább tótul beszélünk. Tótul. Egész másképp beszéljük, mint a szlovákok.”
(M. Géza (~) és M. Gézáné Etelka (–), Vágáshuta)
„Az az eredeti szlovák megintcsak más mint ez a tót. Hogy honnan jött ez a tót nyelv, én nem tudom.” (R. Pálné B. Franciska, Alsóregmec)
Nem hagyhatjuk figyelmen kívül a nyelvi önértékelés egyes negatív formáit sem, hiszen sok olyan eset ismert, amikor maguk a nyelvjárást beszélők nem tartják megfelelőnek saját nyelvtudásukat (Vö. Gyivicsán 1993). Ez a zempléni községekben nem párosul zavarral, szégyenérzettel, mint sok helyen; itt csupán olykor megjegyzik, saját nyelvük: „ilyen konyhanyelv, vagy milyen.” (B. Györgyné Sz. Mária, Háromhuta, Óhuta).
Az alapvető nyelvi funkciók a magyar dominancia miatt csak korlátozottan érvényesülnek. Mindenütt a magyar vált domináns nyelvvé. Az egyházi életben ez igen gyorsan végbement, s jelenleg annak lehetünk szemtanúi, ahogy lassan a magánszférából is kikopik.22
Gyivicsán Anna szerint a nyelvet beszélő fiatalok kevés kivételtől eltekintve már csak az irodalmi nyelvet beszélik, hiszen az idősebb generációk kihalásával sok helyütt nincs is, aki továbbadja az ismeretet, az alap-, közép- és felsőfokú oktatási intézményekben pedig irodalmi nyelvet oktatnak (vagy irodalmi nyelven folyik az oktatás). A szlovák irodalmi nyelv lett az iskola és a kulturális intézmények közvetítő nyelve – ez lett a magyarországi szlovák értelmiség munka- és alkotónyelve is (Gyivicsán 1997, 95). Emellett a Szlovákiából érkező tömegkommunikációs eszközök is a standard változatot közvetítik és erősítik (Szabó 2007, 72).23
A Magyar Tudományos Akadémia Kisebbségkutató Műhelye első tudományos tanácskozását 1998 júliusában azzal a címmel rendezte meg, hogy „Újratanulható-e az anyanyelv”. A kissé provokatívnak tűnő cím találóan jellemezte nemcsak a nemzetiségi oktatás, hanem jórészt az egész hazai kisebbségpolitika egyik alapvető dilemmáját (Szesztay 1999, 16).
A két világháború közt rendkívüli módon felgyorsult a magyarországi nemzetiségek beolvadása, ehhez azonban hozzátartozik, hogy a legtöbb népcsoport óriási kisebbségek szerves részéből vált elszigetelt szórvánnyá a trianoni határok miatt. Ez sokkal inkább siettette az asszimilációt, mint a legtévesebb iskolapolitika.24 Emellett a zempléni szlovák falvak életében a lakosságcsere-egyezmény is nagy vízválasztó volt: a valaha népes községek létszáma erőteljesen lecsökkent, s mivel főként a fiatal, munkaképes korosztály települt át, így a hagyományátadás folyamata is megakadt.25
Az 1998 júliusi konferencia előadásainak egységes pontja volt, hogy ott is, ahol a nyelvtanulás nem épp számottevő, komoly igény mutatkozik a helyi nemzetiségi hagyományok iskolai ápolására. Különösen is nagy a lokális hagyományok ápolásának igénye a szlovák közösségek iskoláiban, azaz éppen annál a nemzetiségnél, ahol a felmérések szerint a nyelv presztízse viszonylag a legalacsonyabb. Úgy tűnik tehát, hogy az iskola nemcsak attól nemzetiségi, hogy nemzetiségi nyelvet/nyelven oktatnak benne, hanem attól is, hogy nemzetiségi hagyományok átörökítésével foglalkozik (Szesztay 1999, 21).
A második világháború óta kizárólag az anyaország irodalmi nyelvét oktatják, ami a hazai kisebbségi tömegek számára idegen. Ezen a helyzeten nem segít önmagában a tájnyelv oktatása, hiszen a Zemplénben már nem akad olyan zárt közösség, amelyben az érintkezés kizárólagosan a tájnyelven folyna. Az emberek identitásigénye azonban az elmúlt évtizedekben jelentősen nőtt. Az identitáshoz hagyományokra van szükség, a hagyományokhoz pedig nyelvre. „A helyi hagyomány látja el tulajdonképpen funkcióval a kisebbségek számára önmagában véve funkciótlannak tűnő nyelvet.” (Szesztay 1999, 22).
Ami a vallási élet nyelvét26 illeti, feltétlenül meg kell különböztetni a görög és a római katolikusokra vonatkozó megállapításokat. A felekezeti megoszlás sokáig nyelvi-hitéleti megoszlást is jelentett, s ez befolyással bírt a népi vallásosság jelenségeire is.
A Bernolák-kodifikálta nyelvet váltotta fel 1843-ban, illetve 1852-ben a štúri irodalmi nyelv, s ez vált a szlovák evangélikusok és katolikusok közös nyelvévé (Gyivicsán 2000, 31). Ez, a szlovák katolikus értelmiség által kodifikált szlovák irodalmi nyelv tehát helyet kapott a katolikus szlovák nyelvszigetek templomaiban. Radikálisabb változásokra az I. világháború után került sor, s e változások főleg két okkal magyarázhatók. A magyar katolikus egyház vezetése az 1920-as évektől kevesebb gondot fordított a liturgia nyelvi oldalára. Ezt a kérdést a katolikus liturgia megmaradt latinitása is közömbösítette némiképp. Ebben az első okban kell keresnünk a másikat is, hiszen olyan szlovák közösségben, ahol generációs lelkész-váltás következett be az 1920-1930-as években (öregség, halál), ott már szlovákul is tudó papokról az egyházmegyei püspökségek nem gondoskodtak, a teológiákon pedig nem is képeztek olyan teológusokat, akik a hazai katolikus kisebbségek nyelvén képesek lettek volna az egyházi szertartásokat megtartani (Gyivicsán 2003, 129). Ezt a kérdést bonyolította, hogy a Zemplénben például sok szlovákok lakta községnek nem volt saját papja sem. Mindennek következtében a liturgiák „kánoni” része teljesen elmagyarosodott.
A bekövetkezett változások, nyelvi kihívások többféle utat is eredményeztek a szlovákság vallási élete nyelvét illetően. Gyivicsán Anna megállapítja, hogy köreikben – bár különféle formában – arra törekedtek, hogy a magyar nyelv liturgikus használata mellett mind az egyházi életben, mind pedig a népi vallásosságban továbbra is használják és őrizzék meg anyanyelvüket (Gyivicsán 2000, 32). A szlovák és magyar nyelv vallásban betöltött szerepét illetően három nyelvi duális modellt állapít meg:
1. Párhuzamosan, egymás mellett él a két nyelv az egyházi, vallási gyakorlatban. Mindkét felekezetre jellemző, de az evangélikusoknál jóval elterjedtebb.
2. Szlovák nyelvű kulturális elemek túlsúlya a magyar nyelvűvel szemben, s mind egyházi szertartásokat, mind pedig a népi vallásosság szokásait az anyanyelvhez kötött tradíciók határozzák meg. Elsősorban a magyarországi katolikus szlovákokra jellemző forma, azonban az anyanyelvhez kötött kultúra fokozatosan veszíti el meghatározó szerepét.
3. A magyar nyelvhez kötött liturgia, egyházi szokások dominálnak, s az anyanyelvi kultúra már csak kiegészítő, bár tartalmilag, formailag és főként érzelmileg még fontos szerephez jut. Ez a forma mindkét felekezetnél elterjedt (Gyivicsán 2000, 32).
A Zemplén általam kutatott falvai e tekintetben a harmadik csoporthoz tartoznak, azzal a megkötéssel, hogy az anyanyelvi vallásosságról a legtöbb esetben már az sem mondható el, hogy akár passzívan-kollektív tényként jelen lenne a zempléniek életében. Az imák közt funkciójában élőnek már csak az elemzett szlovák archaikus ima nevezhető, az is inkább csak az adatközlő nagyszülője iránti emlékből, tiszteletből. A többi, így a Kishután gyűjtött kis esti ima, és az óhutai imádságtöredék már csak invariánsok.
A görög katolikusok a 19. század végén a magyar nyelvet semmi módon nem akarták szertartási nyelvnek elismerni, jóllehet már használata igen elterjedt. 1898-ban született átmeneti megoldásként egy olyan javaslat, hogy a liturgia (mise) 3 legfontosabb mondatát mondják ószláv nyelven (Vö. B. Papp 1996, 97). A hajdúdorogi egyházmegyében a görög érvényesült (mivel annak alapító bullája is a görögöt írja elő hivatalos liturgikus nyelvnek), az eperjesi egyházmegye magyar területen maradt parókiáiból megszervezett miskolci apostoli exarchátusban azonban az ószláv27 nyelvet választották, mondván, hogy az anyaegyházmegye hivatalos istentiszteleti nyelve ez. Természetesen ennek voltak azért ellenzői, de ez a gyakorlat érvényesült 1965-ig, mikortól a liturgia nyelve teljes mértékben a magyar lett (Sasvári 1996, 32).
A liturgia emléke még élő, azonban görög katolikus falvak közül csak Alsóregmecen találtam egy adatközlőt, aki még ismerte (mind a görög, mind pedig a római katolikus) Miatyánkot és Üdvözlégyet tótul – ő azóta eltávozott az élők sorából28
Kétségkívül számolni kell azonban nyelv és a hitélet szoros kapcsolatának néhány megnyilvánulásával.29 Bizonyítják ezt azok a vallási/népi-vallási – nyelvi jelenségek, ahol az anyanyelvi szertartás a hivatalos egyházi keretekben már kiszorul, de a közösség mégis elhelyezi, szerepet ad neki (Gyivicsán 2000, 32).30 Ide sorolható Alsóregmecen a Kedy jasná hvizda… kezdetű, az egész Zemplénben rendkívül népszerű karácsonyi ének példája: „Templomba, ha van végzés szentestére, akkor szokták énekelni.” (E. Miklósné, Alsóregmec).
Véleményem szerint ezzel a jelenséggel magyarázható egy rendkívül érdekes jelenség, mely a vidék több falujára jellemzőnek mondható (Kishuta, Vágáshuta, Rudabányácska). Ez annyiban foglalható össze, hogy a szlovák nyelvű imaszövegek invariánsai mellett az anyanyelvi vallásosság egyedüli megnyilvánulásai a vallási énekek, melyekből meglepően sokat tudtam felvenni gyűjtéseim során.
Az énekekről és fennmaradásukról két alapvető tény állapítható meg az elemzés kiindulópontjaként. Az idős, nyolcvan év körüli adatközlők még pontosan tudják az énekek funkcióját, hiszen fiatalkorukban azok még aktívan-kollektív szövegnek számítottak, s hagyományozás útján ismerkedtek meg velük templomban, karácsonyi kántálás során vagy búcsúban; gyakran a szövegeknek csak egyes soraira, töredékeire emlékeznek, azonban pontosan fel tudják idézni, mikor, milyen körülmények között tanulták.31 Emellett a vidékre jellemző, nagyszámú női- vagy vegyeskar tagjainak esetében megfigyelhető a sokkal nagyobb repertoár, amelyet azonban a hagyomány mellett egyéb csatornák is tápláltak. A daloskörök fiatalabb tagjai esetenként a szövegük szerint karácsonyi, vagy búcsús énekeket is sok esetben „Mária-éneknek” nevezik, s nem tesznek különbséget köztük és egyéb Szűz Mária-ének között (B.né Anna, Rudabányácska).
A vallásos repertoár kialakítását érzékletesen mesélték el kishutai adatközlőim: „Elkezdték énekelni, és mindegyiknek eljött az eszébe. Volt hogy három, négy, aki rakta öszsze, hogy most ez hiányzik, az hiányzik, és így tudtuk fiam össze – ami régen.” „Roszszul emlékeztünk. Negyvenes-ötvenes években. Ugye mán nem használtunk utána. (…) Mink csak így tanultunk, amit előadták, és legépelték. és utána meg rájöttünk, hogy valamit kellene rajta mást mondani, mert nem jött ki nekünk az ének.” Tehát a repertoár bázisát a falu saját énekei adják, némiképp javítva. Emellett Kishután le is fordítottak magyarról szlovákra egyes dalokat.
Rudabányácskán is hasonló a helyzet: agilis kórusvezetőjük, a falu jelenlegi előimádkozója és a szlovák kisebbségi önkormányzat helyi vezetője igyekeztek összegyűjteni minél több szöveget a faluban. A muzikális kórusvezető ezt az alapot tovább bővítette: régi szlovák nyelvű imádságoskönyvben talált szövegekhez dallamot írt.
Vágáshután általában elmondható, hogy a legtöbb esetben az énekkari tagok sem tudják megmondani, egy-egy ének a falu hagyományai közé tartozik-e, vagy máshonnan származik. A kérdést elintézik annyival, a kórusvezető hozta. Számukra ez a válasz teljesen kielégítő, hiszen a helybeli eredetnél fontosabbnak tetszik az ének nyelve, és hogy Máriához szól.
Az énekkarok vallásos repertoárjában a szlovák Mária-énekeken kívül, amelyek legnagyobb része búcsús ének, jelentős számban találhatóak magyar nyelvű szövegek is, melyet a közösség tagjai ugyanolyan szívesen énekelnek. Összbenyomásom az volt a gyűjtések során, hogy a szlovák illetve magyar megkülönböztetést csak a gyűjtési szituáció hozta elő. Számukra a két szöveg ugyanolyan értékkel bír. Ahogy Gyivicsán Anna megállapította: kulturális rendszerük dualitása tulajdonképpen „nyelvi és kulturális kettősség, mellyel maga a szlovák közösség a legtermészetesebb kötődés révén együtt él.” (Gyivicsán 1991, 77)
Tehát az énekkarok egyfajta revitalizációt jelentenek a vallási életben: bár a Mária-énekek funkciójukból kiragadottá válnak a színpadra állítással, azonban egyfajta identitás-bázist adnak a folyamatosan fogyó közösségnek. Ennek látványos megnyilatkozása a szeptember 12.-e környékén, Mária neve napja alkalmából megrendezett kórustalálkozók, ahol minden hegyközi csoport saját repertoárjának Mária-énekeit adja elő.32 Ily módon már a folklorizmus jelenségével állunk szemben, ami annyiban mondható különlegesnek, hogy keverednek benne a tradicionális- és a neofolklorizmus elemei (Verebélyi 2002, 45 és Voigt 1990, 36, 38 alapján). Egyrészt improduktív és sok esetben még passzívan-kollektívnak sem nevezhető néprajzi tények esztétikai és formai átvétele és megjelenítése a jellemző; a rudabányácskai előimádkozó asszony új dallamai révén pedig a revolúció is. Másrészt elmondható, hogy a kórusok nem csupán reprezentációs igénnyel jöttek létre, de egyfajta szocio-tradicionális szerepet is betölteni szándékoznak. A rudabányácskai kórus deklarált célja a régi hagyományok felelevenítése, a régi énekek éneklése. Tagjai büszkén mesélik, hogy nem csupán községük főbb szokásait tudják bemutatni („Az életnek minden mozzanata, a születéstől a halálig fel van dolgozva.”), de sikerült összeállítaniuk a zempléni lakodalmast is, „archiválás céljából.”
Összességében a zempléni szlovákság példáján keresztül is alátámasztható Gyivicsán Anna vélekedése, miszerint a közösség tagjai a magyarsághoz asszimilálódtak életvitelükben. Magyar nemzeti identitásuk, magyar nemzeti érzéseik is vannak – ez főként Alsóregmecre jellemző;33 ez leszűrhető a nemzetiségi énekkarok dalrepertoárjából is. Magyarország a hazájuk, a hétköznapokban magyarul beszélnek, vallásukat magyarul gyakorolják, emellett kötődnek a szlovák hagyományokhoz, kultúrához, nyelvhez is, és minden tőlük telhetőt igyekeznek megtenni etnikai kultúrájuk megőrzése érdekében. „Kettős identitásuk van: szlovákok és magyarok is: magyarországi szlovákok.” (Szabó 2007, 105–106).
Irodalom
Balassa Iván
1964 Földművelés a Hegyközben. Budapest: Mezőgazdasági Kiadó.
Bartha Elek
1985 Változások egy zempléni falu hitéletében. Borsodi Művelődés 10/3, 27–30. p.
Bartók Béla
1936 Miért és hogyan gyűjtsünk népzenét? Budapest: Somló György Könyvkiadó.
Csorba Csaba
1984 A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei szlovákok a kutatások tükrében. In Interetnikus kapcsolatok Északkelet-Magyarországon. Kunt Ernő – Szabadfalvi József – Viga Gyula szerk. Miskolc: Herman Ottó Múzeum, 17–26. p. /A miskolci Herman Ottó Múzeum Kiadványai 15/
Deme Dezső
1964 Mit dalolnak a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei szlovákok? Miskolc: TIT: Megyei Tanács.
Erdélyi Zsuzsanna
Hegyet hágék, lőtőt lépék…Archaikus népi imádságok. Pozsony: Kalligram.
2000 Archaikus népköltészeti műfajok kapcsolatai. Népi imádságok, kolindák, ráolvasók stb. In Népi vallásosság a Kárpát-medencében III. L. Imre Mária szerk. Pécs: Baranya Megyei Múzeumok Igazgatósága; Pécsi Tudományegyetem Néprajzi Tanszék, 14–29. p. /Dunántúli dolgozatok, Néprajzi sorozat 3./
2004 Aki ezt az imádságot… Élő passiók. Pozsony: Kalligram.
Fehér László
1997 Adalékok a pilisi szlovákok identitástudatának kutatásához. Budapest: MTA PTI Etnoregionális Kutatóközpont. /MTA PTI Etnoregionális Kutatóközpont dokumentum-füzetek/
Fejérdy András
2008 A szocialista tömb és a II. Vatikáni Zsinat. In Felekezetek, egyházpolitika, identitás Magyarországon és Szlovákiában 1945 után. Balogh Margit szerk. Budapest: Kossuth, 211–224. p. /Historia Hungaro-Slovaca – Slovaco-Hungarica 2./
Filep Antal
1975a Tokaj Hegyalja. In Kósa László – Filep Antal: A magyar nép táji-történeti tagolódása. Budapest: Akadémiai Kiadó, 112–113. p.
1975b Hegyköz. In Kósa László – Filep Antal: A magyar nép táji-történeti tagolódása. Budapest: Akadémiai Kiadó, 116. p.
Filkó Veronika
2009 A magyarországi szlovákok vallási hagyományai. A Zemplén szlovákságának imádsághagyománya. Szakdolgozat. Budapest: ELTE BTK Folklore Tanszék.
Fügedi Erik – Gregor Ferenc – Király Péter
1993 Atlas slovenských náreèí v Maïarsku. Budapest: Neotipp
Fuhl, Imrich et al.
1995 Slováci v Maïarsku – Magyarországi szlovákok. Bratislava: Kubko-Goral.
Gergely Jenő
2008 Vallási és nemzeti identitás – egyházak, felekezetek és állam kapcsolata 1945 előtt. In Felekezetek, egyházpolitika, identitás Magyarországon és Szlovákiában 1945 után. Balogh Margit szerk. Budapest: Kossuth, 15–21. p. /Historia Hungaro-Slovaca – Slovaco-Hungarica 2./
Gunda Béla
1976 A zempléni szlovák falvak néprajzi jellege. In Nemzetközi Néprajzi Nemzetiségkutató Konferencia. Kósa László – Krupa András szerk. Budapest–Békéscsaba: Magyar Néprajzi Társaság – Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Békés megyei Szervezete, 33–38. p.
Gyivicsán Anna
1991 A hagyományos kultúra modelljei és az etnikus identitás a magyarországi szlovákoknál. In A Duna-menti népek hagyományos műveltsége. Tanulmányok Andrásfalvy Bertalan tiszteletére. Halász Péter szerk. Budapest: Magyar Néprajzi Társaság, 75–79. p.
1993 Az anyanyelvi értékvesztés folyamata a magyarországi szlovák nyelvszigeteken. Hungarológia 3, 35–39. p.
1996 Atlas ¾udovej kultúry Slovákov v Maïarsku: Stav súèasnej existencie a poznania. A magyarországi szlovákok népi kultúrájának atlasza: A mai ismeretek és gyakorlat alapján. Békéšska Èaba – Békéscsaba: Slovenský výskumný ústav – Szlovák Kutatóintézet.
2000 A nyelv és a hit kapcsolatáról a magyarországi szlovákok példáján. In Népi vallásosság a Kárpát-medencében III. L. Imre Mária szerk. Pécs: Baranya Megyei Múzeumok Igazgatósága; Pécsi Tudományegyetem Néprajzi Tanszék, 30–35. p. /Dunántúli dolgozatok, Néprajzi sorozat 3./
2001 A magyarországi szlovák kultúra táji tagoltsága a szlovák és a magyar kultúra szemszögéből. In Számadó. Tanulmányok Paládi-Kovács Attila tiszteletére. Hála József – Szarvas Zsuzsa – Szilágyi Miklós szerk. Budapest: MTA Néprajzi Kutatóintézet, 221–229. p.
2003 O jazyku liturgie na slovenských jazykových ostrovoch v Maïarsku. In Národopis Slovákov v Maïarsku 19. Budapest:Magyar Néprajzi Társaság, 71–78. p.
Iliæ Angéla
2007 Egyházi és vallási közösségek szerepe a vajdasági magyarok identitásának megőrzésében. Budapest: Eökik.
Jakó Mariann, G. – Hőgye István
1995 A magyar-szlovák lakosságcsere és előzményei 1945–47. (=Acta Archivistica 2.) Miskolc
Krupa András
1984 A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei szlovákok a kutatások tükrében. In Interetnikus kapcsolatok Északkelet-Magyarországon. Kunt Ernő – Szabadfalvi József – Viga Gyula szerk. Miskolc: Herman Ottó Múzeum, 185–209. p. /A miskolci Herman Ottó Múzeum Kiadványai 15/
Mauss, Marcel
1971 Az imádság (részletek). In A francia szociológia (Válogatás). Ferge Zsuzsa szerk. Budapest: Közgazdasági és Jogi Kiadó, 132–160. p.
Ortutay Gyula
1981 Variáns, invariáns, affinitás. In uő: A nép művészete. Válogatta és szerkesztette: Bodrogi Tibor és Dömötör Tekla. Budapest: Gondolat, 9–53. p.
Papp János, B.
1996 Hajdúdorog küzdelme a magyar görög katolikus egyházmegye felállításáért. Nyíregyháza: Örökségünk.
Péntek János
1995 A kollektív kétnyelvűség három típusa. Kétnyelvűség 3/2, 1–8. p.
Petercsák Tivadar
1978 Hegyköz. Miskolc: Herman Ottó Múzeum /Borsodi Kismonográfiák/
Pirigyi István
1990 A magyarországi görög katolikusok története I–II. Nyíregyháza: Görög Katolikus Hittudományi Főiskola
Ripka, Ivan szerk.
1994 Slovník slovenských náreèí I. A–K. Bratislava: VEDA, vydavate¾stvo SAV.
Sasvári László
1996 Ruszin hagyományok görög katolikusságunk néprajzában. Budapest: Etnikum.
Sebők László
1991 A katolikus egyházszervezet változásai Trianon óta. Regio 2/3, 65–88. p.
Štolc, Jozef
1949 Náreèie troch slovenských ostrovov v Maïarsku. Bratislava: Vydavate¾stvo SAV-u.
Szabó Orsolya
2007 Kettős identitás? Budapest és Piliscsév szlovák közösségei. In Változatok a kettős identitásra. Kisebbségi léthelyzetek és identitásalakzatok a magyarországi horvátok, németek, szerbek, szlovákok, szlovének körében. Bindorffer Györgyi szerk. Budapest: Gondolat; MTA Etnikai-nemzeti Kisebbségkutató Intézet, 63–109. p.
Szesztay Ádám
1999 A magyar nemzetiségpolitika és a nemzetiségi nyelvek (újra)tanulása. Kétnyelvűség 6/2, 16–22. p.
Tamás Edit, Dr.
2003 Adalékok a szlovák–magyar lakosságcsere zempléni eseményeihez. In Társadalomföldrajz – területfejlesztés II. Süli-Zakar István szerk. Debrecen: Kossuth Egyetemi Kiadó, 539–553. p.
Velics Gabriella
2005 A közösségi rádiózás, mint a társadalmi kommunikáció egyik színtere In Tömegkultúra és tömegmanipuláció a modern társadalomban. A média- és művelődésszociológia új aspektusai. Szretykó György szerk. Pécs: Comenius, 172–183. p.
Verebélyi Kincső
2002 Folklorizmusok. In Ünnepi kötet Faragó József 80. születésnapjára. Deáky Zita szerk. Budapest: Györffy István Néprajzi Egyesület, 44–52. p. /A Néprajzi Látóhatár Kiskönyvtára 8./
Voigt Vilmos
1974 A repertoárok összehasonlítása. In A szájhagyományozás törvényszerűségei. Nemzetközi szimpozion Budapesten. 1969. május 28–30. Voigt Vilmos szerk. Budapest: Akadémiai Kiadó, 67–70. p.
1990 A folklorizmusról. Debrecen: Kossuth Lajos Tudományegyetem Néprajzi Tanszék /Néprajz egyetemi hallgatóknak 9./
Zsilák Mária
2008 Odumieranie náreèí na slovenských jazykových ostrovoch v Maïarsku. In Slovenský jazyk v Maïarsku I. Békéscsaba: Výskumný ústav Slovákov v Maïarsku, 49–57. p. [magyarul: 58–91. p.]
Fotografia na pomníku ako médium uchovania lokálnej pamäti
Kamenièná je obec pri juhovýchodných hraniciach Žitného ostrova, 10 km severne od Komárna.2 Má tri cintoríny, dva staré a jeden nový, založený v roku 1966. Dva staré cintoríny, ktoré sa nachádzajú v obývanej èasti chotára obce, rozde¾uje cesta a ležia len nieko¾ko metrov od seba. Do týchto cintorínov pochovávajú dnes len ve¾mi zriedka, iba v prípade, ak tam už leží zosnulý manželský partner. Na pravej strane cesty, kolmej na hradskú a prechádzajúcej medzi cintorínmi, oproti vchodu do starého cintorína stojí obradná sieò postavená v prvej polovici 20. storoèia. V cintoríne otvorenom roku 1966 bol postavený moderný dom smútku, v ktorom sa nachádza aj chladiaca komora. Vo všetkých troch cintorínoch možno nájs mnoho pomníkov, na ktorých je vyobrazenie zosnulého. Sú to jednak porcelánové fotografie (viï Sörries 2002), po zmene režimu v roku 1989 sa však èoraz viac uplatòuje technika gravírovania, tzv. leptanie (L. Juhász 2004, 113), ktoré možno väèšinou nájs len na pomníkoch v novom cintoríne. Porcelánové fotografie na pomníkoch sa rozšírili v Karpatskej kotline v 19. storoèí pod talianskym vplyvom, najprv v majetnejších mestských, panských a obèianskych kruhoch, neskôr sa postupne zaèali objavova aj na pomníkoch cintorínov v mesteèkách a dedinách (Tóth 1999, 96–97).
Výskum pohrebných zvykov a cintorínov je už dlho jednou z najrozšírenejších tém národopisného bádania, avšak výskumom fotografií na pomníkoch sa z národopisného h¾adiska doteraz bádatelia nezaoberali, akosi to vždy zostalo mimo pozornosti vedeckého skúmania. Je pravdepodobné, že pri výskumoch materiálnej kultúry bolo estetické h¾adisko urèujúcim kritériom, a keïže fotografie, ktoré sa objavovali na pomníkoch, nezapadali do tohto kánonu národopisného prístupu, ktorý vyh¾adával „starobylé“, „dávne“ a „pekné“, v neposlednom rade aj národné špecifiká, nechali tento jav bez povšimnutia a považovali ho za gýè. Ako som už spomenula, fotografie na pomníkoch sa objavili už koncom 19. storoèia, napriek tomu prvýkrát, aj to len okrajovo, spomenul nieko¾kými vetami fotografie objavujúce sa na sedliackych pomníkoch Ernõ Kunt vo svojej štúdii (Kunt 1990). O nieko¾ko rokov neskôr Béla Tarcai a Vilmos Tóth venovali jednu štúdiu otázke používania fotografií v cintorínoch (Tarcai 1997; Tóth 1999). V mojej publikácii, sumarizujúcej vývin pohrebných zvykov a cintorínskej kultúry gemerskej obce Rudná (L. Juhász 2002, 232–233), ako aj v štúdii o pohrebných zvykoch vo Ve¾kých Trakanoch v Medzibodroží (L. Juhász 2006, 452–453) som sa tiež zaoberala fotografiami na pomníkoch. Bádatelia z Vojvodiny, István Silling a Zoltán Klamár, sa už vo svojich štúdiách dotkli témy používania fotografií, resp. uverejnili nieko¾ko obrázkov pomníkov s fotografiami (Silling 2002; Klamár 2004). Výsledky výskumov iných autorov, ako aj svoje vlastné, týkajúce sa fotografií na pomníkoch a prícestných znakoch oznaèujúcich miesto úmrtia, som zhrnula v štúdii publikovanej v roku 2004. Poukázala som na dôležitos výskumu používania fotografií, pretože pomocou nich – aj keï len sprostredkovane – nezískavame len viac informácií o samotnom zosnulom, ale zároveò môžeme získa aj dôležité údaje k jednotlivým segmentom kultúrnej histórie, národopisu, dejín atï. danej usadlosti (L. Juhász 2004).
V mojom príspevku by som sa tejto problematike chcela venova na príklade z Kameniènej. V najstaršom cintoríne dediny pomník z bieleho mramoru oznaèuje jeden nepokrytý, betónom lemovaný dvojitý hrob. Pomník pozostáva z troch èastí: uprostred je stojatý hranol, po oboch stranách sú dosky tvaru nepravidelného štvorca, ktoré majú rovnaký rozmer. Na prostrednej èasti vidie spoloènú fotografiu dvoch usmievavých mladých dievèat približne rovnakého veku. Na pravej strane pomníka je nápis v slovenskom jazyku:
Tu odpoèíva v K. P.
MARIENKA HORÒÁKOVÁ
1944 –1966
Žila si krátko ale krásne
Nikdy na teba nezabudneme
Zarmútená rodina
Na pravej strane v maïarskom jazyku:
Itt nyugszik
BEDECS MAGDIKA
1945–1966
Ifjú életed hajnalán
Lezárta szemed a véletlen halál.
Adósod maradt sokkal az élet
Legyen jutalmad azért az égben.
Emléked szívünkben örökké élni fog.
Szüleid és testvéreid!
Rok narodenia oboch zosnulých dievèat je rôzny, ale dátum smrti rovnaký, z èoho je zrejmé, že zomreli v rovnakom èase a pravdepodobne za tragických okolností. Poèas výskumu som zistila, že moji informátori, patriaci k mladšej generácii, mi o tomto prípade vedeli poskytnú informácie preto, lebo aj ich zaujala fotografia. Zaujímali sa a dozvedeli od starších ¾udí, kto a preèo leží v tomto hrobe. Teda fotografia prispela a dodnes prispieva k tradovaniu, zachovávaniu pozoruhodného príbehu z h¾adiska lokálnej pamäti.
Slovenský nápis uchováva pamiatku na slovenské dievèa evanjelického vierovyznania, ktoré sa do tejto obce presídlilo v roku 1947 ako diea spolu s rodièmi v zmysle tzv. výmeny obyvate¾stva z majera Telpis pri Békešskej Èabe.3 Maïarský nápis stavia pamiatku 21-roènému miestnemu dievèau rímskokatolíckeho vierovyznania. Obe dievèatá – ako to vyjadril aj jeden z informátorov – „boli kamarátky na život a na smr“.4
Magda Bedecsová skonèila maïarskú, Marienka Horòáková slovenskú základnú deväroènú školu. Potom pracovali v miestnom jednotnom ro¾níckom družstve a tu sa medzi nimi vytvorilo priate¾stvo na celý život. Medzi sebou sa rozprávali po maïarsky, lebo Marienka si ve¾mi skoro osvojila jazyk miestnych obyvate¾ov. Všade chodili spolu, boli nerozluèné priate¾ky.
Pod¾a rozprávaní informátorov a príbuzných cez osud oboch dievèat môžeme spozna tragický príbeh, ktorý sa viaže k povodni na Žitnom ostrove v roku 1965. Z h¾adiska ich bydliska to bola udalos, ktorá znamenala ve¾kú katastrofu, keï voda zaplavila celú dedinu a obyvate¾ov bolo treba evakuova. Cez osud oboch dievèat môžeme zároveò nazrie do znovuvýstavby povodòou znièenej obce, do jej interetnických vzahov, a získame aj pozoruhodné údaje o miestnych pohrebných zvyklostiach.
Obec, maïarsko-slovenská výmena obyvate¾stva a slovensko-maïarské poèiatoèné spolužitie v Kameniènej v zrkadle obecnej kroniky5
Struèné dejiny usadlosti
Prvá písomná zmienka o obci je z roku 1482. V dôsledku tureckých bojov bola dovtedy pomerne ¾udnatá obec znièená, v roku 1669 sa spomína len ako majer. V roku 1787 bolo v obci už 381 obyvate¾ov a 32 obytných domov. Poèet obyvate¾ov kolísal aj pod¾a toho, èi okolité usadlosti, majere, tane patrili k nej územnosprávne, alebo sa stali súèasou inej obce (VSOS 1977, 14–15). V zmysle Trianonskej dohody patrila od roku 1920 k Èeskoslovenskej republike, v roku 1938 bola pripojená k Maïarsku a od roku 1945 sa opä stala súèasou Èeskoslovenska. V priebehu dejín dedina èasto trpela povodòami, kvôli èastým zaplaveniam sa tiahla èoraz viac na západ, takže dnešnú obec už nenájdeme na pôvodnom mieste (Szabó–Toma 1977, 1–3). Aj v obecnej kronike je zaznamenané: „Obec Kamenièná dnes už neleží tam, kde predtým, lebo Váh èasto podmýval okraje obce a znièil ve¾kú èas domov.“6 Èas chotára je ešte aj dnes dos moèaristá, no postavené hrádze bezpeène chránia obec proti povodniam. V dedine bolo pod¾a posledného sèítania ¾udu 1793 obyvate¾ov, z toho 1409 Maïarov, 345 Slovákov, 12 Èechov, 1 po¾skej a 1 nemeckej národnosti.7 Územnosprávne patria ku Kameniènej tri menšie usadlosti: Szõlõs, Bálványszakállas a Lohót (Szabó-Toma 1997, 1).
Maïarsko-slovenská výmena obyvate¾stva
Na stránkach obecnej kroniky sa o udalostiach súvisiacich s maïarsko-slovenskou výmenou obyvate¾stva,8 ktorá sa odohrávala v rokoch 1946 – 1948, doèítame nasledovné:
„Rok 1947 zavítal s tuhou zimou a ve¾kým snehom. V januári [1948] sa zaèalo s vysahovaním èasti obyvate¾stva do Maïarska. Na základe rozhodnutia mocností museli ako vojnoví zloèinci opusti svoju rodnú zem. Tí, ktorí mali by vysahovaní, dostali bielu kartu, èo znamenalo, že ako neželané osoby musia opusti tento štát. Toto ustanovenie sa v našej obci týkalo viac ako pädesiat rodín. Vysahovalcov odvážali nákladné autá na stanicu so všetkými hnute¾nosami, hovädzím dobytkom, hospodárstvom. Naložili ich do vagónov a odviezli do rôznych oblastí Maïarska. Do žúp Tolna a Baranya, na miesto Švábov, ktorých odtia¾ vysídlili.9
Do vyprázdnených domov sa na jar prisahovali Slováci, naverbovaní z Maïarska, ktorých rôznymi s¾ubmi prilákali k nám. Presídlenci sem prišli z okolia Szarvasu a Békéšskej Èaby. Hovorili íreèitým náreèím z oblasti Nyírség. Slovensky nerozprávali dobre, veï tam, odkia¾ prišli, neboli slovenské školy, tak hovorili len domácim zmiešaným jazykom. V horthyovskom Maïarsku neexistovala výuèba v materinskom jazyku pre národnosti, tak ako tomu bolo za I. Èeskoslovenskej republiky pre maïarský ¾ud a iné národnosti. 10. apríla zavítala do Kameniènej delegácia Slovenského zväzu žien a Živeny, ktorá slovenským presídleným rodinám priniesla rôzne osivo (semená záhradných rastlín), múku, kakao.“10
V èase výmeny obyvate¾stva a po nej, až do roku 1949, v dôsledku bezprávia èeskoslovenských Maïarov v zmysle Benešových dekrétov v Èeskoslovensku neexistovalo vyuèovanie v maïarskom jazyku a úradne bolo zakázané aj používanie maïarského jazyka (Vadkerty 2002). V usadlosti existovala iba slovenská škola, takže slovenské a maïarské deti chodili do školy spolu. Aj pod¾a svedectva obecnej kroniky sa v obci uskutoèòovali podujatia len v slovenskom jazyku.
„4. mája usporiadali v škole ve¾kolepú slávnos na poèes 28. výroèia tragickej smrti generála Milana Rastislava Štefánika. Pred slávnosou sa uskutoènila slávnostná omša v miestnom rímskokatolíckom kostole. Potom richtár Šipula v slávnostnom prejave v škole hovoril o Štefánikovom živote, potom sa porozprávali so Slovákmi o plánoch Slovákov do budúcnosti.11
Tento záznam je pozoruhodný, pretože presídlení Slováci boli evanjelického vierovyznania, napriek tomu sa omša posvätená pamiatke Štefánika konala v rímskokatolíckom kostole. V dedine neskôr v jednom obytnom dome zriadili miestnos, kde raz mesaène chodil vykonáva bohoslužby evanjelický duchovný zo susedného Kolárova, ležiaceho 10 km severne od Kameniènej. V súèasnosti táto prax pre nezáujem veriacich zanikla.
Rovnako k roku 1949 sa vzahuje nasledovný záznam v obecnej kronike:
„V máji oslávili slovenský Deò matiek. Na slávnosti vystúpili žiaci školy, slávnostný prejav mal riadite¾ školy František Odkladal. V tomto roku školská divadelná skupina predviedla dve hry, ktoré naštudovala Jolana Mezeyová.
1. Zlatý kvet z Tatranskej doliny
2. Macocha
Z èistého príjmu vzali deti na výlet do Trenèianskych Teplíc.“12
Presídlené slovenské rodiny vedeli aj po maïarsky, takže komunikácia nebola problémom, ale spoèiatku – z pochopite¾ných príèin – miestni obyvatelia prijímali presídlencov s nedôverou. Keïže v èase presíd¾ovania školy s vyuèovacím jazykom maïarským ešte neexistovali, maïarské a slovenské deti chodili do školy spolu, dostávali sa do bezprostredného styku a približne pol dòa trávili spoloène. Ako o tom svedèí záznam z citovanej kroniky, aj maïarské deti sa zapájali do školských podujatí a divadelných predstavení v slovenskom jazyku, chodili na výlety s demi prisídlených rodín.
V roku 1948 došlo v Èeskoslovensku k prevzatiu moci komunistami, prezidentom sa stal Klement Gottwald.13 V nasledujúcom roku 1949 sa mohli vráti domov aj maïarské rodiny, ktoré boli ešte 11., 12. a 13. decembra 1946 s pracovným cie¾om z Kameniènej vysídlené do Èiech.14 Na jeseò 1949 sa znovu mohli otvori školy s vyuèovacím jazykom maïarským, zaèali vychádza maïarské noviny a bol založený Kultúrny zväz maïarských pracujúcich v Èeskoslovensku – Csemadok. V roku 1950 už slobodne používali maïarský jazyk, takže sa mohli organizova podujatia v maïarskom jazyku. Svedèí o tom aj zápis v obecnej kronike z roku 1950:
„1950… Kultúrne aktivity: Slovenská mládežnícka organizácia 2. februára uviedla veselohru „Posol lásky“. K tomu sa pridružila mládež s materinským jazykom maïarským s komediálnymi jednoaktovkami „Biela sliepka“ (Fehér tyúk) a „Prenasledujú ma ženy“ (Üldöznek a nõk). 10. apríla okresné mobilné kino za ve¾kého záujmu premietlo v miestnosti školy film „Vlèie diery“.15
Pod¾a výpovedí informátorov zriedkakedy dochádzalo k otvoreným konfliktom medzi Maïarmi a Slovákmi, tie sa vyskytovali najmä na taneèných zábavách. V takých prípadoch sa maïarskí mládenci pobili so slovenskými, lebo slovenskí chlapci vzali do tanca maïarské dievèatá, prípadne mali taký úmysel. Konflikt vyvolalo najmä to, keï o dievèa vyzvané do tanca mal záujem aj miestny maïarský mladík.16 Na prípad, že by došlo k bitke v opaènom prípade, keï maïarský chlapec požiadal o tanec slovenské dievèa, sa informátori nepamätajú, hoci mnohokrát sa ani slovenským chlapcom nepáèilo, keï maïarský chlapec vzal do tanca slovenské dievèa.17 Konflikty boli postupne èoraz zriedkavejšie a neskôr vznikali aj zmiešané manželstvá.18
Ve¾ká povodeò na Žitnom ostrove v roku 1965
V roku 1965 bola na Žitnom ostrove nièivá povodeò. V dôsledku nezvyèajne silných a ove¾a èastejších dažïov dosiahla úroveò hladiny Dunaja i Váhu extrémnu výšku. Napriek nad¾udským snahám pri ochrane proti povodniam voda pretrhla hrádzu pri Èíèove, ležiacom 50 km od Kameniènej, a za krátky èas zaplavila ve¾kú èas obcí na Žitnom ostrove, medzi nimi aj Kameniènú (Hegely 1966). V dedine zaèali v noci na 19. júna evakuova obyvate¾ov, deti, ženy a chorých odviezli autobusom do Trnovca nad Váhom a Ve¾kej Maèe, obcí na Matúšovej zemi. Evakuovali vtedy spolu 500 osôb.19 Školopovinné deti z Kameniènej neskôr presahovali do dievèenského internátu v Krnove blízko Ostravy, odkia¾ sa žiaci vrátili domov koncom augusta po ústupe povodòovej vlny. 20 V Kameniènej sa poèas jedného týždòa zrútilo 251 domov,21 ktoré boli postavené z hliny a nepálených tehál, takže nemohli odola nièivej vode. Škoda na nehnute¾nostiach bola vyèíslená na 5 800 000 Kès. 22
S cie¾om obnovy povodòou znièených obcí na Žitnom ostrove, teda aj Kameniènej, zavolali robotníkov z celého Èeskoslovenska. V obecnej kronike sa v súvislosti s tým uvádza:
„Na znovuvýstavbu každej povodòou postihnutej obce sa prihlásili, resp. boli urèené dva patronátne okresy. Patronát nad Kameniènou prevzali okresy Galanta a Pardubice. Zaèiatkom augusta sem prišli politickí a administratívni predstavitelia týchto okresov, aby na mieste dohodli rôzne formy poskytnutia pomoci. Vedenia spomenutých okresov poslali do našej obce urèitú èas svojho okresného stavebného podniku s ve¾kými pracovnými silami i pracovnými strojmi. Pre obyvate¾ov znièenej obce to znamenalo obrovskú pomoc. Okrem toho pomáhali obyvate¾om stavebným materiálom, šatstvom, technickými zariadeniami, ro¾nícke družstvá pomohli krmovinami. Na vypracovanie stavebnej dokumentácie a odhad škôd bol vytvorený inžiniersky úrad. Vedúcim úradu bol Ing. Krèula. Úrad, ktorý pozostával z viacerých kancelárií, bol umiestnený v baraku, postavenom na ornej pôde za budovou miestneho národného výboru. Stavebné organizácie patronátnych okresov pris¾úbili, že ešte predtým, než nadíde zima, pre každú rodinu upravia aspoò jednu miestnos, aby sa rodiny mali kde utiahnu pred zimou. Výstavba sa zaèala a pokraèovala s mimoriadnym elánom…“23
Tým, že do obce prišla väèšia skupina robotníkov z Èiech, maïarské a slovenské obyvate¾stvo usadlosti sa poèas viacerých mesiacov dostávalo do bezprostredného styku s ¾uïmi, patriacimi k tretej národnosti – s Èechmi, ktorí prišli z Pardubického okresu.
Tragédia dvoch dievèat z Kameniènej
So spomenutou povodòou súvisí aj tragédia pripomínaná pomníkom jej dvoch obetí, o ktorom som sa zmienila v úvode tejto štúdie.
Pod¾a spomienok informátorov dve priate¾ky, 21-roèná Magda a 22-roèná Marienka, sa v spoloènosti robotníkov z Pardubíc prechádzali po hlavnej ceste spájajúcej Komárno s Kameniènou. Keï vošli do zákruty, kvôli nepozornosti opitého vodièa autožeriavu, ktorý tadia¾ prechádzal ve¾kou rýchlosou, ich železná konštrukcia žeriavu auta ovalila, vlastne ich zrazila. Vodiè išiel ïalej, hoci 21-roèná Magda a èeský robotník Jozef Dziura zostali na mieste màtvi. Marienka ešte žila, keï prišla sanitka, ale cestou do komáròanskej nemocnice vážnym zraneniam aj ona pod¾ahla. Vodièa polícia neskôr chytila a súd ho odsúdil na sedem rokov väzenia. Tragickú udalos zachytili aj v obecnej kronike, v súvislosti s òou si môžeme preèíta trochu lyricky ladený záznam:
„3. júla 1966 veèer o 8. hodine sa stala v Kameniènej smutná udalos, ktorá otriasla obyvate¾mi obce. Magda Bedecsová, nar. 19. novembra 1945 a Mária Hornyáková,24 nar. 23. marca 1944, dve mladé dievèatá, dobré priate¾ky sa po celodennej práci vybrali na veèernú prechádzku. Za miesto svojej prechádzky si vybrali hradskú na hrádzi pred Telepsorom. K dievèatám sa pripojil brigádnik Jozef Dziura, ktorý bol jedným z pardubických brigádnikov. Dziura utekal pred zadymenou atmosférou krèmy a namiesto toho si chcel spoji príjemnú prechádzku s veselým džavotaním dvoch mladých dievèat. Na prechádzku si zvolili pravú stranu cesty a ich veselý, dôverný, úprimný rozhovor obèas vyplnil úsmev, chichot èi hlasný smiech. V takej veselej nálade ani na chví¾u nepomysleli na to, že ich môže stihnú nebezpeèenstvo. Možno práve rozprávali svoj najsladší denný zážitok a veselo sa pritom smiali, keï zozadu poèuli ažký hrmot auta. Dozadu sa nepozreli, lebo boli presvedèení, že používajú okraj vozovky a všetci traja sú pre šoféra dos ve¾kým terèom a obíde ich. – Lenže, za volantom nesedel èlovek, ale opitá smr, ktorá bez pardónu zbiera svoje obete. – Vodiè nevyboèil zo smeru jazdy, obrovská 10-tonová Tatra sa plnou rýchlosou rútila na troch mladých ¾udí. Zrazila ich a uháòala ïalej, zanechajúc svoje obete ich osudu. Magda Bedecsová a Jozef Dziura boli na mieste màtvi. Máriu Hornyákovú v kritickom stave odviezli do nemocnice. V nemocnici ešte v ten deò skonala.25 Smrte¾ná nehoda si vyžiadala životy troch mladých ¾udí. Opitého vodièa èlenovia cestnej polície (žandári) chytili v Hadovciach.26 Súd ho uznal vinným z usmrtenia, spôsobeného nedbanlivosou odsúdil ho na 7 rokov väzenia. Trest je slabý, raz-dva sa skonèí, ale 3 mladí ¾udia sa už do života nevrátia. Ty neznámy èitate¾, ktorý èítaš tieto riadky, „In memoriam“ zastav sa na minútu a zatvor si do srdca tento smutný príbeh.“27
Ani jedno zo zosnulých dievèat nežilo v úplnej rodine, Magdu Bedecsovú vychovala stará mama, lebo jej matka skoro zomrela a otec sa nevrátil z druhej svetovej vojny. Marienke Horòákovej žila už len mama, otec jej zomrel takmer rok pred tragickou nehodou.
Pod¾a posledného sèítania ¾udu z roku 1950, uskutoèneného pred povodòou v roku 1965, mala Kamenièná spolu s usadlosami, ktoré k nej patrili, 3097 obyvate¾ov, z toho 2782 bolo Maïarov, 297 Slovákov.28 Pod¾a vierovyznania bol pomer podobný, presídlenci boli totiž evanjelici, miestni obyvatelia rímskokatolíci. V súvislosti s náboženskou praxou nachádzame v obecnej kronike nasledovný záznam, vzahujúci sa na rok 1953: „Obyvatelia Kameniènej sú v 80 %-ách rímskokatolíckeho vierovyznania. Ostatní sú prevažne evanjelici. ¼ud je veriaci – najmä starší ¾udia – preto uzatváranie manželstiev, krstiny a pohreby sa konajú s cirkevnou ceremóniou.“29 Dievèatá, ktoré tragicky zahynuli, mali tiež cirkevný pohreb, Marienku pochovával evanjelický kòaz z Kolárova, Magdu miestny katolícky farár. Evanjelický kòaz uskutoènil obrad v slovenskom a maïarskom jazyku, katolícky farár v maïarskom jazyku. Dievèatá pochovávali z obradnej siene v starom cintoríne, kam ich pozostatky doviezli z Komárna asi hodinu pred pohrebom a obe rakvy položili ved¾a seba. Bdenie teda nebolo. Pod¾a súhlasného tvrdenia informátorov tento zvyk zanikol v obci už v polovici 20. storoèia. Obe dievèatá boli obleèené do ružových šiat a mali na sebe závoj. Rakvy niesli mládenci, ktorí mali na prsiach krížom pripnuté biele stuhy, dievèatá niesli kytice kvetov. Spomienky informátorov na to, èi dievèatá boli v bielych šatách alebo nie, sa líšia, a nezhodnú sa ani na tom, èi dievèatá kráèali ved¾a mládencov nesúcich rakvy, èiže èi usporiadali slobodným dievèatám symbolickú svadbu, alebo èi bol súèasou pohrebu tomu podobný zvykový prvok. Keïže z pohrebu neboli vyhotovené fotografie, dnes už nevieme podoprie ani jedno tvrdenie. Je škoda, že ani v obecnej kronike nie je zmienka o tomto pohrebe, napriek tomu, že podrobne opísala okolnosti nehody. Pretože väèšina informátorov skôr podopiera než pochybuje o prítomnosti zvyku a všetci sa zhodujú aj v tom, že chlapci hodili biele stuhy, ktoré mali prekrížené na prsiach, ako aj dievèatá svoje kytice kvetov na truhlu do hrobu, právom môžeme predpoklada, že je to akýsi variant symbolickej svadby, resp. jej jednotlivé prvky predstavovali súèas pohrebného obradu. Pod¾a informátorov slovenské a maïarské dievèatá ani chlapci netvorili zvláštne skupiny, podobne ako ani ostatní slovenskí a maïarskí úèastníci obradu, teda v súvislosti s pohrebom nemôžeme hovori ani o národnostnom, ani o religióznom rozdelení èi zoskupení. Svetlé rakvy oboch dievèat uložili ved¾a seba do hrobovej jamy, vykopanej pre dve rakvy. Evanjelièka Marienka sa dostala na pravú stranu hrobu, èo nebolo náhodné, ale dopredu rozhodnutý fakt. Hrob oboch dievèat totiž zámerne vykopali ved¾a hrobu Marienkinho otca, ktorý leží na pomedzí evanjelickej a katolíckej èasti cintorína. V obci sa vytvoril zvyk, že slovenskí evanjelici sa pochovávali do pravého rohu juhovýchodnej èasti starého cintorína. Náklady na pomník z bieleho mramoru, ktorý bol postavený nieko¾ko mesiacov po pohrebe, hradil stavebný podnik, ktorého zamestnancom bol vodiè odsúdený za nehodu. O hrob sa v súèasnosti stará staršia sestra Marienky Horòákovej, Judita Žilinská, rod. Horòáková, nar. v roku 1938, na majeri Telpis pri Békešskej Èabe. Príbuzná Magdy Bedecsovej, jej stará mama, ktorá ju vychovávala, už dávno nie je medzi živými. V súvislosti so zvonením treba poznamena, že evanjelici nemajú samostatný zvon, aj za evanjelických zosnulých sa zvoní v katolíckom kostole.
Zveènenie pamiatky povodne z roku 1965 v dedine
pre budúce pokolenia
V obci uchovávajú pamiatku na povodeò dve ulice a jedna pamätná tabu¾a. Dve ulice pomenovali pod¾a dvoch miest, ktoré sa zúèastnili na obnove obce – Pardubice a Galanta – na Pardubickú a Galantskú ulicu. V súvislosti s tým do obecnej kroniky zaznamenali nasledovné:
„Poèas obnovy vzniklo nieko¾ko nových ulíc. Obec chcela postavi pamiatku dvom patronátnym okresom tým, že jednu ulicu nazvali Galantskou a jednu Pardubickou.“ 30 „Rada MNV na svojom mimoriadnom zasadnutí 18. mája uznesením è. 71/1966 aj oficiálne schválila názvy jednotlivých ulíc.“31
Po dokonèení prác na znovuvýstavbe obce slávnostne umiestnili dvojjazyènú, slovensko-maïarskú pamätnú dosku na prieèelí budovy MNV.32 O tejto udalosti sa v obecnej kronike doèítame:
„V novembri podniky patronátnych okresov ukonèili prácu. Menované podniky odovzdali, MNV prevzalo vykonanú prácu. Po ukonèení nasledoval slávnostný akt. Pardubický a Galantský okres na pamiatku obnovy obce umiestnili pamätnú tabu¾u na prieèelí budovy miestneho národného výboru. Pamätnú dosku slávnostne odhalili 17. novembra 1966. Na tejto slávnosti vedenie MNV hodnotilo obetavú prácu patronátnych podnikov a 32 zaslúžilým pracovníkom, vedúcim brigád, kolektívom a 30-im podnikom, JRD a ŠM odovzdal vyznamenanie „Pochvalné uznanie“.“33
Na pamätnej doske štvorcového tvaru z tmavosivého mramoru, umiestnenej na prieèelí budovy MNV je nápis:
KAMENIÈNÁ
GALANTA PARDUBICE
V r. 1965 bola obec KAMENIÈNÁ povodòou takmer
znièená. Na jej znovuvýstavbe sa zúèastnili spolu s miestnymi
obèanmi aj pracujúci galantského a pardubického okresu.
Táto skutoènos bude navždy symbolom bratstva národov
a národností v ÈSSR.
1965-ben KAMENIÈNÁ községet az árvíz csaknem
teljesen megsemmisítette. Újjáépítésén résztvettek46 a helyi
polgárokon kívül a galántai és a pardubicei járás dolgozói.
Legyen az újjáépült község a CsSZK népei testvériségének
örök szimbóluma.
17. novembra 1966.
4. Pamätná tabu¾a na budove Obecného úradu v Kameniènej na pamiatku povodne a pomáhajúcich pravovníkov pri znovuvýstavbe obce z okresu Galanta a Pardubice (foto: Ilona L. Juhász 2009)
Záver
Na základe uvedených skutoèností sa potvrdilo, aký význam má z h¾adiska dejín obce pomník s fotografiami dvoch mladých dievèat. V priebehu opisu tragédie oboch dievèat sa pred nami v podstate odkrývajú dve rozhodujúce udalosti dejín obce: výmena obyvate¾stva v rokoch 1946 – 1948, a najmä povodeò v roku 1965, ako aj následná znovuvýstavba obce, v neposlednom rade môžeme získa obraz aj o spolužití Slovákov a Maïarov, o pohrebných zvykoch a s nimi spojenými interetnickými súvislosami. Pomník s fotografiami teda – aj keï sprostredkovane – môže by uchovávate¾om a sprostredkujúcim médiom histórie jednej obce, èasto nielen v lokálnom, ale aj v ove¾a širšom kontexte. Dá sa azda poveda, že spåòa aj funkciu urèitého pamätníka. V našom prípade má taký istý význam ako pamätná doska na budove obecného úradu, resp. ako Galantská a Pardubická ulica, ktoré zveènili mená miest, odkia¾ prišli robotníci, pomáhajúci pri obnovení obce po povodni.
Výskum fotografií pomníkov na cintorínoch pod¾a nášho názoru skrýva v sebe mnoho možností. Z Kameniènej by sme mohli uvies aj viac príkladov, veï na tom istom cintoríne, len nieko¾ko metrov od hrobu dvoch dievèat, sa nachádza pomník so spoloènou fotografiou mladého dievèaa a chlapca v porcelánovej obrube, ktorý vypovedá o inej miestnej tragédii. Samovražda dvoch mladých ¾udí s rôznymi priezviskami je dôsledkom udalostí s iným pozadím, iných spojitostí, medzi¾udských vzahov, iných tabu. To je však už ïalší príbeh, presahujúci rámec tohto príspevku, vyžadujúci samostatnú analýzu prípadu. Príkladov by sme teda mohli uvies dos, z mnohých by sme mohli vyzdvihnú napríklad fotografiu s vyobrazením furmanských gazdov, držiacich v ruke zástavu, nachádzajúcu sa na dekoratívnom ståpovom pomníku z èierneho mramoru na kalvínskom cintoríne v Komárne, okresnom sídle v susedstve Kameniènej, ktorý môže by základom, podnetom ïalšieho rozvetveného výskumu (viï L. Juhász 2004, 127). Fotografia na cintoríne teda môže slúži ako základ pre výskum, rovnako ako predmet v múzejnej zbierke.
A teátrális körmenettől a kimerevített teátrumig
Kálvária-együttesek a Kisalföld szlovákiai részén
1. Kutatástörténeti vázlat
A vizsgált terület, tehát a mai Szlovákia 1918 előtt a történeti Magyarország része volt, s nagyjából Felső-Magyarországnak felelt meg. Ebből is adódóan, a téma iránt mind a magyar, mind a szlovák kutatás érdeklődést tanúsított és tanúsít. Előadásomnak1 nem lehet most célja egy részletes kutatástörténet fölvázolása. Egy módszertani kérdés hangsúlyozása után mindössze néhány jelentősebb eredményre szeretném felhívni a figyelmet.
A kálváriakutatás nem önálló tudományos diszciplína, időről időre építészek, művészettörténészek, etnológusok és vallástörténészek, műemlékes szakemberek és művelődéstörténészek szólnak hozzá a témához, miközben mindegyik diszciplínának a perifériáján helyezkedik el. Ily módon a kálváriakutatás interdiszciplináris megközelítést igényel, forrásanyaga pedig igen sokrétű és változó színvonalú.
A korai kálváriatörténeteket leszámítva, amelyek egy-egy konkrét kálvária építési történetét mondják el (pl. Selmecbánya: Hidvéghy 1901; Eperjes: Wick 1919; Kassa: Wick 1927; Deutschproben: Richter 1935 stb.), a téma iránti érdeklődés a szlovák(iai) kutatók körében inkább a második világháború után (s azon belül is főleg az 1989-es rendszerváltás követően), elsősorban művészettörténeti és műemlékvédelmi szempontok szerint realizálódott. A műemlékvédelmi szakemberek a művészettörténetileg értékes kálvária-együtteseket dokumentálták, írták le. Az ún. varallói kezdeményezés nyomán (vö. Szilágyi 2004) Marián Èièo és munkatársai, a Szlovák Műemlékvédelmi Hivatal munkaprogramjában Szlovákia összes kálváriájának a számbavételét tűzték ki célul és részben végezték el. Nagyszabású munkálataik eredménye egyrészt az európai kálvária-atlasz Szlovákiát bemutató fejezetében (Atlante 2001, 165–171), másrészt egy adatgazdag, és alapvetően megbízható szlovákiai kálvária-monográfiában realizálódott (Èièo–Kalinová–Paulusová 2002). A valóban európai színvonalú szintézis két nagyobb egységből tevődik össze. A szerzők először a kálvária-kutatás rövid áttekintését, a kálvária-együttesek megjelenésének, építésének a történetét, azok vallási és kultúrtörténeti összefüggéseit, a megformálás milyenségét, történeti alakulásait, változásait, valamint az ikonográfiai és funkcionális kérdéseket taglalják. A kötet gerincét egy gazdagon adatolt katalógus képezi, amelyben 113 település kálváriája kerül tárgyalásra (a bemutatott kálváriák száma azonban ennél több, hiszen néhány településen több kálvária is található). Az egyes „szócikkek” egységes felépítésűek, így jól használhatóak. Először a település alapinformációt kapja az olvasó (történeti – magyar, német, esetleg latin, régies szlovák – településmegnevezések, mai járás, püspökség, rövid jellemzés, datálás, megjegyzések). Ezt követi az objektum részletesebb (sokszor több oldalas) leírása, jegyzetekkel, csatlakozó irodalommal. A deskripciót archív fotók és mai felvételek, olykor régi metszetek egészítik ki. A könyv összeállítóinak igényességét jelzi, hogy a viszonylag nagy számban közölt magyar nyelvű feliratok gyakorlatilag hibátlanul vannak leírva, fordításaik jók, erősen támaszkodnak a régi és mai magyar és német irodalomra is. A kötetet hely- és személynévmutató, valamint részletes német és angol nyelvű összefoglalás teszi teljessé. A könyvhöz csatlakozik egy kiemelhető térkép is, ahol a katalógusban szereplő kálváriákon túlmenően, a szerzők által számon tartott, már elpusztult vagy kevésbé adatolt objektumok is föl vannak tüntetve. A kötetben közreadott kálvária-együttesek száma – ennek a kötet összeállítói is tudatában vannak! – természetesen még gyarapítható. Elsősorban a kisebb, kevésbé frekventált helyeken található kálváriák maradtak ki a jegyzékből.
A magyar kutatók közül legalább a közelmúltban elhunyt Szilágyi István (1938–2005) nevét kell megemlíteni2, aki elsősorban építészként foglalkozott a kálváriák kárpát-medencei problematikájával, azok építészet, történeti (Szilágyi 1997b) és liturgiai, távolabbról etnológiai kérdéseivel (Szilágyi 1990), és több, a mai Szlovákia területén található kálváriáról, azok valamely részletkérdéseiről alapozó jellegű tanulmányt adott közre (Pozsony: Szilágyi 2000; Selmecbánya: Szilágyi 2006. A szentlépcső kérdéseihez: Szilágyi 1992b. Vö. Èièo 2000).
A Szlovák Műemlékvédelmi Hivatal tevékenységétől függetlenül, vele párhuzamosan zajlott/zajlik a Fórum Intézet komáromi Etnológiai Központja keretei között 1997-ben létrehozott Szakrális Kisemlék Archívum dokumentációs aktivitása (Juhász–Liszka 2006; Juhász–Liszka 2006). Amíg az előbbi intézmény elsősorban a művészeti, műemléki, s részben (jóval kisebb mértékben) a (kultúr)történeti szempontokat helyezi előtérbe, addig a Szakrális Kisemlék Archívum inkább néprajzi, etnológiai aspektusok alapján végzi a dokumentálást. Ebben az esetben tehát magának az objektumnak a formai bemutatásán (rajz, fénykép, leírás) túlmenően, rendkívül fontos szerepet kap a kapcsolódó folklóranyagnak a számbavétele (a vizsgált objektummal kapcsolatos eredettörténetek, -mondák, a kapcsolódó rítusok, kultusz stb.). Ily módon a két kezdeményezés tehát nem zárja ki, hanem sokkal inkább kiegészíti egymást. Ismétlem: az egyik elsősorban a formai, művészeti és történeti, a másik pedig inkább funkcionális, kultúrhistóriai, etnológiai aspektusból vizsgálja tárgyát.
A következőkben, miközben természetesen a szlovák kálvária-monográfiát is használtam, és hivatkozni is fogok rá, alapvetően a komáromi Szakrális Kisemlék Archívum adatbázisára támaszkodva mutatom be a most kijelölt kutatási terület kálvária-anyagát.
2. A kálvária-együttesek keletkezési folyamata a kutatott térségben
2.1. Terminológia és tipológia
A szakkutatás általában megkülönbözteti egymástól a keresztút és a kálvária kifejezéseket. Az előbbi alatt azt az ájtatossági formát szokták érteni, melyet a hívek Jézus kínszenvedéseinek az emlékére jelképesen végigjárnak (vö. Diós 2001b, 662; Läpple 1996, 138–141). Keresztút alatt a keresztúti ájtatosság helye, a templomban kiállított képek vagy szabad téren felállított stációk is értendőek (Èièo–Kalinová–Paulusová 2002, 9). Van olyan elképzelés is, ami szerint a keresztút a Krisztus kínszenvedéseinek tizennégy stációját jelenti, amely a kálváriával (Krisztus és a két lator keresztjével) zárul (Diós 2001b, 662–663). Szilágyi István részben ezekkel a véleményekkel szemben különbözteti meg a zárt helyen (pl. templombelsőben) elhelyezett képsorozatokat (ezeket keresztútnak nevezi) a jeruzsálemi via dolorosa szabadtéri, miniatűr és igen gyakran erősen leegyszerűsített másolataitól, amiket viszont kálváriának mond. A keresztrefeszítés jelenetét ábrázoló műalkotásokat, amelyeket a köznyelv igen gyakran szintén kálváriának nevez, Szilágyi – „mivel Krisztus szenvedéstörténetének csupán egy meghatározott mozzanatát mutatják be, statikus állapotban” – kálváriajelenetnek mond (Szilágyi 1980, 9).
Véleményem szerint történetileg, tipológiailag és funkcionálisan is logikusabb (és magam a továbbiakban ezt a terminológiát is követem majd), ha a szenvedéstörténet stációk formájában megjelenített állomásait (lett légyenek azok templombelsőben vagy a szabadban) keresztútnak, magát a három keresztet, esetleges kísérőszobrokkal egyetemben (amelyek történetileg is a Golgotán, tehát a Kálvárián álltak) kálváriának, az egész együttest (esetleg Szentsír kápolnával, szentlépcsővel stb.) pedig kálvária-együttesnek mondjuk.
2.2. A kezdetek
Amennyiben a kálvária-együttesek problematikáját a jelen tanácskozás tematikája, a népi színjátszás szemszögéből vizsgáljuk, akkor két megközelítési mód kínálkozik. Egyrészt a kálváriák önmagukban amolyan kimerevített színházat képviselnek. Jézus kínszenvedésének a bibliai (és persze nemcsak a bibliai, hanem nagyrészt az apokrif iratokból tradálódott) jelenetei statikus (és mégis mozgalmas) képekben jelenítődnek meg. A passiót a hívők tehát nem azáltal élik át, hogy eljátsszák Krisztus kínszenvedésének egyes jeleneteit, állomásait, hanem a fára festett, kőbe vésett, illetve egyéb módon és eszközökkel megjelenített eseménysoron végighaladva, az egyes állomásoknál, stációknál megállva: imádkozva, ájtatoskodva, elmélkedve. A színház kiben-kiben, a kiállított képek hathatós segítségével és ráhatásával belül játszódik le. A kálvária ebben az esetben (leegyszerűsítve) amolyan Biblia pauperum szerepkört tölt be, hiszen anélkül, hogy olvasniuk kellett volna, a képek segítségével a hívek megismerkedtek Jézus szenvedéstörténetével3.
Másrészt a keresztút megjelenítéséhez eredendően különféle dramatikus és féldramatikus cselekménysorok is kapcsolódhatnak. Főleg a latin országokban, tudjuk, a nagypénteki körmenet során a résztvevők (azok egy része) ma is végigcsinálja Krisztus kínszenvedéseinek az útvonalát. Kelet-Közép Európában ennek szintén megvoltak a maguk középkori, illetve a későbbi, barokk hagyományai. Dankó József kutatásaiból tudjuk (Dankó 1871), hogy azok az egyházi szertartások, amelyekből a nyugat-európai (német, francia stb.) misztériumjátékok keletkeztek, a 13. századi Magyarországon is ismertek voltak. Ábel Jenő, Bártfa színháztörténetének kezdeteit vizsgálva, Gustav Milchsack tanulmányára (Milchsack 1880) hivatkozva megállapítja, hogy a nyugati népek latin misztériumjátéka a 11. századtól négy mondatból állott, amely alapvetően megegyezett a Pray-kódex misekönyvében található, nem sokkal 1228 előtt a Pozsony megyei deáki egyházközség számára készült szöveggel: „E szerint húsvét vasárnap reggelén a hajnali mise alatt (…) az egész celebráló papság keresztekkel, gyertyákkal és tömjénfüstölőkkel ünnepélyes menetben a szent sírhoz vonult, hol két diaconus angyali öltözetben ezen kérdéssel fogadta őket: (…) Kit kerestek a sírban ó Krisztus hívei? A processio, mely a három Máriát képviseli, azt feleli: (…) A Názáreti Jézust. Erre az egyik diaconus: (…) Nincs itt, föltámadt. Azután: (…) Jöjjetek és nézzétek meg a helyet. Amazok pedig odalépnek a szent sírhoz, meggyőződnek arról, hogy az Üdvözítő valóban föltámadt, és azután visszafordulnak a kórus felé, megmutatják a verítéktörlőt, melyet az imént magukhoz vettek, és azt éneklik, hogy (…) Az Úr feltámadt sírjából…” (Ábel 1884, 33). Mivel nem feladatom most a magyar misztérium-játékok eredetének a vizsgálata, csupán arra szeretnék rámutatni, hogy az első magyar nyelvű passiójáték a 16. század első negyedére tehető (Ipolyi 1858, 351. Vö. Dömötör 1936; Dömötör 1938).
Jánosi Gyula leírásából tudjuk, hogy a barokk kori bűnbánati körmeneteken (supplicatio de poenitentia) is Jézus kínszenvedéseinek az átélését kísérelték meg a szereplők. Ezek során „töviskoronák, óriási keresztek, láncok, kötelek, kövek, bűnbánati ruhák és az önsanyargatásnak annyi eszköze jelenik meg előttünk, amennyit az erősen érzelmes lélekből fakadó bűnbánat ki tud magának találni. A bűnbánat fokozására még sok helyen hozzájárult a trombiták harsogása, a dobverés tompa pergése…” (Jánosi 1935, 38). Ezek a missziókhoz kapcsolódó dramatikus játékok vagy inkább felvonulások a katolikus (és nem-katolikus!) hívők körében is nagy népszerűségnek örvendhettek, noha a protestáns prédikátorok folyamatosan ostorozták a katolikus teatralitásokat. Erre vallanak egy protestáns prédikátor 1669-bó származó szavai, midőn a katolikus egyháztól való elszakadás okait fejtegeti: „Idevaló a többi között – úgymond – a Christus szenvedésének és halálának játékos komediára való fordítása, a mely Jézus Christust bosszantó szokást esztendőnként a pápistáknál szemünkkel tapasztalunk” (idézi Nagy 1901, 46). Egy közelebbről nem lokalizált szlovák bűnbánati körmenet alkalmával a menet élén a misszionárius haladt, fején töviskoronával, nyakáról kötél lógott, s még láncokkal is meg volt terhelve. Az őt követő gyerekek, legények, felnőtt férfiak mind töviskoronával a fejükön, a felnőttek egyéb kínzóeszközökkel is megterhelve következtek. A sor végén a nők haladtak, szintén töviskoronával a fejükön, arcukat egy kendővel letakarva. Az adat közreadója, Jánosi Gyula feltételezi, hogy ez a kendő megfelelhetett a sok helyen szokásos bűnbánati ruhának, ami egy lenvászon kendő volt, amelyen kis mezőkben Krisztus szenvedéseinek egyes állomásai (!) voltak ábrázolva (Jánosi 1935, 38). Selmecbányán egy 1745-ös körmenet alkalmával a misszionárius papot a városi zenészek követték, akik gyászdalokat játszottak. őt négy előkelő hajadon követte feketébe öltözve, s kezükben egy letakart feszületet vittek. Ezután a helyi jezsuita rendfőnök következett, fején töviskoronával. A menetet a többi jezsuita, a plébános, a városi tanács tagjai, illetve a nép zárta. „A látványtól elámult másvallásúak némán nézik, noha a prédikátor 8 napon keresztül arról beszélt nekik, hogy a katolikus bűnbánat (t.i. ez a külsőkben is erősen megnyilatkozó bűnbánat) nem más, mint esztelenség” (Jánosi 1935, 39). Trencsénben a menet élén haladó plébános bűnbánati ruhába öltözve, töviskoszorúval a fején, kötéllel a nyakában haladt, s kezében hordozható kálváriát vitt. A hordozható kálváriák megjelenése más felső-magyarországi helyekről is adatolható (Jánosi 1935, 39).
Ezek a passió-játékok, nagypénteki vezeklő felvonulások, teátrális körmenetek forrásaink alapján többnyire még nem az épített kálváriákhoz kapcsolódtak. Úgy tűnik inkább, hogy a kálváriák megépítésével, azok fokozatos elterjedésével ezek a teátrális passiók és misztériumjátékok fokozatosan elveszítették korábbi vonzerejüket, és szerepüket a keresztúti ájtatosságok vették át. Talán éppen ezért a hagyományos néprajzi módszerekkel elérhető korban (tehát a 19. század második felétől) ennek a misztérium-hagyománynak a vizsgált térségben már csak „megszelídült” vallási körmenetekben realizálódott maradványai figyelhetőek meg.
2.3. Kálvária-együttesek a Kisalföld szlovákiai részén
Köztudott, hogy az első kálvária-együtteseket, jeruzsálemi mintára a 15. században építették Európában (Spanyolország, Itália). Közép-Európába voltaképpen az ellenreformáció időszakában került és terjedt el. Noha a közhiedelem szerint az első terjesztői a ferencesek (akik 1342 óta a Szentföld őrei voltak), igazi meghonosítói, legalábbis a mai Szlovákia területén (tehát nagyjából a történeti Felső-Magyarországon) a jezsuiták voltak. A ferencesek igaz ugyan, hogy pápai engedéllyel terjeszthették a keresztúti ájtatosságot, de az egyes stációk képeit a kezdeti időszakban csak a templomok belsejében helyezték el. A történeti Magyarország első kálváriája Nagyszombatban készült 1647-ben. A további kálváriaépítmények is kezdetben elsősorban a korabeli Felső-Magyarország területére koncentrálódtak (1665: Besztercebánya; 1696: Pozsony; 1702: Léva; 1721: Eperjes; 1737: Kassa; 1744: Selmecbánya stb.). A gazdag, igen gyakran főúri finanszírozással létrehozott kálváriákhoz a 19. század második felétől csatlakoztak az igénytelenebb, rendesen közadakozásból (vagy éppenséggel egy-egy gazdagabb helyi birtokos adományából) létrehozott falusi kálvária-együttesek. Némelyikük felszentelésének körülményeiről viszonylag gazdag forrásanyag áll rendelkezésünkre. Ilyen például az 1860-ban felszentelt udvardi (Majer 1860), vagy az 1867-ben felszentelt bacsfa-szentantali kálvária (Bölcskey 1930), másokról legfeljebb a szájhagyomány és a megmaradt emlékanyag tájékoztat. Napjainkban is épülnek szabadtéri keresztutak (Kéménd), illetve kálvária-együttesek.
Mindenképpen figyelemre méltó a 2002-ben felszentelt ímelyi kálvária-együttes, amely közadakozásból a templomkertben épült, s ma is gazdag kultusz színhelye. A tűzzománc domborműveket egy helyi festő készítette ingyen, s előállításukat is ingyen végezték. Magukat a beton stációkat a helyi földműves szövetkezetben készítették. Szeptember 14-én, a Szentkereszt felmagasztalásának ünnepén szentelték fel, azóta az a kálváriabúcsú napja, amikor keresztúti ájtatosságot is végeznek A faluban működő Rózsafüzér Társulat a nagyböjt ideje alatt minden szerdán és pénteken keresztúti ájtatosságot végez a kálvárián. Maga a kálvária-együttes tizenöt stációból áll, abból a 12., Krisztus keresztre feszítése, maga a mesterséges dombra állított kálvária-kereszt. A 15. stáció pedig, atipikus módon Krisztus feltámadását jeleníti meg.
Térségünkben a korábbi ferences hagyományokat követve, a 18. században elismert, zömében tizennégy stációs keresztutakkal találkozunk. Ezt olykor a rózsafüzér-stációs kálváriák mintájára (vö. Szilágyi 1990) kiegészíthetik a Mária hét fájdalmát, illetve Mária hét örömét ábrázoló stációk (pl. Kürt–Cigléd). Köbölkúton is tizennégy, számozott stáció áll a kálváriadombon, miközben az első előtt egy, számozatlan, ám a stációkkal építészetileg megegyező objektum található. A helyi hagyomány szerint, mivel a körmenetek rendesen a templomi oltár elől indultak (ahol a hívők egy előkészítő imát mondtak el), itt viszont messze volt a templom, ez az építmény ezt helyettesítette (vö. Stampay 1943, 276).
A keresztúti ájtatosság gyakorlatának, noha ezt különféle ima- és énekeskönyvek rögzítették, egymástól részben eltérő variánsai alakultak ki. Ezek összehasonlító vizsgálata, tudomásom szerint nemzetközi és regionális szinten sem valósult még meg. Ezeknek az imakönyveknek egyrészt egymással, másrészt a korábbi passiójátékokkal, illetve a kálvária-együttesek képprogramjaival való egybevetése sok tanulsággal szolgálhat. Példaként említem a komáromi születésű Áts Benjámin népszerű, Arany korona néven ismert, több kiadást (köztük két szlovákot) is megért énekes- és imádságos könyvét (vö. Áts 1855; Áts 1860). Ennek ötödik része a Keresztútjárásnak módja címet viseli. A keresztút egyes stációit mozgalmas rézmetszetek jelenítik meg a bal oldalon (7. kép). A vele szembeni, jobb oldali lapon pedig annak leírása, a kapcsolódó imák és énekek szövege olvasható. Példaként lássuk a VI. stációt, amelyik egy apokrif történetnek, Veronika kendőjének a bemutatása. A szöveg a „történeti tények” bemutatásával kezdődik: „Ezen hatodik Stáczió jelenti a helyet, melyen a jószivű Veronika asszony a keresztet hordozó Krisztusnak vérbe borult szent arczáját látván, szánakodásból keszkenőjét oda nyujtja neki, melylyel megtörülvén magát Jézus, az ő sebekkel rakott orczájának eleven képét rajta hagyta.” Ezt az erkölcsi tanulság levonása követi: „Gondold meg itt ájtatos lélek, ezen asszonynak gyengéd ájtatosságát, és ellenben lásd a te szivednek keménységét, a ki nem hogy szánakodnál a te Jézusodon, hanem inkább naponként bemocskolod szent orczáját bűneiddel, mondj ezért ellene kegyetlenségednek…” (Áts 1855) És így tovább. Nem lehet itt nem észrevenni a korábbi bűnbánati körmenetek önsanyargató, önkorbácsoló hangulatát, amely azonban már, „megszelídült formában“ az imakönyvek lapjaira húzódott vissza.
4. Összefoglalás
Összefoglalásként elmondhatjuk, hogy Kelet-Közép-Európa kálvária-együttesei, amellett, hogy a jeruzsálemi zarándoklatot váltották ki, azt helyettesítették, egyszersmind a népi teatralitás visszatükrözői is. A középkori passiójátékok egyes elemei az ellenreformáció korában elsősorban bűnbánati körmenetek formájában maradtak fönn, majd a kálvária-együttesek, amolyan kimerevített teátrum (vagy ha úgy tetszik: Biblia pauperum) formájában közvetítették Jézus kínszenvedésének történetét a nép felé. Ehhez erőteljes támogatást kaptak a 19. században már mindenképpen közkézen forgó ima- és énekeskönyvekből is.
Irodalom
Atlante dei Sacri Monti, Calvari e Complessi devozionali europei. Atlas of Holy Mountains, Calvaries and devotional Complexes in Europe. Novara 2001
Ábel Jenő
1884 Színügy Bártfán a XV. és XVI. században. Századok 18, 22–51. p.
Áts Benjamin
1855 A hétfájdalmú bold. szűz Mária nyomait követőknek mennybe vezető arany koronája, az az: A mennyei fényességel ragyogó Isten szent anyjához ébresztő imádságos és énekes könyv. Pest: Bucsánszky Alajos.
1860 Malá Zlatá Koruna Nasledowatelow prikladných sslapajow Sedembolstnéj Blah. Panny Marii tojest: k swätéj Matke Božej powzbudzujúca Modliaca a pesòowá kniha… Pesst: Aloys Bucánsky.
Bálint Sándor
19893 Karácsony, húsvét, pünkösd. A nagyünnepek hazai és közép-európai hagyományvilágából. Budapest: Szent István Társulat.
Biblia pauperum
1966 Biblia pauperum. Az esztergomi Főszékesegyházi Könyvtár negyvenlapos Blockbuch Biblia pauperuma. A tanulmányt, a jegyzeteket és a képaláírásokat írta Soltész Zoltánné. Budapest: Magyar Helikon.
Botík, Ján
2007 Etnická história Slovenska. K problematike etnicity, etnickej identity, multietnického Slovenska a zahranièných Slovákov. Bratislava: Lúè.
Bölcskey Ödön
1930 A szentantali ferencrendi kolostor és kegyhely története. Somorja: k.n.
Èièo, Marián – Kalinová, Michaela – Paulusová, Silvia
2002 Kalvárie a Krížové cesty na Slovensku. Bratislava: Pamiatkový ústav.
Danczi Lajos
1999 Cigléd kegyhely. Kürt: k.n.
Diós István
2001a Kálvária. In Magyar Katolikus Lexikon VI. Budapest: Szent István Társulat, 95–98. p.
2001b Keresztút. In Magyar Katolikus Lexikon VI. Budapest: Szent István Társulat, 662–663. p.
Dankó József
1871 Magyar szertartási régiségek. Esztergom: k. n.
Dömötör Tekla
1936 A passiójáték. Összehasonlító tanulmány a német irodalom köréből. Budapest: k.n. /Minerva-Könyvtár 104/.
1938 Népi eredetű-e az európai vallásos színjáték? Ethnographia 49, 47–52. p.
Hidvéghy Árpád
1900 A selmeczi kálvária keletkezésének története, mai alakja és ájtatossága. Selmeczbánya: Selmeczi Kálvária-alap.
1901a Geschichte des Ursprunges des Schemnitzer Kalvarienberges. Seine heutige Beschaffenheit und die Andachten auf demselben. Selmeczbánya: Der Fonds des Schemnitzer Kalvariensberges.
1901b Štiavnická kalvária. Ako povstala, ako dnes vyzerá a ako sa na nej koná pobožnos. V B.-Štiavnici: nákladom Základiny Štiavnickej Kalvárie.
Hudák, Ján
1984 Patrocíniá na Slovensku. Súpis a historický vývin. Bratislava: Umenovedný ústav Slovenskej akadémie vied.
Ipolyi Arnold
1858 Myszteriumok maradványai hazánkban. Uj Magyar Muzeum I, 349–356. p.
Jánosi Gyula
1935 Barokk hitélet Magyarországon a XVIII. század közepén a jezsuiták működése nyomán. Pannonhalma: Pannonhalmi Főapátság. /Pannonhalmi Füzetek 17./
1939 Barokk búcsújáróhelyeink táji vonásai. Pannonhalma: k. n. /A Pannonhalmi Szemle Könyvtára 28./
Józsa Attila
2007 Százéves a bősi kálvária. Bős: k.n.
Juhász Ilona L. – Liszka József
2006 Szakrális kisemlékeink. Malé sakrálne pamiatky. Sakrale Kleindenkmäler. Somorja: Fórum Kisebbségkutató Intézet /Jelek a térben – Znaky v priestore – Zeichen im Raum 1./
2007 Kleindenkmäler in der Südslowakei. Ein Forschungsbericht. In Kleindenkmalforschung. Bewahren – Forschen – Dokumentieren – Vermitteln. 16. Internationale Tagung für Kleindenkmalforschung. Hg. von Haas, Heribert – Kerkhoff-Hader, Bärbel. Bamberg: Schule der Dorf- und Flurentwicklung in Klosterlangheim, 19–28. p.
Läpple, Alfred
1996 Kleines Lexikon des christlichen Brauchtums. Augsburg: Pattloch.
Liszka József
1999 Denkmäler der volkstümlichen Heiligenverehrung und die Gegenreformation in der heutigen Südwest-Slowakei. In Péter Pázmány – Fokus gemeinsamer Traditionen. Semiotische Berichte Jg. 22 (1,2/1998). Wien 1999, 119–146. p.
2000 Állíttatott keresztínyi buzgóságbul… Tanulmányok a szlovákiai Kisalföld szakrális kisemlékeiről. Dunaszerdahely: Lilium Aurum.
2003 Zwischen den Karpaten und der Ungarischen Tiefebene. Volkskunde der Ungarn in der Slowakei. Passau: Lehrstuhl für Volkskunde der Universität Passau /Passauer Studien zur Volkskunde 22./.
2009 Kinderaustausch als Methode des Fremdsprachenerwerbs. Argumente und Gegenargumente zur Bewertung eines Phänomens. In Grenzgebiet als Forschungsfeld. Aspekte der ethnographischen und kulturhistorischen Erforschung des Grenzlandes. Hg. von Petr Lozoviuk. Leipzig: Leipziger Universitätsverlag GmbH, 77–84. p. /Schriften zur Sächsischen Geschichte und Volkskunde 29./
Lucchesi-Palli, Elisabeth
1961 Kreuzweg. In Lexikon für Theologie und Kirche 6. Freiburg: Herder Verlag, 626–629. p.
Magyar Ferenc
1936 Húsvéti népszokások a Felső-Ipolymentén. Új Élet 5, 216–222. p.
Majer István
1860 Udvardi kálvária-könyv. Pest: k.n.
1861 Kürthön hogyan tanítják a honismét, s Kürth ismertetése. In István bácsi naptára. Pesten, 75–90. p.
Manga János
1936 Húsvéti népszokások a Felső-Ipoly mentén. Új Élet 5, 216–222. p.
Medgyessy-Schmikli Norbert
2002 Biblia Pauperum a csíksomlyói színpadon. A passiójáték előképrendszere. In „Mindent az Evangéliumért“. Gyürki László 70. születésnapjára. Fancsali Istvánné és Soós Viktor Attila szerk. Körmend: Körmendi Szent Erzsébet Egyházközség Képviselő-testülete, 211–247. p.
Meisermann Ignácz – Molnár József
191814 Orgona hangok. Legteljesebb és legnagyobb énekeskönyv 950 énekkel a római kath. hívek használatára. Wimperk – Budapest – New York.
Milchsack, Gustav
1880 Die Oster und Passionsspiele. I. Die lateinischen Osterfeiern. Wolfenbüttel.
Nagy Béni
1901 A ferenczes szellem és hatása hazánkban. Eger: k.n. /Külön lenyomat az Egri Kath. Főgymnasium 1900–1901. Értesitőjéből/.
1903 Herczeg Esterházy Pál nádor, a „ferencesek jótevője”. Eger: k.n. /Külön lenyomat az Egri Kath. Főgymnasium Értesítőjéből. 1902–1903/.
Richter, Stephan Matthias
1935 Geschichte des Kalvarienberges zu Deutsch-Proben. Banská Bystrica.
SPS
1967–69 Súpis pamiatok na Slovensku. I–III. Bratislava: Obzor.
Rusina, Ivan – Zervan, Marian
2000 Príbehy Nového zákona – ikonografia. Bratislava: Slovenská národná galéria.
Schauerte, Heinrich
1960 Kalvarienberg. In Lexikon für Theologie und Kirche 5. Freiburg: Herder Verlag, Sp. 1265.
Schmidt, Leopold
1966 Volksglaube und Volksbrauch. Gestalten – Gebilde – Gebärden. Berlin: Erich Schmidt Verlag.
Stampay János
191017 Kath. egyházi énekek, imák és temetési szertartások. Esztergom.
193330 Kath. egyházi énekek, imák és temetési szertartások. Komárno–Komárom.
194242 Kath. egyházi énekek, imák és temetési szertartások. Komárom.
Szilágyi István
1980 Kálváriák. Budapest: Corvina /Építészeti Hagyományok/.
1986 Egy késői gótikus jelenség. Szentsír-kápolnák Magyarországon a XVII–XVIII. században. Építés – Építészettudomány 18, 177–210. p.
1991 Tájékoztató a pécsi kálváriáról. Műemlékvédelem 35, Nr. 3., 191–192. p.
1992a Kálváriák a Pannon-térségben. Savaria. A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 21/1, 177–211. p.
1992b Szent lépcsők – szentlépcsők. Magyar Egyháztörténeti Vázlatok 4, 25–50. p.
1997a Barokk kálváriák bűnbánó Szent Péter ábrázolásai. Ars Hungarica 25, 233–245. p.
1997b A történeti Magyarország kálváriái az 1766–1785-ös katonai felmérésen. Művészettörténeti Értesítő 46/1–2, 86–93. p.
2000 A pozsonyi kálvária topográfiája. Néprajzi Látóhatár 9, 275–283. p.
2001 A kálváriakutatás helyzete Magyarországon. In Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5. Hg. von S. Lackovits Emőke – Mészáros Veronika. Veszprém: Veszprém Megyei Múzeumi Igazgatóság, 53–58. p.
2004 Kalvarien-Inventare. Acta Ethnologica Danubiana 5–6, 137–140. p.
2006 A selmecbányai kálvária és ábrázolásai. Budapest: Magyar Egyháztörténeti Enciklopédiai Munkaközösség, Budapest – Központi Bányászati Múzeum, Sopron.
Szinnyei József
1891 Magyar írók élete és munkái I. Budapest: Hornyánszky Viktor Akadémiai Könyvkereskedése.
Thain János
1932 Érsekújvár műemlékei. Érsekújvár: k.n.
1943–44 Újvár keresztjei. Fábián János, volt apátplébánosunk hatvan év előtti feljegyzései. Érsekújvár és Vidéke, december 25., 3. p.; január 8., 1. p.
Wick Béla
1919 Az eperjesi Kálvária. Eperjes: Kósch Árpád Könyvnyomtató-műintézete.
1927 A kassai Kálvária története. Košice: „Szent Erzsébet”-nyomda Részvénytársaság.
Kálvária-együttesek a Kisalföld szlovákiai részén
(jegyzék)
Az alábbi jegyzék a komáromi Szakrális Kisemlék Archívumban adatlappal rendelkező kálváriákat tartalmazza. *gal jelölve azon objektumok, amelyek a Èièo–Kalinová–Paulusová-féle publikációban (2002) is szerepelnek. A település magyar és szlovák megnevezése után a kálvária-együttes (vagy annak egy része) első említési évszáma található. Zárójelben a jelentősebb bővítés dátuma (pl. ha egy kálvária a stációk megépítésével kálvária-együttessé vált), utána pedig az esetleges egyéb, főleg topográfiai jellegű megjegyzések olvashatóak.
*Andód (Andovce): 1849 (1928)
*Bacsfa-Szentantal (Báè): 1867
Balony (Baloò): 20. sz.
*Barsfüss (Trávnica): 18. sz. közepe (1991)
*Bart (Bruty): 1931
*Bény (Bíòa): 1890 (20. sz. 30-as évei)
Bős (Gabèíkovo): 1907
*Deáki (Diakovce): 1820 (1959)
*Dunaszerdahely (Dunajská Streda): 1781
*Érsekújvár (Nové Zámky) 1779
*Feketenyék (Èierna Voda): 1994
*Galánta (Galánta): 1932
*Hidaskürt (Mostová): 1760
*Illésháza (Nový Život): 18. sz. második fele
Ímely (Íme¾): 2002
*Ipolyszalka (Salka): 1753 (1926)
Kéménd (Kamenín): 20. sz.
*Komárom-1 (Komárno): 1840 (1865) – Rozália
Komárom-2 (Komárno): 20. sz. – kórház
Komáromfüss (Trávník): 20. sz.
*Komját (Komjatice): 18. sz. Közepe (19–20. sz. fordulója)
Köbölkút (Gbelce): 1904
Kürt (Strekov): 1864 (1900) – temető
*Kürt-Cigléd (Strekov): 18. sz. (1940)
*Lekér (Hronovce): 1772
*Léva (Levice): 1702
*Mocsonok (Moèenok): 1852
Muzsla (Mužla): 1905
*Nagyfödémes (Ve¾ké Ú¾any): 1740 (1900)
Naszvad (Nesvady): 18. sz. második fele (20. sz.)
*Óbars (Starý Tekov): 18. sz. közepe
*Párkány (Štúrovo): 1766
Perbete (Pribeta): 1902
*Pered (Tešedíkovo): 1869 (1876)
*Szenc (Senec): 1915 (1937)
Szőgyén (Svodín): 18. sz. második fele
*Tallós (Tomášikovo): 1925
*Udvard (Dvory nad Žitavou): 1860
*Vágkirályfa (Krá¾ová n/V.): 1928
Vámosfalu (Horné Mýto): 20. sz. eleje
Kálváriák a Vajdaságban
A szabadkai Községközi Műemlékvédelmi Intézet több éves projektuma volt a vajdasági kálváriák feltérképezése. Ezekre a köztéri szakrális kisemlékekre még az 1980-as években figyeltünk fel, elsősorban a telecskai dombok lankáin, a Nyugat-Bácska sváb településein (Regőcén, őrszálláson, Gádoron, és Csonoplyán) állókra. Meglehetősen roskatag állapotban voltak abban az időben, annak ellenére, hogy a maradék katolikus lakosság évente legalább egyszer bemeszelte a képoszlopokat, kiszedte a gazt. Tudatosan az ezredfordulón kezdtük a feltérképezésüket, mert ebben az időben készítettük a hosszú távú területfejlesztési tervek örökségvédelmi fejezetét. A szabadkai Műemlékvédelmi Intézet Vajdaság északi régiójában foglalkozik az ingatlan kulturális hagyatékkal, ezért kezdetben az itt található kálváriákat fotóztuk és rajzoltuk le. A többi intézet számára érdektelenek voltak ezek az építmények, ezért a különböző pályázatokon elnyert támogatásokból végigjártuk azokat a településeket, ahol katolikus templom állt. A kiindulási pontunk a Szabadkai, illetve a Becskereki Püspökség évkönyvei voltak, valamint a Lakatos-féle történeti sematizmus, ahol utalásokat is találtunk néhány kálváriára. A kápolnák dedikációjából is következtethetünk az egykori keresztút, golgota meglétére. A terepbejárás, valamint a források áttekintése után megállapíthatjuk, hogy a Vajdaságban korábban százegynéhány kálvária állhatott, ma nekünk százról van biztos adatunk. Ezzel szemben napjainkban 85-nek bukkantunk konkrét nyomaira (ötvenhétre a Szabadkai, huszonkettőre a Becskereki, hatra a Szávaszentdemeteri püspökség területén). A határ másik oldalán, az egykori Bács-Bodrog vármegye mezővárosaiban, falvaiban futólagosan megállapítottuk, hogy ott is közkedveltek voltak ezek a szakrális kisemlékek. Ezek tanulmányozására sajnos eddig nem volt módunk, és a vonatkozó irodalomról sincsenek pontos ismereteink. Szilágyi István 1996-ban az olaszországi kálvária konferencián Varallóban számban vette az egykori Osztrák Magyar Monarchiában álló kálváriákat. Eszerint a későbbi Jugoszlávia területén 112, Ausztriában 109, Dél Tirolban 11, Romániában 15, Csehszlovákiában 57, Magyarországon 108 ilyen jellegű szakrális kisemlék állt. A térképmellékletből, arra következtethetünk, hogy hetvenötről tudott a Vajdaságban, a maradék negyvenhét Szlovéniában illetve Horvátországban állt.
1. A vajdasági kálváriák elterjedési térképe
A hetvenöt is impozáns mennyiség, nekünk viszont (ahogy arra fentebb már utaltam) százról van adatunk, s meggyőződésem hogy Közép-Európában ezen a vidéken volt a legtöbb kálvária. A néprajzos leginkább a miértre keresi a választ. A magyar szakirodalom a ferenceseknek tulajdonítja a kálváriák alapítását, a szlovák viszont a domonkosoknak. Vidékünk esetében magától adódna, hogy a ferencesek és a domonkosok is közreműködtek alapításukban. Véleményünk szerint erre felé nem ők voltak a kezdeményezők. Csak a szabadkai és zombori hozható kapcsolatba velük. Az első szabadkai keresztút a ferences-templom előtt állt, az alapítók Futó János és Oskolás Pál volt 1758-ban. A zombori régi kálváriát viszont 1743-ban létesítették, amikor a város elnyerte a szabad királyi város státuszát. Ebben a korai időszakban még a ferencesek végezték a katolikus lakosság lelki gondozását. A péterváradi 1772-es felépítésében a domonkosok is közreműködhettek, ők voltak a gondozói a karlócai Tekiai kegyhelynek, a Havas Boldogasszony kegytemplom Szavoyai Jenő péterváradi csatájával van kapcsolatban, melyet 1716. augusztus 5-én vívott a törökökkel. A péterváradi Öregmajorban álló keresztút, és szentsír-kápolna, a gyalogos zarándokok megállóhelye volt 1947-ig. Ekkor betiltják a templomon kívüli körmeneteket, s a 18. századi épületegyüttest sorsára hagyták. A golgotát a kilencvenes évek háborúiban döntötték le. A képfülkék viszont az autóút közelsége miatt mentek tönkre. A többi 18–19. század elején létesített kálváriának nem a szerzetesek voltak az alapítói, hanem elsősorban a helyi plébánosok kezdeményezésére épültek. Példaként a magyarkani- zsait emeljük ki. Gyetvai Péter nagyszabású monográfiájából tudjuk, hogy azt 1768-ban a plébános alapította, azoknak a német anyanyelvű tisztviselőknek, akik a telepítés ügyeit intézték. Hét stációból állt, annak ellenére, hogy 1731-ben a stációk számát 14-ben határozták meg. Magyarországon, és Németországban a 17. században kezdik felállítani a barokk keresztutakat, a következő században, az ellenreformáció hatására lesznek egyre népszerűbbek ezek az emlékhelyek. Történt ez abban az időben, amikor újra telepítették Bácskát. II. József türelmi rendeletéig, csak katolikusok jöhettek erre a vidékre: németek, magyarok, szlovákok, azokról a területekről, ahol már ismerték a keresztúti ájtatosságot, ezért érhető, hogy néhány évtizeddel a letelepedés és az első templom felépítése után felállítják ezeket a szakrális köztéri emlékhelyeket. Az első kálváriák a településen kívül álltak, önálló létesítmények voltak, ahova nagypénteken körmenetben vonultak a hívek.
A korai kálváriákat többnyire valamilyen természetes vagy mesterséges dombra építették. A 19. század közepéig készülhettek ezek hét, illetve tizennégy stációval. A magyarkanizsai, régi zentai és óbecsei Krisztus szenvedését hét képben ábrázolta. A korai barokk építmények körkálváriák voltak, a domb lábánál helyezkedtek el a kép-, illetve szoborfülkék, a tetőn állították fel a feszületeket az ember nagyságú szoborcsoporttal: Szűz Máriával, Szent János apostollal és Mária Magdolnával. A domb gyomrában volt a szentsír. Napjainkban csak néhány körkálvária, illetve annak maradványa áll még: ilyen a bácsi, a bogyáni, a magyarkanizsai vagy a bajmoki. Ebből a típusból fejlődött ki a patkó, illetve omega elrendezésű keresztút. A barokk térelrendezés maradványai még láthatóak Topolyán, Zentán, Bajsán, Nagykikindán és Becskereken.
A 19. század első évtizedében a keresztút állomásait párhuzamosan helyezik el: a képoszlopokat vagy egymással szemben, vagy átlósan állították fel. Ezt a térszervezést nemcsak a temetőkben alkalmazták, hanem néhány különálló kálvária is ilyen elrendezésű (többek között Bácskertesen, Temerinben, Szenttamáson, Hódságon, és Zomborban). A legrégebbi soros keresztutat 1821-ben Temerinben alapították, ahol a stációk közötti távolság harmincöt méter.
A 19. század második felében a polgárosodás hatására, egy-egy gazdagabb birtokos, falusi értelmiségi sírkápolnát épített a temetőben. A kápolna szerves része lett a kálváriának, ezért ezek dedikációja néhány esetben Jézus szenvedéstörténetét idézik. Ópalánkán, Kucorán, Szondon Jézus Szíve lett a dedikáció, mert ebben az időben kezdett elterjedni a szent szív kultusza, egyre többen csatlakoztak a csütörtöki ájtatossághoz. Építészeti szempontból a legjelentősebb kálváriakápolna Nemesmiliticsen, Szondon, Kucorán, Rumán és Pancsován áll. A feszületek az épület emeleti részén találhatóak, a szent lépcsőkön lehet odajutni. Vajdaság legrégebbi kápolnája Versecen áll, Szent Kereszt felmagasztalására szentelték fel 1721-ben, ez egyúttal a legdélebbi Mária kegyhely a Kárpát medencében. A búcsújáróknak a hegyoldalban már ebben a korai időben felállították azokat a képoszlopokat, melyekben Krisztus útját mutatták be a Golgotáig.
2. Vajdasági kálvária-építmények néhány típusa
A kálváriák alaprajzának a kialakításában többnyire a barokk térelrendezés érvényesült, a képoszlopok, képfülkék kialakításában a neoklasszicizmusnak volt meghatározó szerepe, de több esetben számolnunk kell a neobarokk, neogót, szecesszió és a modernista stílus irányzattal. Különösen érvényes ez a Becskereki Püspükségben találhatóakra (Magyarcsernye, Torda, Töröktopolya). Bácskában a gombosi kálvária épült ilyen stílusban, hisszük hogy ez az épületegyüttes a legértékesebb építészeti alkotások közé tartozik. Remélem, a közeljövőben sikerül kideríteni, ki volt a tervezője.
A szoborcsoportok legkorábbi variánsai még a 18. században készültek. Sajnos ma már csak Topolyán áll Mária Magdolna homokkő barokk szobra. Szent János apostolnak már csak az alapját találtuk meg. Arról még nincsen adatunk, hol kell keresnünk. A napjainkban fellelhető szobrok a 19. század második felében készültek, egyik sem egyedi alkotás, ennek ellenére tükrözik az adott korszak stílusjegyeit, esetünkben a késő barokkét. A homokkő szobrokat leginkább a jóakaratú asszonyok festegetik, nem az ikonográfia szabálya szerint: a kőrestaurátorok bosszúságára, az etnográfus örömére. Ha ugyanis ki van festve a Jézuska, akkor a nagyböjti ájtatosságra is elmennek a hívek. Ha nincs, akkor csak temetői kellék a stáció sor.
A 19. századi stációképeket óntáblákra festették a helyi cím, illetve templomfestők, mintaképek alapján. Sajnos ezek is már alaposan megkoptak, többet átfestettek. Számunkra különösen a feliratosak a fontosak, a többnyelvű környezet miatt, egyazon kálvárián belül más-más nyelvűek: magyar–német, német–horvát, német–magyar–horvát, magyar–szlovák. A 20. század elején a gipsz domborműveket kezdik vásárolni, melyeket ebben az időben befestettek. Az első világháború előtt Dunabökényben terrakotta domborművek kerültek a képoszlopba.
A vajdasági katolikusok számára fontos volt és napjainkban is fontos a nagyböjti keresztúti ájtatosság. Napjainkban csütörtökönként a templomokban mondják az imádságot. A hatvanas évekig a kálváriára jártak a hívek. A tanyák lakói az út menti nagykeresztnél jöttek össze, napjainkban, ha messze van a templom, akkor házaknál imádkoznak.
Az ezredfordulóra több kálváriát felújítottak: az adait, adorjánit, a bácsit, a csonoplyait, a dunacsébit, a martonosit, a marótit, nagyfényit, nemesmiliticsit, a péterréveit, a regőceit, a szenttamásit, szávaszentdemeterit, a tekiait, temerinit, a tordait a versecit. Huszonöt viszont romos. Az egykori német falvak nagy gonddal készített keresztútjai, feszületei is árválkodnak. Várják a szebb napokat. Az új évezredben már nem tabu téma a német nép mártíromsága, néhány kálváriát (a dunacsébit, gádorit, fehértemplomit) az ő emlékükre újítottak meg. Néhány romos épületet talán a továbbiakban fognak emlékhellyé alakítani.
Az elmúlt két évszázadban folyamatos volt a kálváriák látogatása. Annak ellenére, hogy nincsen nagyobb művészi értékük, mi különösen fontosnak tartjuk őket, hiszen az itteni katolikus lakosság változó vallási életének, történelmének tanúi. Megőrzésük egyik legfontosabb feladatunk. Ezért készítettük egy kiállítást is, amelyet 2010. szeptember 5-én nyitottunk meg a szabadkai Szent György-templomban. Ezúton is köszönetet szeretnék mondani Palatinus István plébános úrnak, hogy befogadta a fényképeket, méltó keretet biztosítva ezzel Željko Vukeliæ művészfotóinak.
Irodalom
Balla Ferenc
1993 Bezdán története a kezdetektől 1914-ig. Bezdán: Tóthfalusi Római Katolikus Plébániahivatal.
Barbero, Amilcare – De Filippis, Elena
2006 Linee di integrazione e sviluppo all’Atlante dei Sacri Monti, Calvari e Complessi devozionali Europei. Sacro Monte die Crea: Atlas.
Csúszó Dezső
2008 Könyörgésünk színhelyei V. Szabadkai vallási szobrok kálváriák, szentkutak és haranglábak. Szabadka: Szabadegyetem /Életjel könyvek/.
Damján Zsolt
2009 Kétszázötven év. A bajsai római katolikus egyházközség története. Subotica: Èikoš group.
Dudás Antal
1992 Szülőfalum századjai. Adalékok Kupuszina alapításához és telepítéséhez. Szabadka: Szabadegyetem.
Gyetvai Péter
1992 A tiszai korona-kerület története. I–III. Kalocsa: Kalocsai Múzeumbarátok Köre.
Harkai Imre
1991 Topolya építészete 1750–1941. Újvidék: Forum.
Msgr. Huzsvár László szerk.
2000 A nagybecskereki püspökség évkönyve. Újvidék.
Klamár Zoltán
2000 A kanizsai kálvária. In A jó Isten dicsőségére. Írások a vajdasági magyarság népi vallásosságáról. Beszédes Valéria szerk. Szabadka: Kiss Lajos Néprajzi Társaság, 225–226. p.
Lakatos Andor szerk.
2002 A Kalocsa-Bácsi főegyházmegye történeti sematizmusa 1777–1923. Kalocsa: Kalocsai Főegyházmegyei Levéltár /A Kalocsai Főegyházmegyei Gyűjtemények kiadványai/
.
Schematismus primus Dioecesis Suboticanae annum Domini 1968 qui est annus fundationis Dioeccesis. Subotica 1968.
Silling István
1994 Templomok, szentek imádságok. Tanulmányok a vajdasági népi vallásosság tárgyköréből. Újvidék–Tóthfalu: Vajdasági Magyar Művelődési Társaság – Logos.
2010 Ünnepek hétköznapok. Írások a vajdaságiak hajdani és mai népéletéről. Szabadka: Szabadegyetem /Életjel könyvek/
Szilágyi István
1980 Kálváriák. Budapest: Corvina /Építészeti Hagyományok/.
Szlávnics Károly
2000 A csonoplyai temető. In A jó Isten dicsőségére. Írások a vajdasági magyarság népi vallásosságáról. Beszédes Valéria szerk. Szabadka: Kiss Lajos Néprajzi Társaság, 175–182. p.
A jó pásztor Domonyban
Két szakrális kisemlék az evangélikus templomkertben
Domony Galga menti kisfalu, a 19. században még jelentős szlovák nyelvű, evangélikus vallású lakossággal bírt. A presbiteri jegyzőkönyvek azonban nem tükrözik a település nyelvi viszonyait, hiszen a 18. századi iratok latin, a 19–20. századiak pedig magyar nyelvűek.
A falu neve személynévi eredetű. A Damján ~ Demjén személynévnek a változata. Egyik első írásos említése 1356-ból való, amikor Kysdomon-ként szerepel az oklevelekben (lásd: Kiss 1988, 363. és 383–384). A Galga völgye a hódoltság alatt néptelenedett el és a lakosság visszaszivárgása már a 17. század végén elkezdődött. Ekkor magyar–szlovák vegyes lakosságú Domony (Horváth 1984, 12). A Rákóczi vezette szabadságharc után kezdődött a vidék legújabb kori benépesedésének kiteljesedése. A 18. század első két évtizedében Turóc, Trencsén, Nyitra, Nógrád és Hont vármegyékből érkezett az evangélikus szlovák lakosság Domonyba (Asztalos 1983, 42).
A nemzetiségi megoszlás, a lakossági vándormozgalmaknak köszönhetően folyamatosan hullámzott a 17. század végén és a 18. század elején. 1699-ben a magyarok 25%-át adták a lakosságnak és 75% volt a szlovák népesség. 1715-ben és 1720-ban fele-fel arányban lakták a falut magyarok és szlovákok, majd 1728-ban ismét megváltozott az arány és a magyarokkal szemben a szlovákok 75%-os túlsúlyra emelkedtek (Horváth 1983, 51).
Pesty Frigyes helynévtára számára szolgáltatott 1864. évi januári adatok szerint:
„Domony község van Pesttől 2 ½ állomás, – az aszódi posta állomástúl 1/8 résznyi állomásra a’ Pest Lembergi országút mellett. Lakossága 1460. kik közül 1300 evangélicus, 80 RCath. 20 Reformatus, és 60 izraelita, nyelvre nézve túlnyomólag szláv ajkuak ’s kevesen magyarok, azomban mondhatni, a’ lakosságnak nagyobb része beszél magyarul…”
(Pesty 1984, 105)
Ez utóbbi megállapításnak ellent mond a 19. század végén olvasható jegyzőkönyvi bejegyzés, ahol azt panaszolják fel, hogy a falu fiatal generációi az iskolában megtanulnak magyarul, de azt később elfelejtik, mert otthon nem hallanak magyar szót.
A Pestynél olvashatók után, két emberöltő elmúltával a falu lakossága részben elmagyarosodott, vagyis az akkori országos magyarosítási hatások mutatkoztak meg a 20. század első évtizedének a végén.
1910. évi népszámlálás: 1296 lakosból, 1155 magyar, 6 német, 132 tót, 1 oláh, 1 szerb, 1 egyéb. Vallás szerint 542 római katolikus., 3 görög katolikus., 43 református, 671 ágostai hitvallású, 1 görögkeleti, 36 izraelita.1
A 21. század első népszámlálási adatai alapján 2001-ben 1944 lakosa volt Domonynak. Nemzetiségi kötődés szerint: 98,5% magyar; 0,2% cigány; 0,2% német; 0,2% szlovák; ismeretlen, nem válaszolt: 1,4%.
Vallási megoszlás: római katolikus 39,2%; görög katolikus 0,6%; református 5,5%; evangélikus 43,5%; más egyházhoz, felekezethez tartozó 0,2%; egyházhoz, felekezethez nem tartozó 7,6%; ismeretlen, nem válaszolt 3,5%.2
A szoborállítás
A közösség templomának felújítása befejeztével, 1900. június 10-én püspöki részvétellel szentelték fel azt, és ekkorára állították fel a templomkertben a szobrokat – Jézus a jó pásztor és egy kisebb őrangyal –, amelyeket a domonyi egyházfelügyelő adományozott a közösségnek. A presbiteri jegyzőkönyv lapjain az alábbi memorandum olvasható:
„Memorandum
Templomszentelés 1900 Jún. 10 én d.e. 10 ½ kor Domonyban. Szent Háromság ünnepén
Emlékezetes szép ünnepe volt f. évi jún. 10én evang. gyülekezetünknek. Főtiszt. és Méltós. Sárkány Sámuel püspök, pilisi lelkész fölszentelte lényegesen megújított 3 melléképülettel megbővített templomunkat.
A megújítás 12000 ft = 24000 koronájában került Glück Frigyes3 Felügyelő urunknak, a Pannónia Szálló Tulajdonosának, Ferencz-József rend lovagjának azon 800 ft összegen felül, melyet jobbára néhai áldott emlékű báró Radvánszky János felügyelőnk ajándékozott az egyháznak – aki Budapesten is szívvel bír a közjótékonyság és áldozatkészség terén. Megújított templomunk annyi művészi motívummal rendelkezik, hogy magyarhoni egyházunkban a legszebb templomok egyike, sőt bizonyos tekintetben unicum amennyiben a templom kertet egy – talpazatával 4 méter magas „Jézus a jó pásztor” Bronz szobor és egy kisebb őrangyal a mint karjánál fogva egy árva gyermeket vezet – ékesíti. Mindkét szobor Párisban öntetett (…).
A templom kitűnően tetszetős. Oltárán műremek a kereszt és értékes, a mely a Van Dayck keresztre feszítését művészi kivitelben utánozza. Az oltár kép Rafael Úr színe változása a tábor hegyen, a fő boltozaton Michel Angelo „legyen világosság” czímű művének utánzata. A színes ablaküvegeken gyönyörű kivitelű keretekben fehér liliomok láthatók, prismákkal gazdagon ékesített 2 nagy csillár lóg le a boltozatról.
A község szélén nagy díszkapu alatt Kiss Ferencz jegyző, a templomnál felállított diadalkapu mellett Szilárd János helyi lelkész fogadta az ösz püspököt s a budapestről és az ország egyéb részeiből ide érkezett illustris vendégeket. Az intelligentia mintegy 200 taggal volt képviselve, a nép több ezer főre rúgott.
A püspökön és az elnöktársán méltóságos Zsilinszky Mihály államtitkáron s a bőkezű adakozón és családján kívül jelen voltak az ünnepségen báró Prónay Dezső egyetemes felügyelőnk báró Podmaniczky Frigyes, kiérdemült domonyi egyházi felügyelő, báró Podmaniczky Géza esp. felügyelő és török József főesperes, Dr. Melczer Gyula alesperes, Moravcsik Mihály, Horváth Sándor budapesti, Holéczy János csomádi, Henriczy Béla lelkészek.
Itt láttuk báró Boscberg Frigyes urat mácsáról, Markus József budapesti főpolgármestert, Rúzsavölgyi Gyula alpolgármestert, Vaszilievits János tanácsost, Heltay Ferncz orsz. gyűlési képviselőt, Hevesi József, Rákóczi Victor (…) Hűvös József írókat, Kapczy Vilmos főszolgabírót, Magyarevits Mladen Dr. városi főorvost, domonyi Domonyi Ödönt Segesvári Jenőt, Dr. Pászló Zsigmond miniszteri tanácsos – helybeli földes urakat. sat.
(…)
Bent a templomban rövid ének vers után Szilárd János helyi lelkész lépett a szószékre, a nagyszobor talapzatára kivésett aranybetűs felirat: Ján. 10, 11-16 alapján Jézus a jó pásztorról beszélt, elmélkedve nem a külső kőből épült egyházról, hanem a belső anyaszentegyházról, kifejtvén, hogy mily szempontból tekintsük az anyaszentegyházat, hogy Istennek hálákat adhassunk azon kegyelemért, hogy tagjai lehetünk.”4
Ikonográfia és funkció
Az evangélikus közösségek főként a templombelsőt díszítik. A szakrális tér hangsúlyos pontjai a szószékoltár, oltárkép és a festett karzatok. A díszítések katolikus előképre, mintára vezethetők vissza.5 Nemritkán régi, volt katolikus templomokat használnak a gyülekezetek, és az épülettel együtt a berendezési tárgyakat is átveszik. Az evangélikus előírásoknak megfelelő módon csak később alakítják ki a belső teret. Minderre számos példa van, mi az aszódival szolgálhatunk, ahol a gyülekezet a város középkori templomát használja. A város feletti dombon áll, a 15. században épült a 17. század folyamán leégett. A megrongálódott épületet az evangélikusok 1719-ben építették újjá és használják napjainkban is.6
Az evangélikus gyülekezetek a reformáció hagyományaként igen nagyfokú önállósággal rendelkeznek, ami számos egyéni vonást kölcsönzött a gyülekezeteknek. Ennek az önállóságnak tudható be, hogy Domonyban a templom felújításakor a bőkezű mecénás, Glück Frigyes akarata érvényesülhetett és rendhagyó módon, két szobrot is felállítottak a templomkertben.
A templom keleti oldalfalánál álló, Jézus a jó pásztor szobor ikonográfiai megfogalmazását a kézben tartott pásztorbot, mint attribútum és vállán vitt, összekötött lábú bárány, mint szimbólum segít értelmezni. A pásztorbot a hívek nyájának terelését jelképezi, és ezáltal utal a szoboralak „foglalkozására”, míg a más akolból való juhokat az összekötött lábú bárány szimbolizálja. A megkötözött állat, a más vallás által fogságban tartott, a jézusi útra nem lépett tömegeknek a kereszténységtől való elkülönítését mutatja. Példánk megfogalmazás tekintetében teljesen elkülönül a Szent Vendel szobrok ikonográfiájától, bár vannak olyan példák is ahol Jézust, előbbi szenthez hasonlóan, lábainál álló bárányokkal ábrázolják.7
A szobor talapzatán az alábbi dedikáció olvasható:
Más juhaim is vannak nekem
melyek nem ezen akolból valók,
azokat is elő kell hoznom
és az én szómat hallgatják.
És lészen egy akol egy pásztor.
János 10- 16-
Az újszövetségi szentírásból, János evangéliuma példabeszédek fejezetének a Jó pásztorról szóló részének 16. versét tartalmazza a szöveg.
A másik szobor a templom főbejáratának délkeleti sarkánál áll. Egy őrangyal, kisgyermeket karon fogva mutatja a tévelygőnek a helyes útirányt. A gyermek az angyal ruhájába kapaszkodva néz fel oltalmazójára.
A dedikáció szövege:
Vigyázzatok hogy egyei is
e kicsinyek közül megne
vesetek mert mondom nektek
hogy ezeknek angyalai
a menyországban mindenkor
látják az én menyei
atyámnak az orcáját
Mát. 18. 10.
Máté evangéliumának 18. fejezete az evangéliumi egyszerűségről szól. Ennek 10. verse is az egyház vezetőinek viselkedését szabályozza, amikor azt sugallja, hogy aki Jézus követője akar lenni, legyen olyan tisztalelkű, mint a gyermek. Ne legyen hátsó szándéka, hátsó gondolata (Vö. Rózsa 2008, 1441).
Az evangélikusok liturgikus-szakrális rendeltetésű épülete a településeken álló templom. Más vallások gyakorlatával ellentétben a tájba kisemlékeket nem állítanak (Bartha 1990, 219). Ennek következtében a domonyi templomkertben felállított két szobor köré sem koreografálódott liturgikus cselekmény. Mindössze annyi történt, hogy a templomszentelés alkalmával Szilárd János, helybeli lelkész prédikációját a „nagyszobor” talapzatára vésett evangéliumi idézetre fűzte fel. A szobrokat gondosan jó karban tartják, ahogyan a templomkertet is folyamatosan rendezik. Mindebből csak egy üzenet olvasható ki: az Úr hajlékául szolgáló templom környezete nem válhat elhanyagolttá, hiszen az rossz színben tűntetné fel magát a gyülekezetet.
Irodalom
Asztalos István
1983 Gazdasági, társadalmi fejlődés (XVIII. századtól a XX. század első feléig). In Galgamente. Vezető az aszódi Petőfi Múzeum állandó kiállításához. Asztalos István szerk. Aszód: Petőfi Múzeum, 42–48. p. /Múzeumi Füzetek 25/
1986 Aszód. Műemlékek. Budapest /Tájak Korok Múzeumok Kiskönyvtára 259/
Bartha Elek
1990 A szakrális célú határbeli építmények funkcionális kérdései – keresztek, szobrok, kápolnák. Ház és Ember 6. Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 219–224. p.
Harmati Béla László
2006 Későbarokk szószékoltárok, oltárképek és festett karzatok a dunántúli evangélikus templomokban. PhD értekezés. http://doktori.btk.elte.hu/art/harmati/diss.pdf
Horváth Lajos
1984 A Galga-mente történetének írott forrásai 1699–1728. Összeírások. Aszód: Petőfi Múzeum /Múzeumi Füzetek 30/
Farbaky Péter
2000 Országúti ferences templom és kolostor. Budapest /Tájak Korok Múzeumok Kiskönyvtára 641/ http://orszagutiferencesek.hu
Kenyeres Ágnes szerk.
1967 Magyar Életrajzi Lexikon. Első kötet A–K. Budapest: Akadémiai Kiadó.
Kiss Lajos
1988 Földrajzi nevek etimológiai szótára A-K. Negyedik, bővített és javított kiadás. I. kötet. Budapest: Akadémiai Kiadó.
Liszka József
2000 Állíttatott keresztínyi buzgóságbul. Tanulmányok a szlovákiai Kisalföld szakrális kisemlékeiről. Dunaszerdahely: Lilium Aurum.
Magyar Statisztikai Közlemények. Új sorozat. 42. kötet. A Magyar Szent Korona országainak 1910. évi Népszámlálása. Budapest 1912.
Pesty Frigyes
1984 Pest-Pilis-Solt vármegye és kiegészítések. Az országos Széchényi Könyvtár Kézirattára Pesty Frigyes gyűjteményének 33. kötetéből közreadja Bognár András. Szentendre: Kiadja a Pest Megyei Művelődési Központ és Könyvtár /Pest Megyei Téka 6/
Rózsa Huba (sajtó alá rendezte)
2008 Biblia. Ószövetségi és újszövetségi szentírás. Budapest: Szent István Társulat az Apostoli Szentszék Könyvkiadója.
Zenta környéki archaikus népi imádságok
Zenta (Senta) az egyik legrégebbi vajdasági város és község, jelenleg közigazgatásilag Szerbia észak-bánsági körzetéhez tartozik, noha valójában (földrajzilag) Közép-Bácska része. Zenta városa mellett a község közigazgatása alá még négy település tartozik: Bogaras, Felsőhegy, Kevi és Tornyos. A városon kívül, Zenta espereskerületébe tartozó településeken (Schematismus 1995, 54), a „Dicsértessék falu”-ként is emlegetett Felsőhegyen, Keviben, valamint a zentai-oromparti tanyákon gyűjtött archaikus népi imádságok képezik dolgozatunk tárgyát.
A Zenta környéki falvak idős adatközlőinek elmondása szerint régen a szülők és a nagycsaládokban a nagyszülők, főként a „öreganyák” tanították imádkozni a gyerekeket. Leggyakrabban este sötétedés után lefekvés előtt imádkoztak együtt hangosan. A reggeli ébredés utáni imádkozást többnyire egyénileg végezték. Szenteltvízbe mártott ujjal keresztet vetettek és halkan vagy magában végezte mindenki. A Vajdasági Magyar Néprajzi Atlasz számára végzett gyűjtés elején (a VMNA-ba 1998–2001 között, majd később 2010-ben végeztem gyűjtést Felsőhegyen. VMNA, 2003.) kérdésemre, hogy van-e olyan imádság, amit otthon családi körben még a nagymamától, nagytatától tanultak, legtöbb esetben a Miatyánkot és az Úrangyalát vagy a következő rövid imát említették:
A fényes nap már leáldozott
minden ember (élő) lenyugodott.
Kicsi Anna szobájába, (v. Kicsi madár kalitkába)
puha paplanos ágyába.
Ha majd a nap újra felkel
Csókolhassuk egymást reggel.
Az 1990-es években a Vajdaságban a Kiss Lajos Néprajzi Társaságnak, és elnökének Beszédes Valériának köszönhetően megindult egy mozgalom, melynek gyümölcseként konferenciák és kiállítások anyaga hirdette, hogy a néprajzkutatók a mi tájainkon is foglalkoznak a népi vallásosság kutatásával (vö. Beszédes 2000; Beszédes – Nagy Abonyi 1997; Beszédes – Nagy Abonyi 1999; Beszédes – Nagy Abonyi 2000; Beszédes – Nagy Abonyi 2001 stb.). Kutatásaim során érdeklődésem az egyházon kívüli paraszti ájtatosságok formái, illetve a vallási jellegű népszokások felé komolyabban 1995 decemberében irányult, amikor olyan adatközlőket kerestünk, akik ismernek vagy írott formában őriznek ájtatos szövegeket (Nagy Abonyi 1997). Zenta község területén azonban csak jóval később, a VMNA anyagának gyűjtésekor, 2001. december 4-én sikerült rábukkanni Felsőhegyen Tóth Juliannának köszönhetően egy olyan esti imára, amely nincs az egyházi hivatalos nyomtatványokban. Ennek az esti imának egy másik változatára, illetve variánstöredékére 2010-ben találtam szintén Felsőhegyen.
Mielőtt bemutatnám a többi, Zentán és a község településein gyűjtött ezidáig publikált, archaikus imát, szólni kell a kutatás kezdeteiről. 1970. február 11-e mérföldkő a magyar néprajzban. Ekkor mutatta be hatalmas gyűjtését Erdélyi Zsuzsanna a Magyar Tudományos Akadémián. Azóta is önálló folklórkategóriaként tartják számon az archaikus apokrif népi imádságokat. Vajdaságban a magyar falvak folklórkutatásában az 1970-es évek előtt még csak elvétve találunk néprajzi írásokban, folklórszövegekben illetve szokások leírásánál népi vallásossághoz kapcsolható adatokat. Az 1971. esztendőt tarthatjuk a vajdasági imagyűjtés kezdetének. Zentán és környékén is ekkor kezdtek behatóbban foglalkozni folklórgyűjtéssel. 1972-ben a zentai néprajzkutatók egy népköltészeti pályázatra több helyen is gyűjtöttek, egyebek között ilyen szövegeket is: Bodor Anikó Kispiacon és Kupuszinán, Bodor Géza Keviben és Felsőhegyen, Burány Béla Padén, Zentán, Horgoson, Tripolsky Géza Verbicán. Gyűjtött anyaguk első publikálása is rövidesen, 1973-ban megtörtént Burány Béla: Hej, széna, széna című könyvében (Burány 1973), ahol az altatók között közreadott négy szöveget középkori imák elnevezéssel illeti a gyűjtő (vö. Silling 2003, 11).
Burány Béla a vajdasági magyar gyermekjákékdalok közreadásakor a horgosi imavariánsokkal, illetve padéi és zentai imaszövegekkel tehát nagyban hozzájárult az „oan pogán imáccságok” feltárásához. Ennek az 1973-ban megjelent kiadványnak a jegyzetében olvashatjuk, a szerzőtől az „Én lefekszek én ágyamba” kezdetű szöveghez fűzött mondatot: Ezek a középkori imák joggal vannak egyre többet a tudományos érdeklődés központjában is, mind tartalmuk, mind nyelvezetük miatt. Változataik száma nagy. Speciális értékük s veszendő voltuk miatt gyűjtésük fokozottan indokolt (vö. Burány 1973).
A magyar archaikus népi imádságnak folklórműfajként történő elfogadás óta a népköltészeti termékek gyűjtői és vizsgálói között kezdett szépen gyarapodni azok száma, akik e műfaj elkötelezett kutatóiként az imádságokra jellemző tartalmi avagy esztétikai sajátosságok adatolását, elemzését, bemutatását tartják feladatuknak. Ezzel foglalkozó vajdasági publikáció kevés. 1980 óta legtöbbet és legsokrétűbben gyűjtésükkel, rendszerezésükkel és elemzésükkel Silling István foglalkozott (vö. Silling 1992; Silling 1999; Silling 2002; Silling 2003).
A továbbiakban nézzük néhány szép, vajdasági példáját az archaikus népi imádságoknak!
Nánánfa szüli bimbóját,
Bimbója szüli Szent Annát,
Szent Anna szüli Máriját,
Márija szüli kis Jézust,
Az árthasson ennek a háznak,
Aki Betlehemböl hozot szénát. Ammën.
„. . . nagyanyámtú . . . 1882-ben született . . .”
Elmondta Pósáné Kocsis Ibolya, 61 éves. Kevi.
Gyűjtötte Bodor Anikó, 1995-ben (Silling 2003, 234)
Ága fa születte ágát,
Ága születte bimbóját,
Bimbója születte Szentannát,
Szentanna születte Máriát,
Mária születte világ megváltóját.
Addig a rossz ember ide ne jöhessen,
Még abból a szalmából, szénából nem hoz,
Akiben a Krisztusurunk feküdt Betlehemben.
Elmondta Bűnné Barsi Eszter, 45 éves. Kevi.
Gyűjtötte Bodor Anikó 1995-ben. A szöveget írásban kapta a gyűjtő (Silling 2003, 234)
Én kimëgyëk én házambul,
Föltekintëk magas mënybe,
Ott mëglátom mënyországot,
Mënyországba kis kertët,
Kis kerbe pálmafát,
Pálma szülte virágját,
Virágja születte Szent Annát,
Szent Anna születte Máriját,
Márija születte szent fiját,
A világ mëgváltóját.
Aki eszt az imáccságot este-rëgge emonygya,
Vélem lészen paradicsom kertyébe. Ammën.
Elmondta Kalmárné Gere Julianna, aki az 1890-es évek végén született.
Zenta-Orompart.
Gyűjtötte Bodor Géza 1972-ben (Silling 2003, 236)
Kerűjj kërëszt kis házamba,
Mária ájjon ajtómba,
Jézus ablakomba.
Én kimëgyëk kisházambul,
Föltekintëk magos mennybe,
Ott mëglátom menyországot
Menyországba kiskertet,
Kiskertbe pálmafát,
Pálma szülte virágját,
Virágja szülte Szent Annát,
Szent Anna születte Máriát,
Mária szülte szent fiát,
Világ megváltóját.
Aki eszt az imádságot este rëggel elmongya,
Vélem leszen a paradicsom kertjében. Ammen.
A közlés után még ezt olvashatjuk: „Tudod kitű tanútam ezt? Márkus Erzsébettől. Kalmár nagyapának az anyja volt az, 92 éves korában halt meg.” – (Kalmár nagyapa, azaz Kalmár András 1856–1939, anyai dédnagyapám volt. Anyja tehát üknagyanyám.) – Akkó én kicsi unoka vótam, osz minden este mondani köllött. Ilyen kis öregasszony vót, bottal járt, kis botja vót, osz mikó a Szarka gyerekek nem monták, úgy a fejükre kommintott: Mongyad fiam, mongyad!”
Anyámtól, Bodor Juliannától a következő befejező részt jegyeztem hozzá:
Aki ezt az imádságot este reggel elmondja,
Vélem lészön paradicsom kertjibe,
Jézus Mária szent nevibe,
Az örökkévaló örömbe, dicsőségbe,
Elnyerhessük,
Úgy engeggye a jó Isten.
(/Az adatközlő hozzátette/ „Utójjára 24-be mondtam)
Elmondta Burány Ferencné Kaszás Klára, 70 éves korában, aki Felsőhegyen
az általános iskolában tanítóskodott férjével együtt és nyugdíjaztatásuk után
költözött be Zentára.
Az imát Klára Márkus Erzsébettől, nagyapának (Kalmár András 1856–1939)
az anyjától tanulta.
Gyűjtötte Burány Béla 1972-ben. (Burány 1973, 196)
Én lefekszek én ágyamba
Mint Úrjézus koporsóba
Fejem fölöt három angyal
Ëggyik őriz éjfélig,
A másik hajnalig,
A harmadik koporsóm bëzártájig.
„. . . nevelőanyámtú hallottam . . .”
Elmondta Csizsófné Surján Piroska, 67 éves. Zenta.
Gyűjtötte Burány Béla 1978-ban (Silling 2003, 221)
Kerűjj, köröszt házamba,
Isten (vagy Jézus) álljon ajtómba,
Mária ablakomba!
Én kimegyek én házamból,
Föltekintek magos mennybe,
Ott meglátom mennyországot,
Mennyországba kis kertet,
Kis kertbe pálmafát,
Pálma születte szent Annát,
Szent Anna születte Máriját,
Márija születte szent fiját,
A világ megváltóját.
Aki ezt az imádságot este-rëggel elmondja,
Vélem lészën Paradicsom kertjébe,
Jézus szent nevébe,
Örökkévaló örömbe,
Dicsőségbe elnyerhessük,
Úgy engedje a Jó Isten!
Elmondta Burányné Bodor Julianna, 82 éves. Zenta.
Édesanyjától, Bodor Péterné Kalmár Teréztől tanulta, aki 1881-ben született.
Gyűjtötte Burány Béla 1991-ben (Silling 2003, 237)
A Kakasos imának, reggeli imádságnak nevezettek közül még a következők kerültek elő a feledés homályából Zenta városából és egyik falujából Silling István kutatásának köszönhetően. (Érdekesség megjegyezni, hogy Zenta község legrégebbi katolikus temploma 1890-ben épült Felsőhegyen, Szent József, a munkás, tiszteletére, a második legrégebbi Keviben 1900-ban épült Szűz Mária a Magyarok Nagyasszonya tiszteletére.)
…Kakas Kijáltja,
Kelj fő, szép Szűzmárija,
Mer mëgfogták a zsidók a zártatlan
Jézuskát,
Dárdával dárdázzák,
Lándzsával szurkájják,
Harapófogóvá csipkodják,
Tövisse koronázzák,
Két csöpp vérit ecsëppentëtték,
Az angyalok odamëntek,
Aranytányérba főszedték,
Krisztus Urunk azt mondotta,
Aki ezt az imádságot emondja este
lëfektibe, rëgge főketibe,
Hét bocsánatot nyer a kis Jézustú.
Elmondta Sándor Margit, 72 éves. Kevi.
Gyűjtötte Silling István 1995-ben (Silling 1997, 68)
Megszólaltak kakasok,
Ketik Máriát,
Kelj föl, kelj föl, szép Szüzmária,
Megfogták a zsidók az ártatlan Jézuskát,
Dárdával dárdázták,
Koronával koronázták,
Egy csepp vérit cseppentettek,
Az Angyalok oda mentek,
Cintányérba szedték,
Krisztus Jézus elébe vitték.
Aki ezt a kis Jézuskát reggel kipójázza, este bepójázza,
Magára veti a keresztet.
Én is vetem én magamra. Ammen.
Elmondta Bűn Imréné Barsi Eszter, 45 éves. Kevi.
Gyűjtötte Bodor Anikó 1995-ben. A szöveget a gyűjtő írásban kapta
(Silling 2003, 110)
Ehin gyün Jézus,
Lelkünk látó Jézus
Békeség szállásodra Jézus
Kész a lélek,
Beteg a test.
Minden múlt órákra napokra meggyonhatnék,
Halálom óráján gyon ember lehetnék.
Mária kapuja megnyilna.
Krisztus Urunk születése,
Zsidok által vett szent vére hulladéka.
Az angyalok fölveszik,
Kehelybe teszik
Krisztus Jézus elejibe visszik.
Krisztus Jézus azt mondta
Aki ezt az imádságot elmondja
Hét halálos bűntől megszabadul
És megadatik néki az áldott menyország.
Angyalok királynéja
A mi Urunk Jézus Krisztusnak anyja
Megnyitotta bűnös szemeinket,
Felébredtünk ujabban felviradtunk.
Ó hányan szenderültek át a jobb életre,
Kik a Szűzanyám pártfogását megnem vetették.
Milijon mint boldogok
Aki a menyország kapuján Jézus vére
Festett keresztje számunkra. Amen.
Mikor az Úr Jézuska a fekete földön járt.
Elindult a Gecemányi Kertbe,
Leülve az olajfák tövére.
Arra ment a szép Szűz Mária – kérdezte
Mit szomorkodsz szerelmes szép Fiam?
Hogyne szomorkodnék,
Mikor a vér elboritotta szememet.
Eregy le a Szűz Mária kertjébe,
Szakajcs három szál virágot.
Egyiket vérrű,
Másikat hájogrú,
Harmadik termésrül.
Vér, héjog, termés szakadozzon le, az Úr Jézuska szemirű.
A mi szemünket is gyogyitsa világositsa meg. Amen.
Ki mék ajtom elejébe.
Föltekintek a magas égre.
Nyitva láttom a menyország kapuját,
Benne láttom a Boldogságos Szűz Máriát.
Szent térgyin térbetyül,
Szent könyökén könyökül,
Szent miséket hallgassa,
Gloriákat olvassa.
Szól a kakas szól
Máriát kiáltsa
Kelj fel Mária,
Megfogták a kis Jézuskát,
Magos fára feszitették,
Három szöggel megszögezték,
Három csepp vér elcseppent.
Oda mentek az angyalok,
Felszedték,
Kehelybe tették.
Krisztus Jézus elejibe vitték.
Krisztus Jézus sem szól sem beszél.
Aki ezt az imádságot elmondja este lefektibe, reggel fölkeltibe
Megadatik néki az áldott menyország.
Angyalok Királynéja Mária
Isteni magzatod megnyitotta az én bűnős szemeimet
Fölébredtem.
Kegyes királyom, kérlek mindenkor légy velem.
Szívem el ne aludjon,
Gyarló testem az éjjel békében nyugodjon,
Hogy én Téged mindenkor lássalak.
Minden gonosz távozzon.
Áldást mondunk az Urnak,
Hálákat az Istenek.
Ki háza, háza
Szent Benedek háza,
Ostya az ajtaja
Tömjén az ablakja
Négyszögletes szent oltár
Azon van a szent kereszt.
Kerülj köröszt
Örizzen a sörkentyüs Szűz Mária.
Anna szülte Szűz Máriát.
Mária szülte Szent Fiát.
Fiam, fiam fényes Jézus,
Kérlek mindenkor légy velem.
Nyisd meg a kapudat,
Mosd meg az utadat.
Öt-hat ezer év mulva,
Gyünek szentek, szent angyalok,
Hoznak kenetet mirhát
Amivel az Úr Jézus szent sebeit kenegetik.
Mondom mondom néktek
Aki ezt az imádságot elmondja
Hét halálos bűntől megtisztul. Amen.
Elmondta Katona Szabina, 71 éves. Kevi.
Gyűjtötte Silling István 1996-ban.
A szöveget írásban kaptam a Hitélet című katolikus folyóiratban közzétett felhívásra
(Silling 2003, 355)
Én lëfekszëk én ágyamba,
Mind Úrjézus koporsóba.
Három anygyal fejem fölött.
Ëggyik őröz, másik vezéröl,
Harmadik a lelkëm várja.
Kakas kijáltya,
Kej fő, szép Szűzmárija,
Mer mëkfokták a zsidók a zártatlan Jézuskát,
Dárdával dárdázzák,
Lándzsává szurkájják,
Harapófogóvá csipkoggyák,
Tövisse koronázzák,
Két csëp vérit ecsëppentëttek,
A zanygyalok odamëntek,
Arantányérba főszëtték,
Krisztus Urunk elejibe vitték.
Krisztus Urunk asz mondotta,
Aki jeszt az imáccságot emonygya este lëfektibe,
Rëgge főkeltibe,
Hét bocsánatot nyer a kis Jézustú.
„. . . öreganyámtú, biztossan . . .”
Elmondta Sándorné Kovács Margit, 72 éves. Kevi.
Gyűjtötte Bodor Anikó 1995-ben (Silling 2003, 223)
Én felkeltem én ágyamból
Mint úr Jézus koporsóból
Fejem fölött arany kereszt
Azon van három angyal
Egyik őröz éfélig
Másik őröz hajnalig
Harmadik őrözzön
Halálom órájáig
Kakasok szónak
Máriát kijáltják
Kelj föl Mária
Keljföl
A Krisztust megfokták
Kőoszlophoz kötözték
Vass söprűvel söprüzték
Egy csepp vére elcseppent
Az angyalok főszették
Ólom tányérra tették
Máriához bevitték
Mária is aszt monta
Aki esztet este reggel
Elmondja
Pokol ajtaja elötte
Belessz peszételve
Menyország ajtaja
Előtte kilessz nyitva.
Názárati úr Jézus
Krisztus nevében
Fölkeltem ő legyen ma
És mindenkor velem
őrözzön és oltalmazzon
Engem minden gonosztól
Kivált képen a bűntől
Áldott legyen a megoszhatatlan
szent háromság
Egy Isten most és
Mindörökön
Örökké. Ammen.
Édes Jézusom
Hállákat adok ate
Szent fölségednek
hogy megőriztél e
sötét éjszakán
őrizz meg a mai szent
naponis
Tűztől viztől hirtelen
haláltól, gonosz ember
Szándékától
Kétségbe eséstől
Ördögnek incselkedésétől
Minden féle veszedelemtől
Édes Jézusom.
Édes Jézusom fölajállom
ezta kevés imátságomat
Édes apámé édes anyámé
Öreg apámé öreg anyámé
Hetedizen való nemzetségemé
a Krisztusnak ött
mélséges sebeiért a Boldogságos
Sűz Máriának
hét fájdalmáé az én őrző
angyalomé. Nevemen
való Szentemnek tiszteletiér
Purgátórium
béli lelkeknek kiszabadulásuké
szabadícsd
ki Édes Jézusom.
Midőn fölébredek, hálákat
rebegek dicsértessék
Jézus Krisztus most és
Mindörökké, ammen.
Gyűjtötte Vörös Imre Zentán 1994-ben. A gyűjtő írásban kapta a szöveget.
A lejegyző ismeretlen. A szöveg felett: Esteli és reggeli ima fohászok cím
(Silling, 2003, 338)
Szól a kakas
Kelj föl Mária,
Elfogták Názáreti Jézust,
Názáreti Jézusnak három csepp vére
cseppent,
Az angyalok ólomtálba szedték,
Mária elébe vitték,
Aki ezt elmondja,
Annak a lelke vélem lészen a
Paradicsomkertbe.
Elmondta Katona Piroska, 80 éves. Zenta.
Gyűjtötte Silling István 1991-ben (Silling 1997, 131)
Én lëfekszëk én ágyamba,
Mind Úrjézus koporsóba,
Kerűd, köröszt, a házamat,
őrizd, anygyal, a lelkëmet,
Paradicsomkertyében csöndítenek,
Az anygyalok örvendëznek,
Úr kitëtte koporsóját,
Rá zü szente keresztfáját,
Két vállamon két anygyal,
Aki ezëket lëvëszi,
Az árthasson nëkëm.
Számba szent kereszt,
Szivemën szent kenet,
Fejem fölött Úrjézus,
Hátam mögöt Szent József,
Előttem boldokságosz szent szűsz,
Két vállamon két anygyal,
Aki ezëket lëvëszi,
Az árthasson nëkëm.
Elmondta Vargáné Balogh Ilona, 57 éves. Zenta.
Gyűjtötte Silling István 1992-ben (Silling 2003, 228)
…Kakasok szólanak,
Máriját kijáltanak,
Egy csöpp vére csöppenék,
Az angyalok fölvëtték,
Krisztus elejibe vitték,
Mirhát, kenetët, szent sebejit kenegetik.
Elmondta Sóti Etelka, 65 éves. Zenta.
Gyűjtötte Silling István 1992-ben (Silling 1997, 130)
Felsőhegyen Tóth Juliannának köszönhetően jegyezhettem le ezt az archaikus népi imádságot:
Én lëfekszek én ágyamba
Testi lelki koporsómba
Három angyal fejem fölött
Egyik őriz, másik vigyáz, harmadik a lelkëm várja.
Kakasok szólnak, Máriát kijáltnak
Kelj föl Mária,
Mëgfogták Szent fijadat,
Viszik magas Golgotára feszítik.
Három csepp vére lëcsëppent
Az angyalok főszëdték
Arany tányérra tëtték
Az angyal azt mondta,
Aki eszt az imádságot este, rëgge` ëmongya
az örök haláltul szabadul.
Elmondta Tóth Julianna, aki 1911-ben született Felsőhegyen.
Édesanyjától tanulta, aki Felsőhegyen élt.
Gyűjtötte Nagy Abonyi Ágnes 2001. december 4-én (Nagy Abonyi 2010, 369)
Én lëfekszëk én ágyamba
Testi lelki koporsómba
Három angyal fejem fëlëtt
Egyik őrzi édesapámat, másik édesanyámat, harmadik a magam bűnös lelkét.
…(A vége meg ez volt:)
Az angyal azt mondta:
Aki ezt az imádságot háromszó e’mongya
három lelkët kiszabadít a purgá(tó)rium tüzébül.
Elmondta Hanák Emília. 1938-ban született Felsőhegyen.
Az imát édesanyjától Kószó Erzsébettől tanulta, aki Felsőhegyen született 1911-ben.
Gyűjtötte Nagy Abonyi Ágnes 2010. május 14-én (Nagy Abonyi 2010, 370)
Az archaikus népi imák vizsgálata mára már a magyar folklorisztika közismert kutatási területei közé tartozik. Ahhoz, hogy keletkezésük korát és körülményeit illetően megnyugtató magyarázattal szolgálhassunk, további (újabb és újabb szövegvariánsokat eredményező) kutatómunkára van szükség. Közleményünk célja, hogy egy helyen összegyűjtve mutassa be a magyar nyelvterület déli részének jellegzetes imaanyagát, összehasonlító anyagot szolgáltatva ezzel a további kutatások számára.
Irodalom
Beszédes Valéria szerk.
2000 A jó Isten dicsőségére. Írások a vajdasági magyarság népi vallásosságáról. Szabadka: Kiss Lajos Néprajzi Társaság.
Beszédes Valéria – Nagy Abonyi Ágnes
1997 „Máriát dicsérni, hívek jöjjetek…” A bácskai és bánsági hordozható Szűzanyaszobrok néprajza. Kiállítás katalógus. Zenta.
1999 Gloria in excelsis Deo! A magánáhitat szentképei. Kiállítás katalógus. Szabadka–Zenta: Kiss Lajos Néprajzi Társaság – Thurzó Lajos Közművelődési Központ.
2000 Búcsú 2000. Templomi lobogók és búcsús keresztek… Kiállítás katalógus. Zenta: Thurzó Lajos Közművelődési Központ.
2001 Hiszen hatalmas segítő szent kezed. A Prágai Kisjézus tisztelete vidékünkön. Kiállítás katalógus. Szabadka–Zenta: Kiss Lajos Néprajzi Társaság – Thurzó Lajos Közművelődési Központ.
Burány Béla
1973 Hej, széna, széna. Zenta: Zentai Múzeum.
Bálint Sándor
1976–1980 A szögedi nemzet 1–3. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 1975/75-2; 1976/77-2; 1978/79-2.
Erdélyi Zsuzsanna
1976 Hegyet hágék, lőtőt lépék. Archaikus népi imádságok. Budapest: Magvető Kiadó.
Kálmány Lajos
1881–1891 Szeged népe 1–3. Szeged-Arad.
Nagy Abonyi Ágnes
1997 A Szálláskereső Szent család kilenced szokásanyaga Adorjánon és Oromhegyesen. Üzenet 27/3–4, 252–260. p.
2008 Az adatközlő azonosságtudata egy felsőhegyi gyűjtés tükrében. In Bennünk élő múltjaink. Történelmi tudat – kulturális emlékezet. Papp Richárd – Szarka László szerk. Zenta: Vajdasági Magyar Művelődási Intézet, 345–355. p.
2010 Adalékok a „Dicsértessék falu” népi vallásosságához. In Szenvedély és szolgálat, Tanulmányok a hatvanesztendős Silling István tiszteletére. Dévavári Bszédes Valéria és Silling Léda szerk. Szabadka: Bácsország Vajdasági Honismereti Társaság, 357–376. p.
Silling István
1992 Boldogasszony ablakában. Népi imádságok és ráolvasások Kupuszináról. Újvidék: Forum Könyvkiadó.
1997 Kakasok szólalnak Máriát kiáltanak. Tóthfalu: Logos.
2002 Vallási néphagyomány. Újvidék: Forum.
2003 Vajdasági népi imádságok és nyelvezetük. Újvidék: Forum.
VMNA
2003 Vajdasági Magyarok Néprajzi Atlaszának komentárkötete. Papp Árpád – Raffai Judit – Terbócs Attila szerk. Szabadka: Kiss Lajos Néprajzi Társaság.
Botiková, Marta: K antropológii životného cyklu. Kultúra a spôsob života ženskými oèami na Slovensku v 20. storoèí.
Bratislava: Univerzita Komenského 2008, 144 p. ISBN 978-80-223-2475-5
Marta Botiková, aki pályafutását (még Sigmundová néven) a családi élet társadalomnéprajzi aspektusainak a vizsgálatával kezdte, első önálló munkája is e téma jegyében készült (vegyesnemzetiségű, szlovák–magyar lakosságú térségben végzett kutatómunka alapján)1, úgy látszik, egyéb szerteágazó tevékenységei mellett vissza-visszatér a család, mint társadalmi jelenségkomplexum problematikájához. Szerkesztője és társszerzője volt (még Botíková néven) egy, a szlovákiai hagyományos családi életet elemzően bemutató, kollektív, háromszerzős kismonográfiának2, majd társszerkesztője egy további, a nem-paraszti családot elemző munkának3. Jóval ezt megelőzően megírta (igaz, hogy a magyar változatban Batíková néven, de így őt soha nem hívták!) egyik legtanulságosabb esszéjét, amelyben egy Pozsony környéki család etnikai alakulásának, mondhatni: etnikai színeváltozásainak szemléletes rajzát adja.4
Az utóbbi években az ún. biográfiai metódus alkalmazásával, a gender-kutatások tanulságait, módszereit is hasznosítva, a családi élet női szempontból történő bemutatására vállalkozott5. Noha a saját érdeklődését a biográfiai szövegek, azok etnológiai hasznosíthatósága iránt 1993-ra teszi, amikor először látogatott el a Bécsi Egyetem Bölcsészettudományi Karának Gazdaság- és Társadalomtörténeti Intézetébe (Institut für Wirtschafts- und Sozialgeschichte), s ott rácsodálkozott az akkor több mint 700 életrajzi szövegre, a fentiek alapján mégis úgy vélem, hogy a most bemutatandó kismonográfia egy hosszabb (látens) „felkészülési” folyamat eredményeként is felfogható.
A könyv a módszer, az elbeszélt történelem (oral history) módszere rövid bemutatásával kezdődik. A szerző bemutatja, hogy az Amerikában kidolgozott metódust a keleti blokk országaiban jószerével csak a rendszerváltoztatások után kezdték alkalmazni, noha előzményei azért ennek is voltak. A korabeli Csehszlovákiában például a folkloristák a visszaemlékezések rögzítésével legalább a hetvenes évek óta foglalkoztak. Igaz, jegyzi meg a szerző, Jana Noskovára hivatkozva, s vele egyetértve, a folkloristák az így nyert szövegeket, mint az elmúlt események narratív interpretációit értékelték (memoratok), s nem az események vizsgálatára szolgáló kutatási forrást, az abból kibontható sajátos kutatási módszert. Megjegyzem, hogy a magyarországi történetkutatás magát a módszert nagyjából a hetvenes évek vége óta ismeri, noha intenzívebb alkalmazására ott is a rendszerváltás utáni időszakban került sor. A továbbiakban Marta Botiková a módszer előnyeit és veszélyeit is áttekinti, leszögezve végül, hogy az életrajzi elbeszélés során az egykori valóság képének a szubjektív megkonstruálásáról (és nem rekonstruálásáról!) van szó.
Maga a munka tizennégy, különböző korú és társadalmi helyzetű nőnek, az oral history módszerével rögzített visszaemlékezései alapján bizonyos élethelyzetek, a hétköznapok eseményeinek női szemszögből történő láttatására tesz kísérletet. Alapvetően az emberi élet fontosabb eseményeit (a házastárs kiválasztásának a módja, szempontjai; a családi együttélés módozatai, a családi ünnepek mikéntje), valamint az ezekre ráfűzhető egyéb jelenségeket (öltözködés és a divat, az iskola és a művelődés, a sport és üdülés stb.) láttatja női szemmel. Három generáció, az 1930 előtt, az 1930 és 1950 között, valamint az 1950 után születettek, azon belül más-más társadalmi, etnikai, vallási réteghez tartozó, Szlovákia különböző vidékeiről származó, ott élő tagjainak emlékezéseit állítja igen tanulságosan egymás mellé. Noha a történeti keretet elvileg a fontosabb nagypolitikai események dátumai (1918, 1938, 1945, 1948, 1968, 1989) adják, az igazi vezérfonal mégis az egyes szereplők egyéni életének jelentősebb állomásai. Nyilvánvalóan nem lehet általánosítani az ilyen, viszonylag kis minta alapján nyert adatokból, de maguk a visszaemlékezések, a szerző hozzájuk fűzött értelmezéseivel, kommentárjaival egy sajátos multietnikus, multikulturális világ egy lehetséges olvasatát nyújtják. Az sem állítható persze, hogy az ezzel a módszerrel megrajzolt kép szöges ellentétben állna a prezentált témakörökről korábban kialakult (már amennyiben kialakult) képünkkel, de mindenképpen más árnyalatban, más hangsúlyokkal interpretálja azokat. Talán nem elvetendő próbálkozás lenne ugyanezeknek az élethelyzetnek egy explicite férfiszempontú feltárása is. Megvizsgálni például, hogy ugyanazt a családi eseményt (például a házastárs kiválasztását, a lakodalom lefolyását, a családi ünnepeket stb.) miként rögzítette emlékeiben s később hogyan interpretálja egy nő és hogyan egy férfi. Rendkívül tanulságos lenyomatait találjuk a könyvben annak, hogy szereplői miként viszonyulnak a család többi tagjához. Annak tehát, hogy milyen a nagymama-, az édesanya- vagy éppenséggel az édesapa-képe a riportalanynak. De vajon milyen lenne (ennek megfelelő lenne?) egy-egy férfi visszaemlékező interpretációja? Amennyiben erről is lennének ismereteink, a világ ez által talán valóban kerekké válna. Félreértés ne essék, ezeket a szempontokat nem Marta Botiková könyvén kérem számon, hanem mindössze mint lehetséges további kutatási szempontot vetem fel. Különben a szerző szerint is első állomása ez a munka a témakör ilyszempontú kutatásának. Kíváncsian várjuk tehát a folytatást!
Leščák, Milan: Humoristické rozprávanie na Spiši (1962–1967). Pokus o výskum frekvencie a výskytu.
Editorka: Hana Hlôšková. Bratislava: Ústav etnológie SAV – Katedra etnológie a kultúrnej antropológie FiF UK – Národopisná spoloènos Slovenska – Slavistický ústav Jána Stanislava SAV 2010, 200 p. ISBN 978-80-89489-01-5
A második világháború utáni szlovák folklorisztikát két döntő irányzat határozta meg. Az egyik, a hagyományos néprajzi szemlélet alapállásából, egy (vélt vagy valós), többé-kevésbe statikusnak felfogott nemzeti folklór, sőt annak inkább bizonyos kiemelt jelenségei rögzítésére, rekonstruálására törekedett. A másik a folklórt, mint elő (tehát változó) organizmust szemlélve, annak működési mechanizmusait, szabályszerűségeit (ha vannak), fejlődési folyamatait, összefüggés- és kapcsolatrendszerét, a szlovák általános néprajzban is jelen lévő jelenkutatásba ágyazottan igyekezett feltárni. Milan Lešèák munkája ennek az utóbbi irányzatnak egyik korai, ha éppenséggel nem az első, példaértékű folklorisztikai eredménye. A kiadványhoz Eva Krekovièová írt egy rövid (egyszersmind értékelő és értelmező) bevezetést, amit a szerzőnek a disszertáció kiadásához megfogalmazott megjegyzései követnek. A könyvet Hanna Hlôšková szerkesztette.
Módszertanilag a Jacobson és Bogatyrev nevével fémjelzett, funkcionalista-strukturalista prágai iskola eredményeiből indult ki, miközben bizonyos szociológiai szempontokat is a maga képére formálva kialakította a sajátos lešèáki módszert. A szóbeliség működésének, ha úgy tetszik törvényszerűségeinek szinkron vizsgálatának a lehető legegzaktabb megvalósítására törekedett. Nemcsak az egyes műfajok, azok egyes variánsainak az előfordulását dokumentálta (ahogy azt a hagyományosan folklorisztika korábban, sőt általában ma is teszi), hanem az előfordulások intenzitását, társadalmi beágyazódottságát, a megjelenés (értsd: a mesélés) kontextusait, körülményeit is vizsgálta, rögzítette. Három kiválasztott szepességi faluban öt éven keresztül, helyi munkatársak bevonásával figyelte meg és rögzítette a humorisztikus elbeszélés életrajzát. Maga a kötet a metodológiai problémák felvázolásával, a vizsgált települések bemutatásával (a Lőcse vonzáskörzetéhez tartozó Spišský Hrhov/Görgő, Klèov/Kolcsó és Do¾any/Dolyán településekről van szó), illetve a kutatás során alkalmazott módszerek ismertetésével indul. Ezt követik azok a fejezetek, amelyek a tulajdonképpeni kutatási eredményekre alapozott tanulságokat veszik sorra. Ezek közül először a helyi népi próza állapotáról rajzol egy átfogó képet, majd az egyes generációk szerepét és részesedését vizsgálja a mesélésben. Megállapítja (egyébként más, hasonló kutatásokkal összhangban), hogy a repertoárok struktúrája a középgerenációban stabilizálódik. A továbbiakban a közösségek magja és perifériája közti kapcsolatokat és különbségeket kutatja, illetve a közösség rétegzettségét a műfajhoz való kötődése, kapcsolatai alapján. Itt megkülönbözteti a mesélő hagyomány aktív és passzív hordozóit: az előbbit alkotó és reprodukáló mesélőkre bontva, míg az utóbbi kategóriába a műfaj iránt érdeklődő, ám azt tevőlegesen nem művelő réteget, s végül a műfajhoz teljes mértékben negatívan, elutasítóan viszonyulók csoportját különbözteti meg.
A kötet második részét (terjedelmileg valamivel kevesebbet, mint a felét) a konkrét szövegmutatványok alkotják a szerző bevezető megjegyzéseivel, Katarína Žeòuchová nyelvi gondozásában.
Milan Lešèák vázlatosan bemutatott munkája egy adott térség humorisztikus (mondjuk: anekdota) elbeszélésének már-már szinte egzakt, természettudományos módszerekkel, a társadalomtudományokban ritkán alkalmazott kísérleti metódussal vizsgált életfolyamatát rögzíti. A kötet, a megjelenés időpontját tekintve új, miközben egy csaknem negyven esztendős szövegről, a szerző egykori kandidátusi disszertációjáról van szó1. S kiállta az idő próbáját: ma is üdének, frissnek, igen: követésre, továbbgondolásra méltónak hat!
Lukács László: Sárfőtől Mezőföldig. Táj- és népkutatás Fejér megyében
Székesfehérvár: Szent István Király Múzeum 2009, 439 p. /Szent István Király Múzeum Közleményei A sorozat 42/. ISBN 963-9279-73-0
Lukács László tanulmánykötetében egy, a cím alapján látszólag viszonylag szűk földrajzi keretben (ami, mint a későbbiekben látni fogjuk, azért jóval tágabb!) a néprajz hagyományos vonulatát követve, a kiválasztott kisebb-nagyobb térségek népéletének, annak egy-egy szegmensének dokumentálására, bemutatására, értelmezésére, szélesebb összefüggések közé helyezésére vállalkozott. Táj- és népleíró dolgozatokról van szó tehát, illetve – hogy egészen pontos legyek – az ember, az emberi tevékenység által meghatározott táj, s az azt lakó ember kultúrájának a bemutatása a célja. Az olvasó ily módon képet nyerhet Fejér megye kistájainak (Mezőföld, a Velencei-tó, a Velencei-hegység, a Vértes térsége), valamint egyes településeinek (Csákvár, Csákberény, Sárbogárd, Dunapentele, Zámoly) néprajzáról, néprajzának egyes jelenségeiről, törvényszerűségeiről. Amolyan egymáshoz ragasztott mozaikkockákból összerakott tabló ez a szülőföld néprajzáról. Még nem monográfia, ám jóval több is, mint egyszerű tanulmánykötet. A gyűjteményben szereplő dolgozatok egy része már korábban megjelent (erre a szerző minden esetben hivatkozik is), számos esetben több variánsa, több nyelvi mutációja is napvilágot látott (ami egy későbbi filosz számára valódi csemege lehet), de vannak, amelyek itt kerülnek először az olvasó elé.
A szerző, Lukács László, miközben lokálpatrióta is szeretne lenni (ezt jelzi a kötet, földrajzi keretet megadó főcíme, és a módszert megjelölő alcím egyaránt), miközben állandóan feszegeti is ezeket a kereteket. Így aztán, amolyan függelékként (ő Kitekintésnek mondja) az adott, Fejér megyei geográfiai környezeten túlmutató tanulmányokat is a kötetbe sorolt (nota bene: ez a „kitekintés” jóval több mint egynegyedét adja az egész, több mint négyszáz oldalas kötetnek!). Így kaphattak benne helyet (a kötet címének dacára) bihari, sárréti, felső-őrségi, moldvai és szlovákiai (Garam és Ipoly menti) kutatási eredményeket prezentáló tanulmányok is. Az utóbbi az Alsó-Garam menti, nyolcvanas évekbeli, az érsekújvári Csemadok Néprajzi Szakcsoportja által megvalósított nyári táborok terepkutatásának az eredménye. A kéméndi, barti, kőhídgyarmati, kicsindi, kisgyarmati és garampáldi kiszállások tudományos eredményeit (kiegészítve a nem Alsó-Garam menti Leléd hasonló anyagával) adja közre. Tudománytörténeti érdekeltségű beszámolót már közölt korábban ezekről a terepkutatásokról1, ám maga a konkrét néprajzi anyag most lát először napvilágot. A szerző alapvetően ugyanazokat a jelenségeket figyelte az összes kutatóponton, jelesen az emberi erővel történő teherhordás, az árucsere egyes jelenségeit, a táplálkozási szokásokat, továbbá a szentek kultuszát és mindezek összefüggéseit. Ez magától értetődő módon nagyszerű összehasonlítási alkalmat is kínál. Megjegyzendő, hogy a felsoroltak azon kutatási témák közé tartoznak, amelyek Lukács Lászlót eddigi pályafutása során korábban is, más földrajzi keretek közt is alapvetően foglalkoztatták. És hát ezek azok, amelyek a maguk részletes kidolgozottságában ebben a gyűjteményben nem jelennek meg. Máshol, más alkalmakkor viszont már megjelentek2, illetve további tanulmánykötetet, köteteket tölthetnének meg azok a dolgozatai, amelyek kifejezetten a népi építészet vagy a népi teherhordás témakörének, illetve a népszokások jelenségcsokrának (ezen belül kiemelten a karácsonyfa-állítás szokásának a kérdésköre, farsangi, a húsvéti korbácsolás problematikája stb.), a kultúra (természetesen a népi/paraszti kultúra) táji tagolódásának, kapcsolatrendszerének, a Duna néprajzának (a folyó, mint kultúrákat összekötő, közvetítő kapocs) részletekbe menő, elemző tárgyalására vállalkoztak.
Összegezve a fentebb vázlatosan bemutatott tanulmánygyűjteményt, elmondható, hogy miközben (látszólag!) partikuláris témákat, problémákat feszeget, illetve csak (!) bizonyos jelenségeket leír, a szövegeket egybeolvasva mégis egy rendkívül gazdag univerzum (cseppben a tenger!) bontakozik ki előttünk. További elemzéssel a kötetből viszonylag könnyedén kifejthető lenne (noha ő ezt definíciószerűen itt nem adja) Lukács László népi kultúra, néprajz szemlélete. Az például, hogy mit gondol ő a 21. század elején az európai, azon belül a magyar néprajzról, milyen szerepet szán az efféle vizsgálódásoknak3.
Prosser-Schell, Michael: Vom „dies sancti Urbani” zum „Orbán-napi Borünnep” in Hajós. Geschichte und Transformationen des Urbanfestes aus volkskundlicher Perspektive
Freiburg: Johannes-Künzig-Institut für ostdeutsche Volkskunde 2009, 311 p. /Schriftenreihe des Johannes-Künzig-Instituts 10/. ISBN 978-3-931905-48-9
A szerző, a freiburgi Johannes-Künzig-Institut munkatársa, a freiburgi Albert Ludwig Egyetem professzora a néprajz ma bevethető kutatási metódusainak szinte minden fontosabbját alkalmazta könyve anyagának összegyűjtése során. A történeti néprajz módszereit éppúgy érvényre juttatta, mint a jelenkutatás metódusait, az íróasztal mellett művelhető filológiai elemzéseket ugyanúgy, mint a résztvevő megfigyelés vagy az irányított interjú eljárásmódját. Ebből adódóan forrásai is szerteágazóak: klasszikus értelemben vett történeti anyaggal ugyanúgy dolgozott, mint a napjainkban, szemünk előtt lejátszódó jelenségek üzeneteivel. Ugyanakkor (ha áttételesen is) azt is megmutatta, miként lehet (és érdemes) a nyelvsziget-kutatást napjainkban eredményesen művelni. Ezt a módszertani sokszínűséget már maga a kiválasztott téma, pontosabban a Michael Prosser-Schell által fölvetett kutatási probléma is indokolja. Szent Orbán kultuszának történeti gyökereivel, illetve a kultusz mai reneszánszával foglalkozik. A szőlőtermesztő gazdák patrónusához gazdag hiedelem- és szokásanyag társult, ám ezek (ahogy a hagyományos népi kultúra sok más jelensége is) az 1960-as években, amikor a téma mindmáig klasszikusnak számító német nyelvű összefoglalása megjelent1, már egyre inkább elhalónak, kiveszőfélben lévőnek tűntek. Aztán az 1980-as évek elejétől, ráadásul éppen az akkor „ateistának” minősülő, szekularizálódott Magyarországon, látszólag váratlanul, több helyen is újraéledt, organikusan újraszerveződött, egészen pontosan: megszerveződött a kultusz, az Orbán-napi borünnep. A szerző kutatásai számára a legfontosabb lökést az 1981-ben megkezdett sváb-magyar lakosságú Hajós borünnepe adta, annál is inkább, mivel itt az Orbán-kultusznak korábbi előzményeit nem sikerült kimutatni. Nem egy feledésbe ment szokás revitalizációjáról van tehát szó, hanem (legalábbis lokális szinten) egy új ünnep bevezetéséről. Még akkor is, ha azért nem teljesen a semmiből teremtve hozták létre azt a szervezők. Maga a hajósi Orbán-napi borünnep 2008. május 25-én a következő, vázlatos forgatókönyv szerint zajlott: 1. az ünnepélyes megnyitó, amelynek keretében a polgármester, egy mindenkori díszvendég (jelen esetben Bajnai Gordon, akkori nemzeti fejlesztési és gazdasági miniszter) beszélt, kiemelve a rendezvénynek a sváb hagyományokhoz való kapcsolódását. 2. ezt követte a borverseny eredményhirdetése, amelyet a Szent Orbán Borrend tagjainak, ünnepi öltözetben, a Borrend zászlajával történő felvonulása közepette ejtettek meg. A két fő díj egy-egy hordozható Szent Orbán szobor, amelyek évente cserélnek gazdát, s az előző nyertes nevét az adott szobor talapzatába gravírozva örökítik meg. Megjegyzendő, hogy miközben május 25-e Szent Orbán pápa emléknapja, a vándordíj ikonográfiailag a püspök Szent Orbánt ábrázolja2. 3. A díjátadást a Szent Orbán locsolás követi, aminek lényege, hogy a hajósi pincefaluban található Szent Orbán szobrot a nyertes borral meglocsolják (rossz termés esetén piszkos vízzel locsolták volna meg, illetve jelképesen meg is verték volna a szobrot). 4. Végül a borrendek ünnepélyes felvonulása zárja az ünnep központi programját, amikor a díszruhába öltözött borrendi tagok az Orbán-szobortól elvonulnak egy szabadtéri színpadhoz, ahol az új borlovagok avatására kerül sor.
Ez a konkrét, különféle kulturális tradíciókból, különböző korokból származó építőelemek összevegyítésével keletkezett régi-új rítus volt tehát Michael Prosser-Schell számára az inspiráció, hogy megvizsgálja, miként fejlődött az Orbán-kultusz egy kifejezetten vallási szent-tiszteletből, az egyházi körmenetek, valamint vallásos legényegyletek kialakulásán át, a profán elemekkel átszőtt Orbán-napi szokásokká, s végül az előbbiek bizonyos elemeit újrafelhasználva egy 21. századi szokássá.
Maga a könyv négy, időben is jól körülhatárolható metszetben tárgyalja a jelenségkomplexumot. Először az Orbán-napi ünnepek alaprétegét, az 5–15. századra jellemző szentté válás folyamatát vizsgálja, majd a második időbeli metszet a barokk-kori Orbán-kultusz kibontakozásával, a körmenetek, egyesületek 16–18. századi szerepével foglalkozik. A harmadik metszet vizsgálódási tárgyát az Orbán-napi ünnep és Szent Orbán alakja képezi a szekularizálódási folyamatban, a 19. századtól a 20. századig. Itt térbelileg elsősorban Magyarországra és a Kárpát-medencére koncentrál a szerző. Végül a negyedik időmetszet az 1980-as évek óta kialakuló új magyarországi Orbán-napi ünnepeket, rendezvényeket mutatja be és elemzi, néhány kiemelt példán keresztül.
Michael Prosser-Schell könyve, amellett, hogy egy konkrét jelenség történeti alakulását, értelmezési módosulásait vizsgálja és mutatja be, általános módszertani tanulságokkal is szolgál. Példát nyújt tudniillik ahhoz, miként lehet napjaink bizonyos folklórjelenségeit (amelyek vagy a szervezett folklór /folklór másodkézből/ vagy a folklorizmus kategóriájába tartoznak) a maguk történeti fejlődésében bemutatni, értelmezni.
„Amirõl Voigt Vilmos nem tud, az nincs is…”
A hetven éves Voigt Vilmos köszöntése
(Budapest 2010. január 15.)
A címben idézett mondattal kezdte előadását a nyelvész Pusztai János, a folklorista Voigt Vilmos hetvenedik születésnapja alkalmából 2010. január 15-én, Budapesten, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán megtartott ünnepi konferencián. Mindez viszont nem jelenti azt – folytatta gondolatmenetét az elődadó – , hogy amiről Voigt Vilmos valaha is írt, az egészen bizonyosan létezne is. Olyan problémákra tapint rá (akárcsak Mengyelejev periódusos táblázatának üresen hagyott helyeivel), amelyekről, ha nem is tudunk, hogy vannak, de lenniük kell. „Voigt Vilmos a magyar Mengyelejev” – mutatott rá Pusztai, A terminológia voigtogató szükségessége című előadásában.
Az említett tanácskozás célja Voigt Vilmos sokoldalú munkásságának, interdiszciplináris gondolkodásmódjának a bemutatása volt. Nagy Ilona a folkloristát, Bojtár Endre a teoretikus, Szörényi László a régi magyar irodalmat búvárló, Simonsics Péter a komparatista, Masát András a skandinavista, Pusztai János a terminológiai szakember, Szerdahelyi István az esztéta és végül, Hoppál Mihály az etnoszemiotikus Voigt Vilmos tudományos eredményeit vette számba. A konferencia első szakaszának végeztével a Folklore Tanszék hallgatói a Folcloristica című tanszéki kiadvány legújabb számának – Voigtloristica sokatmondó című – egyetlen példányát adták át az Ünnepeltnek. A kiadvány, amely Voigt Vilmos jelenlegi tanítványai írásaiból nyújt válogatást, ígéretek szerint mások számára is hozzáférhető módon, „rendes” példányszámban is megjelenik majd.
A gyakorlatilag egész napos rendezvény ebédszünetében Emlékek és tárgyak a folklorisztika köréből címen egy kis kamara-kiállítás is nyílt a Néprajzi Tanszék könyvtárában és a kapcsolódó folyosókon. Általános címe ellenére ez is az Ünnepeltet mutatta be különféle életszakaszaiban, más-más élethelyzetekben.
Az eseménysorozathoz még két publikációnak az e napra időzített megjelenése is társult. Az egyik Voigt Vilmos bibliográfiája1, amely évenkénti lebontásban hozza a szerző publikációs jegyzékét, azon belül öt kategóriába sorolva az írások bibliográfiai adatait: 1. önálló könyvek; 2. a szerző által szerkesztett művek; 3. tudományos jellegű tanulmányok; 4. egyéb közlemények, cikkek (konferencia-beszámolók, köszöntések, nekrológok stb.) és végül 5. ismertetések, recenziók. Magáról a kötetről különben már ott, helyben a bemutatás közepette kiderült, hogy – nem teljes. Nézzük először a számokat! Az 1960–2009 közti fél évszázadnyi időszakot a kötetben 2194 bibliográfiai tétel képviseli. Ebből 28 önálló publikáció és több mint 800 (!) tudományos közlemény (cikk, tanulmány). És itt nem vettem tekintetbe a különféle magyarországi és külföldi szaklexikonokba, enciklopédiákba írt seregnyi, sok esetben egyenként is tanulmányértékű szócikkét2. Mindez, ha jól számoltam, legalább 15 nyelven! Arra viszont már nem is vállalkoztam, hogy módszeresen áttekintsem, Voigt Vilmos hány nyelven megjelent (és általa el is olvasott!) publikációt ismertetett: itt gyakorlatilag az összes európai nyelv felsorakoztatható a litvántól a portugálig, az izlanditól a szlovákig, hogy csak az egzotikusabbakat említsem. E könyvismertetések (számukat tekintve nagyságrendileg a tanulmányoknak felelhetnek meg) noha nem kizárólagosan, de nagyobbrészt magyarul a magyar szakmai közönséghez szólnak. Talán nem is tudatosítottuk, hogy ezáltal milyen szélesre tárta az e nyelveken nem olvasó kollégák számára a tájékozódás ablakát! Ha valaki ezeket a recenziókat egyszer végigolvasná, akkor a 20. század második felének európai folklorisztikájáról egy többé-kevésbé hiteles képet nyerhetne. Ehhez hozzávéve a konferencia-beszámolókat és az egyéb, a tudományos közéletet érintő cikkeket, elemző számvetéseket, akkor a nemzetközi folklorisztikai élet pezsgésébe (vagy éppen pangásába) is betekintést nyerhetnénk.
Hiánytalan bibliográfia nincs. Nyilván Voigt Vilmosé sem az; jómagam is tudnám kapásból néhánnyal szaporítani ezt a könyvészeti jegyzéket. Igen, a bibliográfiák természetrajza már csak ilyen. Ráadásul egy korántsem befejezett életműről van szó, ami azt jelenti, hogy már szorgosan lehet készíteni Voigt Vilmos bibliográfiájának kiegészítő kötetét. Addig is, már ez a jegyzék is nyilván gyakran forgatott kézikönyve lesz minden, magyar és összehasonlító folklorisztikával foglalkozó kutatónak.
A másik, az ünnepi alkalomra megjelent (ez a megjelenés viszont éppen két évig 2007-től 2009-ig tartott: papíron. Gyakorlatilag viszont 2010-ig), szóval az ünnepi alkalomra megjelent másik kiadvány pedig a mesével kapcsolatos magyar nyelvű írásainak a gyűjteménye3. Noha a jelenlévő pályatársak, kollégák a szóban forgó konferencián úgy ünnepelték Voigt Vilmost, mint valamiféle utolsó polihisztort, ő saját magát „leginkább mesekutatónak” tartja. Éppen ezért könnyű, ám egyszersmind nehéz dolga is volt akkor, amikor a népmesével, a népmesekutatással foglalkozó írásainak az összegyűjtésére vállalkozott. Nyilvánvaló, hogy nem férne el egy kötetben a műfajjal kapcsolatos összes megjelent (s pláne meg nem is jelent!) szövege. Így aztán értelemszerűen nem szerepelnek benne a különböző lexikonokba írt, a témábavágó szócikkei, az általa szerkesztett magyar folklorisztikai egyetemi tankönyv népmese fejezete4, s egyéb, korábbi, magyar nyelvű tanulmányköteteiben már napvilágot látott dolgozatai5. A két korai, alapvetően a folklór esztétikai kérdéseivel foglalkozó monográfiája mesével kapcsolatos fejezetei, gondolatai is kimaradtak ebből a válogatásból6, valamint zömében az angol7, illetve német8 nyelvű tanulmánykötetének vonatkozó írásai is.
A kötet fölfogható rendhagyó egyetemi tankönyvnek is. Amit a népmeséről magyarul tudni lehet és tudni illik, az benne van. Ha máshogy nem, áttételesen, irodalmi hivatkozások formájában. Ráadásul különféle tudományos műfajok alakjában. Találunk itt bizonyos problémakörök kutatási helyzetéről szóló, gazdagon adatolt áttekintéseket (A magyar népmese; A magyar népmesekutatás a XIX. század első felében; A mesekutatás legújabb eredményeiről stb.), valamint bőséges filológiai apparátussal ellátott tanulmányokat (Tulajdonnevek a magyar népmesékben; Játék-elbeszélés tegnapelőtt és holnapután stb.). Nem hiányoznak a könyvismertetések (Propp, Lüthi, Nagy Olga, Honti János, Dégh Linda stb. stb. egy-egy kötetéről), továbbá a konferencia-beszámolók, köszöntők és nekrológok sem. Ez a műfaji sokszínűség pedig egy központi témakör, a népmese körül forog. Hogy a szerkezete, logikai felépítése milyen, mi volt az a vezérfonal, ami mentén a szerző felsorakoztatta az egyes írásokat, számomra rejtély. Semmiképpen nem kronológiai sorrend, s nem is tematika belső tagolás. Az egész gyűjteménynek egy viszonylag terjedelmes Bevezetés, illetve egy még terjedelmesebb tájékoztató jellegű, alapvetően a mesekutatásban elért újabb eredményeknek a számbavételére vállalkozó utószó (Itt a vége…?) ad keretet. Ebből a keretből némileg kinyúlik a kötethez csatolt, a szerzőnek a népmese (és rokonműfajok) problematikájával foglalkozó publikációinak jegyzéke, továbbá Honti János könyvismertetése Ortutay Gyula: Fedics Mihály mesél című, korszakmeghatározó munkájáról. Ami azon a bizonyos kereten belül van, az – megítélésem szerint – úgy néz ki, mint egy puzzle (vagy mondjunk mozaikot?) össze nem rakott elemeinek halmaza. Ily módon a kötet, akár egy breviárium, tetszés szerinti helyen felüthető és olvasható. Célszerűbb azonban mégis sorban olvasni az itt (néhány esetben első ízben!) közölt írásokat, hiszen ily módon ki-ki fejében rendeződhetnek ezek a puzzle elemek.
Amikor a kiadványt fentebb rendhagyó egyetemi tankönyvként határoztam meg, akkor nem csak a benne összegyűjtött írások tematikai komplexitására gondoltam. Voigt Vilmos vérbeli tanár, fél évszázadot töltött katedrán, ami visszatükröződik írásain is. Azok stílusán, szerkezeti felépítésén egyaránt. Minden egyes szövegével (amellett, hogy akár vadonatúj szakmai megállapításokat közöl) egyszersmind tanít is. Nyilván ez a tanári véna tetetett be vele a gyűjteménybe néhány rövid (mondhatni nyúlfarknyi) recenziót is. Az olvasó (s most a diákolvasóra gondolok) amellett, hogy a népmeséről sok mindent megtud, megismeri az egyes műfajokat is: a tanulmány, közlemény, konferencia-beszámoló, recenzió, könyvkritika, köszöntő, nekrológ, sőt még az interjú műfaját is.
A fentebb vázlatosan bemutatott két kötet kézbevehető (!) megjelenésének e napra történt időzítése méltó koronája volt a rengeteg kollégát, barátot, pályatársat vonzó rendezvénynek. Valóban már „csak” hab volt a tortán a nap eseményeit záró fogadás, ahol az Oktatási Minisztérium szakállamtitkára, Manherz Károly, az ELTE Bölcsészettudományi Karának dékánja, Dezső Tamás, valamint a tanszék jelenlegi hallgatói köszöntötték az ünnepeltet.
A Kisemlékkutatók 19. Nemzetközi Konferenciája
(Kassa 2010. május 21–24.)
Nyolc évvel azután, hogy a kisemlékkutatók először tartottak Szlovákiában nemzetközi konferenciát, ismét vendégek lehettünk ebben a szép országban. 2002-ben, a komáromi Etnológiai Központ igazgatója, doc. PhDr. Liszka József PhD. és felesége L. Juhász Ilona PhD., régi barátaink, konferenciáinknak évek óta állandó résztvevői, meghívták a Duna parti városba egész Európa kisemlék-kutatóit.
A 235 000 lakossal rendelkező második legnagyobb szlovákiai város, Kassa szolgált helyéül a 19. Nemzetközi Kisemlékkutató Konferenciának. Mivel Kassa annak idején Magyarországhoz, illetve a Habsburg Birodalomhoz is tartozott, magán hordozza a multikulturalitás összes közép-európai jegyét. A konferencia helyszínéül a Kelet-szlovákiai Múzeum szolgált, amit 1872-ben, mint Felső-magyarországi Múzeumot alapítottak. PhDr. Klaudia Buganová, aki a néprajzi részleg vezetője, a mostani tanácskozást együtt szervezte a Kassai Regionális Műemlékvédelmi Hivatal munkatársával, DI Tina Markušovával. A tanácskozás gyakorlati előkészítéséből a felső-ausztriai Kisemlékkutató Munkacsoport is részt vállalt. Az évente kétszer megjelenő tájékoztató füzete (Mitteilungsblatt) is hozzájárult az érdeklődők tájékoztatásához.
Mint az összes eddigi országban, ahol rendezvényre került sor, a konferencia nyelve itt is a német volt, amely a többségben német nyelvű kutatók számára kényelmes megoldásnak mutatkozott. A 46 résztvevő közül 23 Felső-Ausztriából érkezett vonattal. Az elszállásolás egy jó középkategóriájú hotelben történt, ahol mindenki számára jutott hely, és innen a konferenciahelyre való közlekedés is meg volt szervezve. A közel fekvő, egykori dohánygyárban fogyasztottuk kiváló szlovák étkeinket, szombat este pedig egy színes zenés és táncos folklórbemutatóval múlattuk időnket.
A konferencia a Kassai Önkormányzati Hivatal elnökének, JUDr. Zdenko Trebu¾a védnöksége alatt valósult meg, és a „Keresztény kultúra éve” keretei között zajlott. Az egészet a múzeum igazgatója, PhDr. Róbert Pollák nyitotta meg. Dr. Buganová bevezető előadása, melynek témája a Szakrális kisemlékek Kelet-Szlovákiában volt, bemutatta nekünk a régió szakrális objektumait. Ezek létrejötte különböző etnikai és hitgyülekezeti csoportoknak köszönhető.
¼ubomír Ka¾avský a Szepességben zajló amatőr kutatásról beszélt, Monika Pavelèíková pedig a Stará ¼ubovòában található kis objektumok jelentését elemezte a patrociniumokon keresztül. Szombat délelőtt három szlovákiai előadó tartott előadást. Uršula Ambrušová azoknak a tárgyaknak, céhes objektumoknak a patrónusairól tartott előadást, amelyeket a felségjogi emlékek kategóriájába sorolunk. Az 1903-ban alapított Sáros Megyei Múzeum része, egy szabadtéri múzeum, melyben 28 népi építészeti egység található. Ide tartozik a két legértékesebb objektum, ami két 18. századi fatemplom, tudtuk meg Anna Holtmanová előadásából. Az egykori Abaúj-Torna és Sáros megyék területéről olyan fakeresztekkel találkoztunk, amelyek (többek között ciril betűs felirataikkal is) a görög-keleti vallás sajátosságait hordozzák. Erről Klaudia Buganová és Pavol Lackanič tartott előadást.
Ezek után következtek a külföldi vendégek előadásai. Bärbel Kerkoff-Hader profeszszortól egy bambergi, 1602-ből származó várostérképen feltüntetett szakrális kisemlékekről tudtunk meg egyet s mást. Ezen az úgynevezett „Zeidler-térképen” található objektumokat a kutatók ikonográfiai-ikonológiai analízisnek, valamint topográfiai és motívumtörténeti vizsgálatoknak vetették alá. Winand Kerkhoff az 1906-ban, Bonn, Beul városrészében állított háborús emlékről, és annak jelentésének időleges módosulásáról beszélt. Barna Gábor professzor (Szegedi Egyetem, Magyarország) a tanyasi iskolákban állított keresztekről és harangokról tartott előadást. Ezekben az években (19–20. század fordulóján) alakultak a kereszt- és harangtestvériség egyesületek. Ezek a magánszemélyek által támogatott objektumok további adományok és rendezvények jóvoltából maradtak fenn, és vannak karbantartva. A szintén magyarországi Frauhammer Krisztína a szakrális építményekben, különösen a kápolnákban található feliratokról beszélt. Arra utalt, hogy a hívők, segítségre szorulók, így akarták fizikailag „beírni” magukat az emlékezetbe.
Felső-Ausztria két előadóval képviseltette magát. Dr. Thomas Schwierz és DI Andreas Mayer a képoszlopok talapzataként használt forgó kövek (Drehstein) egyediségéről tartott közös előadást. Két ilyen objektum található búcsújáróhelyeken. A kutatás még nem jutott dűlőre, hogy pontosan milyen megfontolásból használhatták ezeket a forgatható talapzatú objektumokat.
Dr. Thomas Schwierz egy olyan kutatási eredményt ismertetett, amelyet a felső-ausztriai munkacsoport két éve dolgozott ki. Itt az emlékeknek a mai társadalomban betöltött szerepére próbált rámutatni, és arra is figyelmeztetett, hogy a mai társadalom mennyire van tisztában ezekkel a dolgokkal.
Mint minden nemzetközi rendezvényen, itt is fontos szerepet kaptak a tanulmányi kirándulások, a város és a környék megismerése. Az utazás Kisidánál indult, keresztül Semse, Jászóújfalu, Rudnok, Jászó, Debrőd, Szepsi, Somodi, Torna, Tornaújfalu, Csécs településeken, egészen Sacáig.
Mindenhol szívesen fogadtak bennünket, rengeteg nagyszerű, felemelő benyomásban volt részünk a templomok, keresztek, emlékművek és egyéb más dolgok látogatása során. Mindez maradandó emléke ennek a kellemes, és fantasztikus együttlétnek. A búcsú is szívélyes volt Kassától, valamint Klaudia Buganovától és Tina Markušovától.
Két év múlva a következő nemzetközi konferencia megrendezésére a bajorországi Ambergben kerül sor.
A hetvenéves Paládi-Kovács Attila köszöntése
Dr. Paládi-Kovács Attila egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja 2010. szeptember 14-én ünnepelte 70. születésnapját. Ez alkalomból az Akadémia Jakobinus termében köszöntötték őt tanítványai, kollégái, barátai, tisztelői. Itt adták át tanítványai és közvetlen munkatársai a tiszteletére készült ünnepi kötetet, amely eddigi életútjára való visszapillantásával kezdődik (Inde aurum – inde vinum – inde salutem. Paládi-Kovács Attila 70. születésnapjára. Szerk.: Bali János, Báti Anikó, Kiss Réka. Budapest, 2010. 700 p.). Ha elolvassuk ezt a bő harmincoldalas visszaemlékezést, mindent megtudunk családi gyökereiről, a néprajztudomány felé sodródásáról, állomáshelyeiről, szakmai eredményeiről, még néprajzi hitvallásáról is. Ha áttekintjük ebben a kötetben és 2001-ben, a hatvanadik születésnapját köszöntő Számadóban megjelent jegyzéket publikációiról, könyveiről, tanulmányairól, az általa szerkesztett, kiadott művekről, méltán állapíthatjuk meg, hogy Paládi-Kovács Attila az egyik legeredményesebb etnográfusként járult hozzá a magyar és a közép-európai kulturális örökség feltárásához, bemutatásához, megőrzéséhez.
Felmerül bennünk a kérdés: mi lehet ünnepeltünk sikereinek, eredményeinek titka? Kérdésünkre a választ visszatekintéséből is kiolvashatjuk. Paládi-Kovács Attila Ózdon beleszületett abba a földművesből munkássá váló társadalomba, amelynek kultúráját műveiben ő emelte be a magyar népi műveltség sáncai közé (Ipari táj. Gyárak, bányák, műhelyek népe a 19–20. században. Budapest, 2007. 327 p.). Pályája kezdetén szülőföldjén még az átalakulóban lévő, hagyományos, paraszti kultúra értékeit is összegyűjthette, megjelenésüket követően hamarosan egyetemi kötelező olvasmánnyá váló tanulmányokban, könyvekben mutathatta föl (A keleti palócok pásztorkodása. Debrecen, 1965. 212 p. Második kiadása: Debrecen 2010; A barkó etnikai csoport. Műveltség és Hagyomány X. Debrecen, 1968, 175–218.; A Barkóság és népe. Miskolc 1982, 210 p. Második kiadása: Miskolc 2006). Már ezek az első, komoly publikációi is jelzik, hogy Paládi-Kovács Attila szakmai eredményeit értékes anyagot felszínre hozó terepmunkájával és elmélyült, a település- és gazdaságtörténetre, a helyi társadalomra, az etnikai-felekezeti viszonyokra, a népnyelvre is kitekintő filológiai tevékenységgel érte el. Ezzel debreceni néprajzprofesszora, Gunda Béla munkamódszeréhez kapcsolódott. Ugyancsak a debreceni történelmi–földrajzi–néprajzi iskola hatását tükrözik a táj- és népkutatás körébe tartozó tanulmányai, amelyekből a közelmúltban adta közre tanulmányainak gyűjteményét (Tájak, népek, népcsoportok. Válogatott tanulmányok. Budapest 2003, 412 p.). Hazai tájaink, népcsoportjaink településeink népi műveltségállományának vizsgálata, bemutatása a reformkor óta végigkíséri a magyar néprajztudomány történetét. Paládi-Kovács Attila a táj- és népkutatás hazai eredményeiből két kötetet is összeállított. (Magyar tájak néprajzi felfedezői. Budapest 1985, 486 p.; A nemzetiségek néprajzi felfedezői. Budapest 2006, 324 p.).
Paládi-Kovács Attila előmenetelében alaposan megfontolt lakóhely- és munkahely változtatások is szerepet játszottak. Előbb az egri múzeumban, a Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen, majd Budapestre kerülvén, a Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Kutató Csoportjában, aztán az Eötvös Loránd Tudományegyetem Tárgyi Néprajzi Tanszékén, végül újra az akadémiai intézetben dolgozott, de az egyetemen is oktatott. A Tárgyi Néprajzi Tanszéken tanszékvezető egyetemi tanár, az etnográfia és európai etnológia doktori iskola vezetője, az MTA Néprajzi Kutatóintézetében több mint 17 éven keresztül igazgató volt. Korábbi munkahelyeivel távozása után sem szakadt meg kapcsolata, sőt az egri múzeummal együttműködése a palóc kutatás révén még inkább elmélyült. ő írta a palóc monográfia Palócföld kiterjedéséről, a palóc kirajzásokról, a palócföldi szállítás és közlekedés eszközeiről szóló könyvfejezeteit (Palócok I–IV. Szerk.: Bakó Ferenc. Eger 1989). A debreceni egyetem Néprajzi Tanszéke később is számos tanulmányát, könyvét jelentette meg (Életmód, foglalkozás, nemzetiség. Bányászat és erdei iparűzés a régi Gömörben. Debrecen 1988, 240 p.; Tárgyunk az időben. Néprajzi kihívások és válaszok. Debrecen 2002, 188 p.) Részt vett a Gömör kutatás programjában, ahol a zárótanulmányok sorában számos munkáját kiadták (A gömöri magyarság néprajza II. Debrecen 2006, 203–420).
Jelentős tényezőként említhetem jubilánsunk eredményeinek sorában, hogy igen fiatalon szerezte meg tudományos fokozatait, ami akadémiai és egyetemi munkahelyein a további előrejutásnak, osztályvezetői, igazgatóhelyettesi, egyetemi tanári, igazgatói kinevezéseinek előfeltétele volt. Értekezéseit a védés után gyorsan, tudományszakunk által elismert sorozatokban, rangos kiadóknál jelentette meg. Bölcsészdoktori értekezése a keleti palócok pásztorkodásáról 1965-ben a Gunda Béla alapító szerkesztő nevéhez fűződő Műveltség és Hagyomány című egyetemi intézeti évkönyv önálló köteteként látott napvilágot. Kandidátusi disszertációját a budapesti Akadémiai Kiadó jelentette meg (A magyar parasztság rétgazdálkodása. Budapest 1979, 542 p.). Akadémiai doktori értekezését 1987-ben védte meg, 1993-ban jelent meg az MTA Néprajzi Kutatóintézete kiadásában (A magyar állattartó kultúra korszakai. Kapcsolatok, változások és történeti rétegek. Budapest 1993, 452 p.). Tudományos fokozat birtokában igen korán, több cikluson keresztül tagként, elnökként vehetett részt néprajztudományunk felelős döntéshozó, a könyvkiadást, a tudományos minősítést irányító testületeiben (MTA Néprajzi Bizottsága, Tudományos Minősítő Bizottság, MTA Doktori Tanácsa).
A huszadik század utolsó harmadában és századunk első évtizedében a magyar néprajztudomány három nagy, az egész magyar nyelvterületre kiterjedő vállalkozásának (lexikon, atlasz, kézikönyv) munkálataiból Paládi-Kovács Attila döntő részt vállalt. Adódott ez abból, hogy akadémiai kutatóintézetének tervfeladatai közé tartozott e három nagy mű anyagának összegyűjtése, megírása, kiadásra történő előkészítése. A Magyar Néprajzi Lexikon öt kötetébe 142 címszót írt. Intézetvezetői, szervezői, szerkesztői és tudományos kutatói munkájának eredményeként a Magyar néprajzi atlasz kilenc mappába rendezett térképlapjai 1992-re megjelentek, s napjainkban a Magyar Néprajz nyolc kötetben kézikönyv kiadása is a teljes megvalósulás küszöbén áll. Utóbbi két nagy mű érdekében folytatott hivatali küzdelmeiről olvashatunk egyik kötetében, amely önmagában is kordokumentum (Néprajzi kutatás Magyarországon az 1970–80-as években. Felmérések, vélemények, dokumentumok. Budapest 1990, 270 p.). Beszámolói, kérvényei, jelentései nyomán sikerült mindkét munka kátyúba jutott szekerét tovább vontatni a megvalósítás irányába. Ugyanakkor az atlasz és a kézikönyv számára nem csupán adminisztratív feladatokat jelentettek. Oroszlánrészt vállalt az anyaggyűjtésből, nem csak Magyarországon, hanem a Felvidéken, Erdélyben, Délvidéken is. Számos térképlap fölött olvasható a neve szerkesztőként. A kézikönyv szerzői között is jelentős fejezetekkel képviselteti magát.
Paládi-Kovács Attilának folyamatos kutatómunkája eredményeként mindig volt megfelelő témája, amelyekkel néprajztudományunk központi folyóirataiban (Ethnographia, Acta Ethnographica), kutatóintézeti, egyetemi, múzeumi évkönyvekben, ünnepi kötetekben, konferenciákon szerepelt. Angol nyelvtudása lehetővé tette számára a nemzetközi szimpóziumokon, kongresszusokon való megjelenést. Eredményesen működött közre a Nemzetközi Kárpát-Balkán Néprajzi Bizottságban, az Európai Néprajzi Atlasz Munkabizottságban, a Finnugor Kongresszusokon, a Nemzetközi Hungarológiai Kongresszusokon, a Nemzetközi Néprajzi és Folklór Társaság (SIEF) kongresszusain és a finn-magyar tárgyi néprajzi szimpóziumokon. Külkapcsolatainak elismerését jelentette, hogy 1988-ban a Nemzetközi Antropológiai és Etnológiai Unió (IUAS) Végrehajtó Bizottságának tagjává választották. Legnagyobb nemzetközi kihívást jelentett számára a SIEF VII. Kongresszusának megrendezése Budapesten, 2001-ben. A Times, Places, Passages (Idők, helyek, átmenetek) témában, több mint 400 hazai és külföldi résztvevővel zökkenőmentesen lezajlott rendezvény, majd előadásainak két hatalmas kötetben történt gyors megjelentetése nagymértékben hozzájárult a magyar néprajztudomány nemzetközi elismertségének megerősítéséhez. Ugyanezt szolgálta korábban angol nyelvű kötetének kiadása is (Ethnic Traditions, Classes and Communities. Budpest 1996, 218 p.).
Akadémiai székfoglaló előadásában (Merre tart az európai néprajztudomány? Budapest 2005, 26 p.) szorgalmazta a főként tárgytipológiára épülő tárgytörténeti kutatásokat. Ehhez maga adta a legjobb példát a magyar szekerek, szánok, jármok és hámok vizsgálatával (Szekerek és szánok a Kárpát-medencében. Szentendre 2003, 226 p.).
Az elmondottakon túl mit köszönhetünk mi, magyar etnográfusok és folkloristák Paládi-Kovács Attilának? Köszönjük, hogy tudományunkat minden időkben, minden helyzetben, minden kérdésben komolyan vette, aggódott érte. Annak megőrzése, egységének, intézményeinek megtartása, az elért eredmények elfogadtatása, a jelen és a jövendő feladataihoz a lehetőségek biztosítása érdekében minden esetben kiállt, harcolt. Egyéni kutatómunkáján túl, minden munkahelyén törekedett a mások számára is használható rend, gyűjtemények, adattárak kialakítására, fejlesztésére. A fiatal generáció ifjúsági díjakat, ösztöndíjakat, állásokat, kutatásaik támogatását, publikációs lehetőségeket köszönhet Neki. A néprajzi doktori iskola megszervezésével, közel másfél évtizedes működtetésével megnyitotta az utat a habilitáció és a PhD fokozat megszerzéséhez.
Köszönjük Paládi-Kovács Attilának, hogy a közelmúlt évtizedeiben, nehéz helyzetekben is, a számadónk volt. Jól sáfárkodott a kezére bízott jószággal: a magyar néprajztudománnyal. Nem bizonytalanodott el, nem gyengítették el hazai és külföldi szirénhangok, akiktől azt hallottuk, hogy a néprajz más, mint amit az egyetemen tanultunk, amit megbecsült, nagy elődeink hagytak ránk. Megerősítette azt a felfogásunkat, hogy a néprajz a Rajnától keletre a nemzeti-kulturális gondok, sorskérdések megoldásának elősegítésére különült el a tudományok rendszerében, a nemzeti megújulás korában, a XVIII–XIX. század fordulóján. Abban is megerősített minket, hogy Magyarországon, a Kárpát-medencében a nemzeti néprajztudomány, a nemzeti kulturális örökség értékeit felmutató néprajz léte a XX. század utolsó harmadában, sőt a harmadik évezred elején még mindig időszerű. Köszönjük, hogy néprajztudományunk szekerének rúdját az európai etnológia irányába állította. Hálásak lehetünk ünnepi kötetének néprajzi hitvallásában irányjelző, útmutató mondataiért: „… az a sziklaszilárd meggyőződésem, hogy bár globalizálódik a világ, jóllehet beléptünk az Európai Unióba, mi akkor sem hagyhatjuk el a nyelvünket, a kultúránkat. Ha tehát valaminek van értelme az évezred fordulóján, az a Magyar Néprajz kézikönyvének a kidolgozása és megjelentetése. Amíg magyarul beszélünk, érzünk, olvasunk, addig a magyar néphagyománynak, a nemzeti művelődésnek és benne a néprajznak mindig lesz értelme.”
Mit kívánhatunk ezen a jeles születésnapon Paládi-Kovács Attilának? Kívánjuk, hogy Isten éltesse, továbbra is jó egészségben, az eddigiekhez hasonló fizikai és szellemi kondícióban tartsa meg őt családja, a magyar és az európai néprajztudomány körében. Újabb könyveivel, előadásaival, útmutatásaival ezután is legyen a számadónk, szószólónk.
Milan Lešèák jubiluje
S tohoroèným jubilantom, èerstvým sedemdesiatnikom, Milanom Lešèákom, ma viažu viaceré celkom osobné vzahy – ako gymnazistka a súboristka som ho zažila ako èlena poroty s brisknými postrehmi, neskôr bol mojím prekáravým školite¾om a vážim si ho aj za jeho postoje, ktoré zaujal v konkrétnych ne¾ahkých životných situáciách.
Milan Lešèák sa narodil 12. októbra 1940 v Levoèi. Po absolvovaní štúdia jazyka slovenského a národopisu na Filozofickej fakulte Univerzity Komenského v Bratislave obhajobou diplomovej práce Humoristické rozprávanie v Spišskom Hrhove, Klèove a Do¾anoch nastúpil v roku 1963 na internú ašpirantúru do Národopisného ústavu SAV. Kandidátsku dizertaènú prácu Súèasný stav humoristického rozprávania na Spiši (pokus o výskum frekvencie a výskytu) obhájil v roku 1971. V kontexte jeho jubilea, predovšetkým však aktuálneho neradostného zdravotného stavu, som ve¾mi rada, že sa nám podarilo vyda túto prácu, ktorá už v jej rukopisnej podobe bola hojne citovaná. V Národopisnom ústave SAV (teraz Ústav etnológie SAV) pracoval do roku 1996 ako vedecký pracovník, vedecký tajomník ústavu (1967–1971), zástupca riadite¾a (1976–1988) a v rokoch 1988–1992 ako riadite¾ ústavu, zároveò bol v rokoch 1989–1998 hlavným redaktorom vedeckého periodika Slovenský národopis.
Vo svojej vedeckej práci M. Lešèák nadviazal na dielo svojho uèite¾a – prof. A. Melicherèíka, nadväzujúceho na odkaz ruského folkloristu P. G. Bogatyrjeva, ktorý v medzivojnovom období pôsobil na bratislavskej univerzite. Milan Lešèák sa venoval slovesným žánrom (humoristické rozprávanie, hádanka), teórii folkloristiky (predmet bádania, kategória súèasnosti, metódy terénneho výskumu folklóru), dejinám folkloristiky, folkloristickým aspektom teórie komunikácie, teórii folklorizmu. Koncepène pripravil viaceré semináre a konferencie s medzinárodnou úèasou k problematike teórie a dejín folklorizmu, z ktorých editorsky alebo ako spolueditor pripravil nieko¾ko zborníkov Folklór a scéna (Bratislava 1971), Folklór a umenie dneška (Bratislava 1980), Folklór a festivaly (Bratislava 1985) a dva roèníky èasopisu s touto problematikou Folorismus bulletin. V spoluatorstve s Oldøichom Sirovátkom vydal v roku 1982 základnú príruèku Folklór a folkloristika (Bratislava 1982), uèebných materiálov Úvod do folkloristiky (Bratislava 2006) a Folklór a scénický folklorizmus (Bratislava 2007) a je autorom 51 hesiel v Encyklopédii ¾udovej kultúry Slovenska I., II. (Bratislava 1995). Na konci 60. rokov stál pri zrode odborného periodika Národopisné informácie (teraz Etnologické rozpravy), vydávaného Slovenskou národopisnou spoloènosou, ktorej predsedom bol v rokoch 1987–1990.
Závažnou mierou sa Milan Lešèák zaèiatkom 90. rokov 20. stor. prièinil o vznik Katedry folkloristiky a regionalistiky na Fakulte humanitných vied Vysokej školy pedagogickej v Nitre, kde aj prednášal. V roku 1995 sa habilitoval prácou K rozdielom foriem folklórnej a literárnej komunikácie a v roku 2001 sa inauguroval prácou O asimilácii literárnej a folklórnej komunikácie.
Od roku 1995 pôsobil na Katedre etnológie a kultúrnej antropológie Filozofickej fakulty UK, od roku 1996 ako vedúci tejto katedry. Aj v èase pedagogického pôsobenia intenzívne spolupracoval s Ústavom etnológie SAV na riešení viacerých vedeckých projektov. Vyškolil mnoho diplomantov a ako školite¾ viedol desiatku doktorandov.
Milan Lešèák pôsobil vo vedeckých radách akademických a univerzitných pracovísk, v redakèných radách vedeckých etnologických èasopisov, v poradných zboroch a odborných komisiách, èlenom umeleckých rád folklórnych súborov, ako napr. Lúènica S¼UK. Milan Lešèák stál pri zrode súažnej prehliadky filmov s národopisnou problematikou Etnofilm Èadca (od 1980), v rámci ktorej pôsobil ako èlen prípravného výboru a viac roèníkov tiež ako predseda hodnotiacej poroty. Je èlenom nieko¾kých domácich a zahranièných vedeckých organizácií a držite¾om viacerých významných ocenení ako Cena SAV za popularizáciu vedy alebo Pamätné medaily folklórneho festivalu Východná a S¼UK-u.
Po odchode do dôchodku pracoval v Národnom osvetovom centre ako odborný garant projektu Encyklopédie scénického folklorizmu.
Želám mu i v mene kolegov a priate¾ov podstatné zlepšenie zdravotného stavu – niè iné on, jeho rodina ani etnologická obec nepotrebuje do jeho ïalších rokov viac.
Hatvan éves a legdélebbi palóc!
illing István, aki valamikor a nyolcvanas években bukkant föl a vajdasági végekről a magyar néprajzi tudományosságban, hatvan éves! Az út, amit eddig megtett, szívósan felfelé ívelő. Mint önkéntes néprajzi gyűjtőt ismertem meg, akinek a kezdetekben inkább szabadszájú harsánysága, mindig szélesre tárt, ölelésre kész karjai, óriási szíve volt a figyelemre méltó. Aztán, ahogy teltek az évek, a posta segedelmével, hol zökkenőmentesen, hol nehézkesebben, de sorra érkeztek tőle a könyvek (mára tizenhét önálló kötet fémjelzi munkásságát!). Kutatásának objektuma elsősorban szülőfaluja, Kupuszina népe, ez a délre szakadt palóc közösség (a falu újraalapítóinak egy része a Nyitra megyei Nagyhindről érkezett, valamikor a 18. században a vajdasági újhazába), tárgya pedig ennek a közösségnek népélete, nyelve. Ahogy készültek a könyvei, azzal párhuzamosan emelkedett pozíciója is a tudományos ranglétrán: jelenleg tanszékvezető egyetemi tanár, az Újvidéki Egyetem szabadkai Magyar Tannyelvű Tanítóképző Karának az oktatója.
A (majdnem) kerek születésnapi évfordulót barátok, ismerősök, kollégák ünnepelték meg a hivatalosan is nagypapa-korba került pályatárssal. A Magyarországról, Szlovákiából és a széles Vajdaságból összegyűlteket az Ünnepelt, ugyancsak néprajzos leánya, Silling Léda üdvözölte, majd Szabó Lajos, a Bácsország Honismereti Társaság elnöke és Nagy István, a Vajdasági Magyar Folklórközpont elnöke köszöntötte az Ünnepeltet. Káich Katalin, az Újvidéki Egyetem Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kara dékánja, aki Silling István életpályáját egészen a gépipari középiskolától napjainkig személyes jelenlétével, őrző tekintetével végigkíséri, személyes hangú méltatásban köszöntötte az egykori tanítványt, kollégát. A jeles alkalomra Beszédes Valéria és Silling Léda szerkesztésében megjelent egy ünnepi kötet a pályatársak tanulmányaival1. Az a megtisztelő feladat ért, hogy ezt én mutathattam be. Mivel az a szöveg máshol is megjelenik, itt és most csak röviden térek ki rá. A tanulmánykötet tematikailag Silling István sokoldalúságát, sokszínűségét tükrözi. Nyelvészeti tematikájú dolgozatokkal indít, azoknak dialektológiai, illetve egyéb nyelvtörténeti, nyelvszociológiai stb. vonatkozásaival. Jóllehet az Ünnepelt (mondhatni – mondhatni?) kenyéradó mestersége a nyelvészet, a kötetben mégis a néprajzi témájú dolgozatok dominálnak, azon belül is a népi vallásosság, illetve tágabban a szokásvilág témakörei (archaikus népi imádságok, szakrális kisemlékek különféle aspektusból, szentek kultusza stb.). Az egyéb néprajzi témák (gondolom én) talán inkább geográfiai megfontolásból kerültek a gyűjteménybe, bár Silling István polihisztorságán ezek sem fognak ki. Valamilyen konkrét, tárgyi kapcsolódási pont nyilván kimutatható köztük és az Ünnepelt munkásságában. Ami a tanulmányok szerzőit illeti, képviselve van a kötetben a szlovéniai, horvátországi, szlovákiai, (némileg alulreprezentálva, mindössze egy dolgozattal) a romániai, s hát természetesen a magyarországi és vajdasági tudományosság is. A kötetet egy szakmai életrajz és személyi bibliográfia zárja.
Túl a családias (ám nagy-családias!) hangulatú szabadkai ünnepségen mit is tehetnék hozzá az ott (is) elhangzottakhoz? Talán mindössze annyit, hogy Isten éltesse a Jubilánst, s kívánok néki hosszú és gondtalan életet! Jó kedélye el sose hagyja, s mint nyelvész és mint folklorista is (fiatalokat megszégyenítő módon!) szerezzen még sok-sok örömet tevékenységével családjának, szűkebb és tágabb baráti körének, mindkét szakma széles táborának!
Köszöntő sorok Lukács László hatvanadik születésnapja alkalmából
Bármilyen hihetetlen, Lukács László, aki a magyar (s egyben közép-európai) néprajz ismert alakja, kiterjedt magyar–magyar és nemzetközi kapcsolatokkal, az idén, 2010. október 29-én betöltötte hatvanadik életévét! Többszörösen is foglalkoznunk kell ezzel az eseménnyel: egyrészt Lukács László etnográfusi kvalitásai, másrészt dél-szlovákiai kapcsolódásai okán, harmadrészt meg egészen személyes indíttatásból is. Kezdjük az utóbbi, személyes emlékekkel!
Végzős gimnazista voltam, érettségi és pályaválasztás előtt. Budapesti felvételimhez a néprajz szakra szükségem lett volna a legfontosabb magyar tájegységek valamiféle néprajzi szakirodalmára. Mivel a számomra elérhető könyvtárakban ilyesmire nem (vagy csak mérsékelten) találtam, valaki azt javasolta, írjak a nagyobb magyarországi városok gimnáziumaiba, azoknak is a harmadik évfolyamába: ha módjukban áll, küldjenek valamilyen tájékoztató anyagot térségük népi kultúrájáról, folklórjáról. Naivitásomat jelzi, fel sem tételeztem, hogy olyan nagyobb városokban, mint mondjuk Szeged, Debrecen vagy Székesfehérvár nem csak egy gimnázium van… Tízegynéhány helyre küldtem szét levelemet, s kettő választ kaptam: Debrecenből és Székesfehérvárról (a postások nyilván a legnagyobb vagy a postához legközelebb fekvő iskolába kézbesítették irományomat). Debrecenből egy harmadikos leány írt (és küldött prospektusokat, információs anyagokat a Hajdúságról, az Alföldről), Székesfehérvárról pedig Lukács László, aki – akkor negyedéves debreceni, történelem–földrajz– néprajz szakos egyetemi hallgatóként – éppen a József Attila Gimnáziumban volt gyakorló tanár. S mit ad Isten? Levelem éppen az ő osztályába került. A diákok tudván, hogy fiatal tanárjelöltjük néprajzot is végez, természetes, hogy megmutatták neki a kérésemet. Lukács László azonnal írt egy barátságos, biztató hangú levelet, megtoldva fejér megyei vonatkozású néprajzi publikációkkal… Ily módon ő lett az első eleven néprajzkutató, akivel kapcsolatba kerültem, noha személyes találkozásra csak évek múltán került sor. Megismerkedésünk körülményeit azért írtam le viszonylag részletesen, mert pontosan jellemzi Lukács László egész habitusát. Ahogy akkor a számára ismeretlen kisdiáknak hosszú levelet írt, és segítette csetlő-botló tájékozódását, ugyanebben a szellemben tevékenykedett egész életében. Nem hinném, hogy maradna fiókjában megválaszolatlan levél!
Az egyetem elvégzése után a székesfehérvári Szent István Király Múzeum etnográfusa lett. 1978–1979-ben Gunda Béla Herder-ösztöndíjasaként töltött egy tanévet a Bécsi Egyetemen. Terepmunkát nemcsak szűkebb pátriájában, hanem Magyarország határain kívül, elsősorban Szlovákiában, Romániában és a korabeli Jugoszláviában is végzett. 1990– 1991-ben Humboldt-ösztöndíjasként töltött két esztendőt a müncheni egyetemen. Közben a tudományos ranglétrán is szépen haladt felfelé, jelenleg az MTA doktora, egyetemi tanár, a székesfehérvári Kodolányi János Főiskola oktatója. Szikár tömörséggel ennyi Lukács László tudományos pályájának vázlata.
S most megint vissza kell térni részben személyes, egyszersmind tájainkat érintő tényekre. Amikor az 1980-as évek elején az érsekújvári Csemadok Járási Bizottság égisze alatt létrehoztunk egy Néprajzi Szakcsoportot, s rendszeres, továbbképző összejöveteleket, majd szintén rendszeres terepkutatásokat, nyári néprajzi kutatótáborokat szerveztünk, Lukács László szinte tiszteletbeli tagja lett (vagy később, ha nem szűnünk meg, lehetett volna) szakcsoportunknak. Előadásokat tartott, részt vett a terepmunkában, könyvekkel, szakirodalommal, saját gépkocsival (!) segítette a munkánkat. Később, amikor megalakult a Csehszlovákiai Magyar Néprajzi Társaság, majd még később a Fórum Kisebbségkutató Intézet komáromi Etnológiai Központja, azok összejöveteleinek, tudományos tanácskozásainak szintén elmaradhatatlan résztvevője, segítője lett. Sorolhatnám azt a végtelenül sok tudományos eredményt, amit csak a mi rendezvényeink nyomán produkált: egyrészt saját tanulmányai révén (személyes tudományos produkciójának ezek a dolgozatok, tanulmányok természetesen csak egy kis töredékét alkotják!), de ha lehet, még ennél is fontosabbak azok az eredmények, amelyek ösztönzéseire, szakmai útmutatásai nyomán hazai kutatóink tollából születtek a mi műhelyeinkben.
A közelmúltban jelent meg a székesfehérvári Szent István Király Múzeum gondozásában a Sárfőtől Mezőföldig. Táj- és népkutatás Fejér megyében című tanulmánykötete, amely egyrészt eddigi munkássága esszenciáját adja még azokkal a témákkal, tanulmányokkal is, amelyek hiányoznak a kötetből.1 Hiszen a kötetben is szereplő, földrajzilag viszonylag szűken behatárolt témakörök (népi teherhordás, árucsere, szentek tisztelete, szöveges folklór stb.) mellett sok mással is foglalkozott az ünnepelt. További tanulmánykötetet/köteteket tölthetnének meg azok a dolgozatai, amelyek kifejezetten a népi építészet vagy a népi teherhordás, az árucsere-kapcsolatok stb. részletekbe menő, elemző tárgyalására vállalkoztak. Akadémiai doktori disszertációjában foglalkozott behatóan a karácsonyfa magyarországi (ha úgy tetszik kárpát-medencei) kultúrtörténetével. Ebből előbb-utóbb biztosan vaskos, könyv alakban is hozzáférhető monográfia lesz, de már eddig is tán tucatnyi tanulmányban, konferencia-előadásban (idehaza és külföldön) számolt be bizonyos részeredményekről. De lehet tovább folytatni azokat a résztémákat, amelyeket a népszokások problematikájából merített: farsangi, Orbán napi szokások, a húsvéti korbácsolás problematikája, az adventi koszorú kérdésköre2 stb.). Egyetemi habilitációs előadásának volt a témája a Duna néprajzának (a folyó, mint kultúrákat összekötő, közvetítő kapocs) a kérdése3…
Lukács László a néprajzot nemzeti tudománynak tekinti, s egy igazi profi szakértelmével, egyszersmind elfogódott szeretettel, mondhatni szenvedéllyel műveli. S miközben otthon érzi magát a Mezőföldön vagy az Alsó-Garam mentén, ugyanolyan magabiztossággal tájékozódik Bécsben, Münchenben vagy a Lüneburgi pusztán. Itthonról Európára tekint, külföldről haza. Európából köszöntjük a magyarországi européert sok szeretettel!
Krátke spomínanie pri príležitosti životného jubilea Lukács Lászlóa
Bolo to, tuším, pred tridsiatimi rokmi, keï vo dverách vtedajšieho Kabinetu etnológie Katedry etnografie a folkloristiky na Filozofickej fakulte Univerzity Komenského v Bratislave, na dislokovanom pracovisku na Zelenej ulici zastal, akoby „z neba spadol“ statný mladý muž, a bol by sa rád zoznámil s pani docentkou Emíliou Horváthovou. Hovoril po nemecky so silným maïarským prízvukom a naviac bol celkom premoèený, pretože vonku pršalo, a on kým prešiel pešo z Hlavnej (železniènej) stanice do stredu mesta, veru zmokol ako myš. Predstavil sa a mal zhodou okolnosti šastie – s kolegyòami Magdou (Paríkovou) a Zitkou (Škovierovou) sme sa s ním zaèali rozpráva po maïarsky a naviac – èo nebývalo každodenné, bola tam aj pani docentka Horváthová, takže konzultaèná cesta dosiahla naplnenie cie¾a. Vetrovku sme zavesili v prievane na vešiak, kým Laci (lebo zaiste správne tušíte, bol to tohtoroèný vzácny jubilant, dr. László Lukács) s docentkou Horváthovou plynulou nemèinou konverzoval o zvyku šibania ako o slovanskom, možno slovenskom importe v niektorých obciach Zadunajska. Dozvedeli sme sa, že tento náš kolega je muzeológ z Stoliènom Belehrade (Székesfehérvár), že študoval v Debrecíne (Debrecen) u profesora Gundu, ba bol jeho herderovským štipendistom a že sociálna zruènos a odhodlanie mu tiež nechýbali, keï sa takto voslep a v daždi rozhodol vycestova do Martina (s práve opísanou pracovnou zastávkou v Bratislave). Keï opisujem toto zoznámenie sa s Lacim Lukácsom, možno by som už ani viac písa nemusela – taký, ako sa predstavil pri prvom stretnutí – cie¾avedomý výskumník, vzdelaný, sèítaný, komunikatívny a príjemný spoloèník, sa prejavoval po celé ïalšie roky našej osobnej a kolegiálnej známosti.
Postupne som sa dozvedala o jeho tematických záujmoch – boli a sú dodnes ve¾mi široké – od tém duchovnej kultúry až po ochranu kultúrneho dedièstva, ale spájané vždy aj s múzejnou prácou – výstavnou, ochranárskou, výchovnou. Organizátor i úèastník mnohých konferencií, vždy prinášajúci zmysluplné, ucelené výskumy výraznej pramennej hodnoty. Redaktor, ale aj pisate¾ – vo svojej ve¾kej, knihami a ilustraèným materiálom, páskami a kazetami, fotografiami a kresbami zapratanej príjemnej domácej pracovni – stihol pripravi do tlaèe mnohé zborníky, drobnejšie èlánky osvetového charakteru, ale aj úctyhodné publikácie o svojich témach.
Národopisný tábor v Bicske zostane pre mòa jedným zo životných zážitkov. Lacimu nebolo ¾úto èasu ani energie, spolu s manželkou, historièkou novoveku Zsófiou Demeter a s ïalšími kolegyòami z múzea, dokázali poèas celého letného týždòa zauja skupinu školských deti národopisným a historickým výskumom! To¾ko entuziazmu, èo ho bolo aj na rozdávanie!
V pamäti sa mi vynárajú aj mnohé ïalšie exkurzie v rámci vedeckých konferencií, ale aj osobné a rodinné vzahy. Staèilo vari pol vetou spomenú, že by sme radi videli kraj, odkia¾ pochádzali aj moji predkovia v Honte, a to iste ani nebola náhoda – Laci zorganizoval návštevu u svojich svokrovcov, ku ktorým mal príkladný vzah – a tak som aj ja s mojou mamièkou a neskôr aj s mojim manželom a demi mohla navštívi kraj, Balašské Ïarmoty, ústredný topos èasti našej rodinnej oral history.
Mimochodom, aj ja som sa chcela zavïaèi a tak zhodou okolnosti práve z Balašských Ïarmot sme „brali“ Laciho na jeho letné štúdium do Bratislavy, kde sa rozhodol prehåbi svoje základy znalosti slovenského jazyka na Studia Academica Slovaca. S touto cestou (na starej Škode 100) je spojených nieko¾ko napínavých a v koneènom vyznení aj veselých príhod, napr. ako sa zaseklo otváranie kufra na aute…ale nezabudnem ani na to, že Laci si na SAS bral aj noènú lampu, keïže si nebol istý, èi na internátnej izbe taká bude, a on bol odhodlaný ve¾a, a možno aj po nociach študova.
Túto cestu a ïalšie malé výlety sa Laci vždy snažil revanšova – takto nás celú perepú bratislavských úèastníèiek konferencie v Békešskej Èabe nahovoril ís „cez nich“ a od Lukácsovského domu sme už pokraèovali jeho autom. Aj na tejto konferencii sa prejavil ako pozorný hostite¾, keï ma zachraòoval zo zajatia akejsi nacionalisticky naladenej amatérskej zberate¾ky, ktorá ma pri veèeri svojim podpichovaním dohnala až k slzám….
Spoloène s Lacim sme pochodili mnohé miesta na Slovensku. Jeho vtedy ešte malý, dnes už samozrejme dospelý syn, Miklós, má svoju „patrónsku“ fotografiu pri Mikulášskom kostole v Liptovskom Mikuláši. Mladší z detí, Karcsi, zostane zas v našej rodine pamätný otázkou, keï u nás trávil nejaký prázdninový èas a vracali sme sa po výlete na Ohnište v Jánskej doline – „teta, a preèo sme sa skrz to, aby sme zjedli tú paštiku, museli liepa až hore na ten kopec?“
Rodinné výlety striedali odborné exkurzie. Staèilo len prejavi záujem. Spomenula som svoj výskum jednodetnosti a už sme šli do Szekszárdu a okolia, aby sme „in situ“ pozreli mohutné stavby, domy jednodetných rodín v juhozápadnom Maïarsku. Niekedy sa rodinné a pracovné dalo vhodne skåbi. Okolo sviatku Sv. Urbana – vinohradníctvo a kult svätého Urbana je Laciho životná téma – v rok nášho odchodu do Spojených štátov – sme zašli sa rozlúèi s Lukácsovcami. Naše dcéry si dodnes pamätajú chu èerešní a jahôd, ktoré v ich záhrade už v tom èase dozrievali, a ako teta Zsofi výborným pohostením a láskavým prijatím prekonala ich ostych. Okrem Zsofiinho, vždy skvelého pohostinného stola, nás však èakala aj pú k vinohradníckym chyžkám, pre deti vyvážená aj návštevou budapeštianskej ZOO, všetko v Laciho réžii.
Na Lacim Lukácsovi si vážim jeho verné priate¾stvo. Stihla som si za tie roky našej známosti všimnú, že je to verný priate¾ samozrejme nielen mòa a mojej rodiny, ale takýchto spriaznených ¾udí má vo svojom živote viac. Mala som možnos zoznámi sa so sympatickým právnikom, Józsefom Gelencsérom, ktorého priviedol k štúdiu právnych dejín a obyèajového práva. Uvedomila som si, ako rád podporuje – svojou prítomnosou na vernisážach èi uvedeniach kníh – tak nás, ako aj svojich priate¾ov a aj našich kolegov a priate¾ov Jožka a Icu Liszkovcov, a iste aj mnohých ïalších. Recenzuje, píše správy, kolegiálne podporuje všetky naše snaženia. On mi z poverenia Maïarskej národopisnej spoloènosti odovzdával dekrét o mojom èestnom korešpondenènom èlenstve v tejto úctyhodnej organizácii – príznaène, poèas konania národopisného tábora v obci Èeròa (Bakonycsernye) v Zadunajsku.
Obdivuhodné, zaiste aj vïaka porozumeniu a trpezlivej vzájomnej podpore je krásne partnerstvo Laciho so Zsofi. On vie najlepšie, èo všetko, ko¾ko starostlivosti a podpory sa mu dostáva od manželky, vynikajúcej historièky, organizátorky aj múzejníèky, inšpiratívnej profesorky a v neposlednom rade aj skvelej gazdinej, ktorej miera „podporného servisu“ je akoby nevyèerpate¾ná.
Uplynulé roky, zvláš tie nedávne, aj našej generácii otvorili svet. Laci vedel vïaka svojim odborným aj jazykovým schopnostiam nazbiera i v tomto smere ve¾a podnetov. Rozcestovaní sme sa možno stretali menej èasto, kým nám zas k èastejším písomným kontaktom nenapomohli moderné technológie. Zhodou okolností nikdy doteraz sme si nezvykli vinšova na narodeniny. Tak som sa až po tridsiatich rokoch dozvedela, že sme s Lacim narodení v ten istý deò, z neve¾kým vekovým rozdielom. Tak som potešená, že odteraz budem vedie vždy presne (aj keï len pomyslene) pripi s pohárom Móri ezerjó (tiež len pomyslene): Milý Laci! Mnogaja ljeta!
Vajda László halálára
Noha évek óta fenyegetett vele, mégis váratlanul koppan a hír: Vajda László 2010. november 14-én végleg elszenderült egy müncheni kórházban. Amikor utoljára beszéltem vele telefonon (pontosan két héttel halála előtt), ahogy mindig, akkor is az volt az első kérdése: mikor jöttök? Válaszomra pedig (valamikor tavasszal) azonnal rávágta, hogy akkor én már nem leszek. Ugyan már, miért ne lenne – hangzott az évek óta hányszor (de hányszor!) ismételt párbeszéd záróriposztja. Ezen aztán jót nevetünk, gondolom, mindkettőnkben felsejlett, hogy milyen régen is játszadozunk ezzel a szöveggel. Tulajdonképpen személyes ismeretségünk kezdete, tehát 1996 óta. Ami persze nem is volt oly rég, nekem mégis örökkévalóságnak tűnik. Olyan volt számomra, mintha mindig ismertem volna, s örökké fennállna a lehetőség, hogy éjjel egykor–kettőkor megszólal a telefon, s a vonal másik végén elhangzik, szinte elcsattan röviden, szikáran és határozottan: Vajda! Aztán az obligát kérdés, hogy mikor megyünk, meg hogy éppen min dolgozom, s végül: adjál ám hírt magadról!
S most ennek vége. Ahogy mondják, hirtelen feladta. Látása drasztikusan leromlott, ami ha nem is akadályozta meg teljesen a munkában, de nagyon megnehezítette, körülményessé tette azt számára. Még a legutóbbi időkig is hajnalokba nyúlóan ült az íróasztalánál és legújabb olvasmányait cédulázgatta mechanikus írógépén. Számítógépről hallani sem akart (amikor egyszer feleségem azt találta neki mondani, hogy számítógépen dolgozik, hamiskás mosollyal megjegyezte: Ilona, én magát tisztességes asszonynak gondoltam!), sokat telefonált (mivel rossz levélíró volt, gyakorlatilag így tartotta a világgal a kapcsolatot), de a mobiltelefon létéről, de legalábbis mibenlétéről nem akart tudomást venni.
Vajda László 1923-ban született Budapesten, ahol az egyetem bölcsészkarán néprajzot, földrajzot, vallástörténetet és klasszika filológiát hallgatott. Ugyanott doktorált 1947-ben, amikortól a budapesti Néprajzi Múzeum munkatársa is lett. Közben (s már ezt megelőzően is) tanított a budapesti egyetemen, általános etnológiát. Az akkoriban az Ethnographia hasábjain megjelent elméleti-módszertani tanulmányai a mai napig nem veszítettek jelentőségükből. Az ötvenhatos forradalom bukását követően kalandos úton az akkori Nyugat-Németországba került, ahol először (egészen rövid ideig) a frankfurti Frobenius Intézetben dolgozott, majd később, a müncheni egyetem neves etnológia professzora, Hermann Baumann meghívására a bajor fővárosba költözött. Itt aztán több mint négy évtizeden keresztül etnológusok generációit oktatta: 1962-ig, habilitációjáig mint tanársegéd, majd mint docens. 1968-ban veszi át Baumanntól az intézet (Institut für Völkerkunde und Afrikanistik – ma: Institut für Ethnologie) vezetését, 1978-ban professzorrá nevezik ki. 1988-ban vonul nyugdíjba. A München-Schwabing-i lakása ezt követően az etnológusok, archeológusok, vallástörténészek, folkloristák, irodalomtörténészek, s nyilván még hosszan sorolhatnám, hogy ki mindenkinek a zarándokhelyévé vált. Nem csak az egykori valós diákjai látogatták Őt állhatatosan, hanem olyanok is (akárcsak jómagam, pontosabban mi, családostul), akik nem voltak reguláris értelemben vett tanítványai, de az éjszakákba nyúló (vagy akkor kezdődő, hiszen tizenegyre még be lehetett Hozzá jelentkezni!), anekdotázással tarkított szakmai beszélgetések során tán többet tanultak Tőle, mintha évekig koptatták volna az iskolapadot. Kis tudományos értekezésszámba menő eszmefuttatásait (szinte bármilyen témáról!) azonnal alá is támasztotta: csodálatos könyvtára egy-egy kötete pillanatokon belül lekerült a legmagasabb polcról is. Kezdetben ő maga kapaszkodott fel hajmeresztő vakmerőséggel az ingó-bingó létra legmagasabb fokára is, majd az utóbbi évekbe ugyanazt vendége volt kénytelen megtenni (esetemben végigszenvedni). De még könyvtáránál is csodálatosabb és kiapadhatatlanabb volt tudományos cédulagyűjteménye, amelyet hosszú évtizedek hajnalig tartó olvasásai, az azokat kísérő hangyaszorgalmú lejegyzései alakítottak ki. Amikor például a váratlanul kivirágzó bot témaköréhez gyűjtöttem adatokat, kérdésemre perceken belül elémtett egy kötegnyi cédulát a kérdéses témakörre vonatkozó adatokkal, s néhány kötet könyvet, ahol további adatokat találtam. Azonnal lett félnapos elfoglaltságom! Alapvetően az afrikai népek, illetve az ázsiai nomádok néprajzával foglalkozott (miközben tulajdonképpen történésznek vallotta magát), de tanulmányait, az egyik utolsó polihisztorként (aki az antikvitás irodalmában éppoly otthonosan mozgott, mint az eurázsiai népek folklórjában vagy éppenséggel a természeti népek mitológiájában) minden esetben széles kultúrtörténeti spektrumú jegyzetapparátussal támasztotta alá.
Halálával mi is kevesebbek lettünk…
Soòa Kovaèevièová
Egy, klasszikus értelemben vett európai személyiség távozott közülünk 2009. december 27-én. Liptószentmiklóson született, polgári famíliában, 1921. december 13-án, de – ahogy emlegetni szokta – családja, babonaságból december 12-re anyakönyveztette. Talán már ez az első, születése pillanataiban megtett szülői lépés arra predesztinálta, hogy később néprajzkutató váljék belőle, noha az egyéb külső körülmények nem efelé mutattak. Liptószentmiklós akkor egy igazi, nagyvilági, pulzáló város volt, a tulajdonképpeni népi kultúrának, folklórnak – ahogy arra Soòa Kovaèevièová egy 2008-ban a Slovo című kulturális lapnak adott interjújában visszaemlékezett – nyoma sem volt. Illetve idővel felbukkantak a folklorizmus különféle megnyilvánulási formái (néptánc-, népviseletbemutatók stb.), amelyeket a családja inkább iróniával, semmint lelkesedéssel szemlélt. Eredetileg orvos szeretett volna lenni. Erről viszont édesanyja beszélte le, aki az első világháborúban egészségügyi nővérként dolgozott, s úgy látta, nem nőknek való foglalatosság az orvostudományt. Így aztán 1939-től német és francia nyelvet tanult a pozsonyi Comenius Egyetemen. Itt ismerkedett meg olyan értelmiségi fiatalokkal, akik hatására bejárt a néprajz szak óráira, hallgatta Bogatyrjovot, illetve azt az Andrej Melicherèíket, aki az akkor még fiatal szlovák folklorisztikának európai rangot adott. A hosszú, kávéházi beszélgetések nyomán – emlékezik vissza az imént idézett interjúban – arra lett kíváncsi, hogy „mi szlovákok miért vagyunk olyanok, amilyenek vagyunk”. Voltaképpen ez a kérdés vitte őt a néprajz felé, bár – fejezi be az imént elkezdett gondolatmenetet – „a választ ma sem tudom”.
Noha erre az ifjúkori kérdésére, ha nem is tudott a saját bevallása szerint, a saját maga számára megnyugtató választ lelki, hosszú és dolgos élete során munkássága révén közelebb kerülhetünk a válaszhoz. Fő műveként a Szlovákia néprajzi atlaszát (Etnografický atlas Slovenska) tartjuk nyilván, aminek motorja, szerkesztője volt. Ez az óriási munka, az értő tekintet számára rengeteget árul Szlovákia (igen Szlovákia és nem csak a szlovákok) kulturális képéről. Annak sokszínűségéről, átmeneti jellegéről. Közben persze számos további, meghatározó, iránymutató munkát letett az asztalra. Elég, ha csak a népi építészet, vagy a népviselet kutatásában, a népi díszítőművészet vizsgálatában elért eredményeire utalok. A népi kultúrában (is) tetten érhető ízlésváltozások vizsgálata nyomán úttörő munkával jelentkezett 1975-ben (Vkus a kultúra ludu), majd hosszú évtizedek egyébirányú kutatásainak amolyan melléktermékeként, mégis egy (akár) másik életmű meghatározó darabjaiként is felfogható ikonográfiai alapmunkákatt is felmutatott 1987-ben (Èlovek tvorca. Pracovné motívy Slovenska vo vyobrazeniach z 9.-18. storoèia), majd ennek mindegy folytatását 2006-ban (Èlovek a jeho svet na obrazoch od stredoveku az na prah súcasnosti. Ikonografia Slovenska). Az első a munka, a másik pedig az emberi élet, az ünnepek és hétköznapok világába nyújt bepillantást rendkívül gazdag képanyag segítségével. Akinek még ennyi sem lenne elég, hát megjegyzem, hogy miközben szülővárosa polgári életformájának is hiteles dokumentálója, értelmezője volt, csak úgy mellékesen, szinte dacból a szlovákiai németek kultúrájának szintézisét is neki köszönhetjük.
Személyesen mindösszesen háromszor találkoztam vele. Először Czieczynben 1998-ban a 11. Nemzetközi Etnokartográfiai Konferencián, ahol kisebb nyíltszíni vitába bonyolódtunk a Szlovákia Néprajzi Atlaszával kapcsolatban. Disputánkat később is, már fehér asztalnál folytattuk, s azt hiszem, végül kölcsönösen sikerült tisztázni álláspontjainkat. A szakmai vitát (ahogy az nem ritkán elő szokott fordulni tájainkon) nem követte személyes sértődöttség. Talán az is bizonyítja ezt, hogy két év múlva, amikor 2000-ben a Fórum Intézet Etnológiai Központja rendezésében Komáromban került sor az etnokartográfiai konferenciasorozat következő állomására, Soòa Kovaèevièová elfogadta meghívásunkat, s előadással is gazdagította a programot. Utolsó találkozásunkra, teljesen véletlenül, Pozsonyban került sor, amikor éppen egy hosszabb németországi tanulmányútra indulva, a német követségen a vízumot váltottuk ki, majd az autóhoz sietve egy előkelő, kutyát sétáltató hölgybe botlottunk, szinte a szó szoros értelmében. Rövid, kedélyes társalgás volt ez az utolsó, leginkább a feleségem és közte zajlott, s a kutyák lelkivilágára összpontosult. Még most is előttem van elegáns alakja, ahogy búcsút intett nekünk…
Noha Soòa Kovaèevièovát a rendszer, amelyben élete legtermékenyebb évtizedeit élte le, polgári származása, hajlíthatatlan gerince, sőt még idegen nyelvtudása miatt sem kedvelte. Sokszor háttérbe szorítva, megalázó körülmények között dolgozott a megélhetésért, s (vélhetően) a szebb időkben bízva gyűjtötte anyagát. Bizonyos fokú védelmet is jelentett számára az 1982-ben megkapott Herder-díj, amit a kelet-közép-európai népek kölcsönös megismerése, megismertetése, a közös kulturális gyökerek feltárása okán ítéltek neki. A térségben élő népek kultúráit nem valamiféle szétválasztó fenoménként, hanem közös, organikusan fejlődő, egymással állandó kölcsönhatásban lévő komplexumként kezelte. „Nincs mese, a szlovákok és magyarok olyan nagyon sokáig éltek együtt, hogy jobban hasonlítunk egymásra, mint amennyire ezt képesek vagyunk elismerni…” – fejtette ki a fentebb már többször is idézett interjúban.
Nemcsak a szlovák, hanem egyáltalán, az európai etnológia, néprajztudomány lett távoztával szegényebb!